őszintén | jikook ✓

18.

Érdekes jelenetünk után inkább újabb célt tűztünk ki magunk elé, ami ezúttal csupán csak a bevásárlóközpont volt. Úgy döntöttünk, hogy a mai napra ezzel be is fejeztük a nézelődést, ugyanis a Lotte World maga hatalmas, s már így is késő volt számunkra. Főleg, hogy másnap iskolába kellett mennünk. Így hát nem is húztuk az időt, azonnal útnak indultunk a boltok sokasága között, hogy még időben haza érjünk és ágyba is bújhassunk.

Azt hiszem nem lepek meg azzal senkit sem, ha azt mondom, hogy Jimin a legtöbb időt ruhák nézegetésével töltötte el. Engem sem lepett meg, sőt, számítottam is rá. Így hát én is néztem magamnak pár darabot, s ami megtetszett; bátran raktam a kosárba. Mondjuk eléggé felcseszte az agyam, hogy Jimin mindent fizetett, de az én hibám volt, hisz' nem figyeltem, hogy ő már a kasszánál lófrál.

-Ne merészelj nekem hisztizni Jeon Jeongkook!-Fenyegetett meg mutatóujjával kifelé menet, de én csak fújtam a magamét. Folyamatosan jártattam a számat, aminek meg is lett az eredménye; egy egyszerű mozdulattal tenyerét számra helyezte. Nagy szemekkel pislogtam rá, még a sétálásban is megálltam.-Csend legyen!-Emelte el kezét, majd kezembe nyomta a két darab szatyrot, s megindult előttem.-Vegyünk pár szuvenírt, én azt mondom.-Csapta össze tenyerét, én pedig sóhajtva követtem őt. Tényleg lehetetlen egy ember. Rettentően makacs.

Nem azért haragudtam rá, mert törődött velem és a pénzem mennyiségével, hanem mert már kezdett kínos lenni, hogy mindig ő fizet mindent. Egyedül egy darab fagylaltot fizettem eddig, ő pedig már vagyonokat költött rám különböző helyeken és különböző dolgok miatt. Kellemetlen volt, ezen nincs mit szépíteni. Különben sem szeretem, ha valaki költ rám, főleg nem ennyit.

-Szerinted ez milyen?-Forgatott meg kezében egy tárgyat, amiről őszintén szólva fingom sem volt, hogy mégis mi lehet, s hamar leesett, hogy ő is csak viccből kérdezte.-Komolyan mondom, kész vicc, hogy ezekért mennyi pénzt elkérnek.-Tette vissza a helyére. Egyet kellett értsek vele, szinte már röhejes volt maga a kinézete is, az ára pedig még inkább.

Végül innen sem távoztunk üres kézzel, ám most kicseleztem a kis feketét, hisz' míg megkértem, hogy nézzen meg nekem valamit, addig én kifizettem mindent.

-Nem bírsz magaddal.-Jegyezte meg kifelé menet a helyről, míg én vállat rántottam, de a mosoly mindkettőnk arcán ott volt. A szatyrokat óvatosan elhelyeztük a hátsó üléseken, mi pedig előre ülve indultunk meg haza. Ahhoz képest, hogy kevés helyen voltunk mégis elfáradtam. Lehetetlen lenne a helyet egy nap alatt végig járni úgy, hogy mindent részletesen meg akarunk nézni. Legalábbis szerintem. De így is örültem, hogy el tudtunk jönni, ha csak egy délutánra is.-Remélem jól érezted magad!-Nézett rám egy pillanatra Jimin, míg én hevesen bólogatni kezdtem, a vigyort pedig le sem lehetett törölni arcomról. Szó szerint úgy néztem ki mint egy kisgyerek, s szerintem olyan is voltam.-Majd jövünk máskor is, úgy is van még hely bőven amit fel lehet fedezni.-Mosolygott ő is.

Haza érve gyorsan kipakoltunk a szatyrokból, s szét válogattunk mindent, hogy mégis micsoda kié, ugyanis mindent egy szatyorba dobáltak az eladók. Amivel amúgy nem is volt semmi baj, csak na. Nem pont ezzel van kedve szarakodni az embernek.

Egyik pillanatban kezembe akadt egy pár fülbevaló, s miután agyaltam egy picit, hogy merjek-e megszólalni vagy sem, már cselekedtem is.

-Ezt neked vettem.-Fordultam Jimin felé, aki meglepetten nézte az arany kiegészítőket, de azonnal mosolyogni is kezdett.

-De édes vagy, uram Isten!-Ölelt meg szorosan, majd azonnal ki is szedte őket a csomagolásból, s fülébe is helyezte azokat.-Na milyen?-Lett izgatott egy szempillantás alatt, én pedig mosolyogva bólintottam párat.