55.

775 62 18
                                    

A félévi teljesítménye mindenkinek jól sikerült, úgyhogy ennek örömére a kis csapat újra össze gyűlt. Még Bora és Yoongi is velünk tartottak, valamint Hana is. Hívtuk Taehyungot is, de sajnos ő nem tudott hozzánk leugrani. Jimin azóta lényegesen javult, bár már az egy hetes felmentése alatt kezdett jobb állapota lenni. Utána ki iratkozott faktról, valamint mondtam neki, hogy nem kell megcsinálnia az én feladataimat is. Ennek örömére pedig szépen lassan felépült és egészségesen tudott felkészülni a félévre. Ezentúl pedig már csak az érettségi volt hátra, de egyelőre úgy döntöttünk, hogy egy kicsit pihenünk, ugyanis már csak a félév meg izzasztott minket, nemhogy azonnal neki is lássunk az év végének.

Jimin és én sokkal több időt tudtunk eltölteni egymással, hiába készültünk teljes erő bedobással az iskolára. Valószínűleg az volt az oka, hogy nem futottunk össze olyan sűrűn a csapattal, így el tudtunk tölteni egy kis időt kettesben is.

-Izgulsz?-Kérdezte Jimin combomra simítva, én pedig lassan bólintottam egy nagyot. Ajkaimat össze préselve néztem ki az ablakon, s vettem egy mély levegőt, míg egyik kezemmel Jiminét szorongattam -már amikor nem éppen a váltón pihent keze-, másikat pedig nadrágomhoz dörzsölgettem, ugyanis rettentően izzadt.-Nyugi Édesem, minden rendben lesz.-Simított arcomra egy édes mosoly kíséretében, majd leparkolt az intézet előtt.-Gyere!-Biccentett egy aprót, én pedig nagy levegőt véve szálltam ki a járműből, s indultam meg Jimin után.

Anya már kint várt, mellette egy orvos állt, s mindketten nagyon mosolyogtak valamin, főleg ahogy meg láttak minket. Jimin egyből az orvos felé vette az irányt, én viszont könnyes szemekkel léptem anyához, s öleltem meg szorosan. Sokkal jobban nézett ki, egyáltalán nem volt már rossz bőrben, s sokkal szebb is lett. Kisimult arca volt, mintha csak akkor kelt volna fel.

-Hiányoztál.-Suttogtam őt ölelve, s eszem ágában sem volt elengedni őt. Hiába jártam hozzá amikor csak lehetett, azért az mégsem volt teljesen olyan, mintha mindennap mellettem lett volna otthon, várt volna haza és a többi.

-Még néha megkívánja az alkoholt, de olyankor gyorsan észbe kap és jelzi nekünk. Ilyenkor ezt kell beszednie.-Adta oda az orvos a Szöszkének a gyógyszert, aki bólintott párat, s el is tette azt. Még Jimin beszélt pár szót az orvossal, de ahogy fél füllel hallgattam annyira nem volt fontos. A lényeg annyi volt, hogy anya egészséges és már haza mehet. Viszont hogyha megint probléma merülne fel, akkor azonnal szóljunk neki.

-Köszönöm, hogy értem jöttetek, aranyosak vagytok.-Szólalt meg anyu a hátsó ülésen, én pedig elmosolyodva fordultam hátra.

-Természetes, kedves Jeon asszony.-Mosolygott Jimin is, majd kezét a váltóra helyezte, végül a combomra.

-Hívj nyugodtan Irene-nek!-Engedett meg egy kis mosolyt anya is, majd hátra dőlve az ablakon kezdett lesekelődni.

A lakáshoz érve szerencsére tisztaság fogadott és kellemes szag, ugyanis én néha feljártam, hogy portalanítsak, takarítsak, valamint nyilván szellőztessek is. Nem lett volna szerencsés ennyi időre magára hagyni a lakást, bár őszintén szólva azt hittem, hogy sokkal több időt fog igénybe venni anya gyógyulása, de hála Istennek nem így volt.

-Jungkook szívem, egyébként szerettem volna beszélni veled.-Simított ki egy tincset szemeim elől anyám, miközben helyet foglalt az asztalnál.-Szeretném, ha mostmár vissza költöznél.-Mondta ki kertelés nélkül, míg én sóhajtva és csalódottan hajtottam le a fejem, aztán Jiminre néztem, aki meghajolt anya előtt, s ki sétált a konyhából.

-Anya ez..-Akartam neki kezdeni, ám ő szavamba vágott.

-Tudom, hogy nagy kérés, mert most Jiminnel együtt vagytok és nagyon szeretitek egymást, de nekem is szükségem van rád, valamint azért mégiscsak ez az otthonod.

őszintén | jikook ✓Tempat cerita menjadi hidup. Temukan sekarang