Vasárnap reggel bár fáradtan keltem ugyan, muszáj voltam dolgozni menni. Másnapos hála égnek nem voltam -ami maga a csoda-, viszont azért egy gyógyszert vettem be, ugyanis fájt kissé a fejem. Nem volt elviselhetetlen, de tudtam, hogy később ezerszer rosszabb lenne.
-Jó reggelt!-Suttogtam Jimin fülébe, aki még mindig a puha ágyban fetrengett. Derékig volt betakarva, onnantól kezdve szabadon látható volt gyönyörű kis felsőteste, amit ezúttal rengeteg lilás folt és meglepően sok fognyom díszített. Eddig egyszer sem intéztem el ennyire, de hát előbb vagy utóbb mindennek el jön az ideje.-Baby!-Másztam be mellé, Ő pedig nyammogva fordult oldalára, s bújt mellkasomhoz. Kuncogva pusziltam hajába, s simítottam oldalára, miközben egy lágy mosollyal néztem álmos valóját. Franc se mondaná meg róla, hogy előző éjjel még kéjesen nyögött nekem, többért és többért könyörögve. Ránézésre mint egy tiszta lélek, pedig valójában igazán mocskos tud lenni.-Mennem kell munkába.-Pusziltam hajába, míg Ő azonnal rám emelte álmos szemeit, s bólintva kimászott az ágyból.
-Hadd menjek veled! Utána úgy is közös program volt betervezve, tudod!-Állt meg szekrénye előtt, hogy nézzen magának valami ruha darabot.
-Rendben! Amíg elkészülsz keresek másik kabátot, tudod, hogy ott hagytuk őket tegnap este.-Csókoltam nyakába ahogy mögé álltam, s magamhoz húztam őt. Vállamra ejtette fejét, majd egy nagy adag levegőt kifújva harapott alsó ajkába, ahogy végig pusziltam egész nyakán, végül pedig vállán. Kezét hajamba vezette, s kissé meg is húzta azt, én pedig felmorranva martam vékony derekába.
-Kookh..-Döntötte oldalra fejét, míg én egy apróbb foltot hagytam fehér bőrén, majd megpuszilva elváltam tőle. Ha neki álltunk volna egy újabb menetnek, biztos nem álltam volna munkába egyhamar. Szép kis késésem lett volna, az egyszer szent.
-Siess!-Csaptam kerekded fenekére, majd magára hagytam Őt, mielőtt ténylegesen letepertem volna.
Jiminéknek volt ám egy külön gardrób szobájuk, úgyhogy onnan néztem neki a méretében egy másik szövet kabátot, magamnak pedig a saját szekrényemből kaptam ki a pót kabátom. Még jó, hogy magammal hoztam, különben most befagyott volna a lyukam rendesen. Reméltem, hogy Lisa, vagy valamelyik okos elméjű ki vette a mi kabátjainkat is.
-Mehetünk?-Álltam meg a készen létben lévő Jimin előtt, aki bólintott párat, majd már vette is magára a cipőjét. Már éppen az ajtón léptem volna ki, mikor még gyorsan vissza szaladt a telefonjáért.
-Menj csak előre, majd utánad megyek!-Szólt még futtában, míg én bólintottam egy nagyot, így hát kifelé vettem az irányt.
-Oh, milyen helyes fiatal úrfi!-Mosolyodott el egy idős asszony, míg én meghajolva előtte köszöntöttem őt a reggeli órákban.-Te laksz itt?-Mutatott az ajtóra.
-Hát..Részben én is, igen.
-Mm, gondoltam.-Mosolyodott el aranyosan.-A barátnőd eléggé hangos lányka, fent hallani, hogy mennyire élvezi az életet.-Utalt arra, hogy Jimin valóban eléggé hangosan tud nyögni, de persze ez természetes. Itt a vékony fallal van baj.
-Milyen barátnőm?-Döntöttem oldalra fejemet érdeklődve, majd hirtelen Jimin lépett ki az ajtón, s zárta be azt maga után. Az idős hölgy meglepett nézett rá, majd rám, s miután össze rakta a képet; enyhén vörös orcákkal hajolt meg, s indult el a liftek felé.
-Jól hallottam, hogy azt mondta-
-Igen, hallotta a kéjes nyögéseid.-Szakítottam félbe az alacsony szőkét egy széles vigyorral, míg ő halálian vörös fejjel indult meg előttem, közben szüntelenül a cipője orrát nézte.
ESTÁS LEYENDO
őszintén | jikook ✓
FanficJungkook nagyon nehezen nyílik meg embereknek, még a barátainak is. Nem számít neki, hogy az illető mennyire megbízható, milyen régóta ismeri, mennyire kedves. Ha ő nem érzi úgy, hogy készen áll; akkor addig hallgat míg bele nem roskad. Ennek ellené...