őszintén | jikook ✓

53.

A buli ismét egy szombati estére esett, mi pedig lázasan készülődtünk a partira. Hana valóban felvette velem a kapcsolatot instagramon, s meg sem lepődtem, hogy én nem találtam meg, ugyanis a felhasználó neve iblamehana volt, ami végett az alkalmazás egyáltalán nem dobta ki nekem a lányt. Azt írta, hogy alig várja, hogy találkozzon a barátaimmal, valamint kissé izgul is, de köszöni, hogy velünk lehet. Hogy is ne lehetne? Hálás lehetek neki és Jimin is.

-Ma nem iszok.-Nézett rám Jimin a helyszínre érve, míg én meglepetten pislogtam rá.-Egyrészt rohadtul nem kívánom, másrészt múltkor is balul sült el, harmadrészt pedig én biztos, hogy részegen még egyszer be nem teszem a seggem a volán mögé. De te igyál nyugodtan!-Mosolyodott el, míg én bólintottam egyet.

-Nem erőszak..-Ráztam fejemet, végül mindketten a klub felé vettük az irányt, hogy neki vágjunk az estének. Hana már a bejáratnál várt ránk, nem akart addig bemenni a többiekhez, míg nem érkeztünk meg. Különben sem tudta, hogy hogyan néznek ki.

-Sziasztok!-Ragyogott fel az arca ahogy megpillantott minket, majd egy-egy ölelésben részesített mindkettőnk.-Köszi a meghívást, remélem, hogy nem fogok zavarni.-Tűrte zavartan a füle mögé egy tincsét, míg én legyintettem egyet, s jeleztem, hogy induljunk meg befelé.

-A többiek örömmel fogadták a hírt, hogy lesz velünk valaki.-Nyugtattam meg, s pillanatokkal később már ki is szúrtuk a barátaink, akik egy hatalmas boxban foglaltak helyet, s szemmel láthatóan már alapoztak is.

-Farok fanok!-Kiáltott fel boldogan Tzuyu, míg én azonnal homlokomra csaptam, s elvesztettem a reményt, hogy Hana normális estét tudhat majd maga mögött. Jimin viszont boldogan ölelte át a lányt, s aztán haladt végig mindenkin.

-Biztos Hana vagy.-Állt fel Lisa mosolyogva, s meg is hajolt, majd inkább átvette a szót a szőke hajú lánytól.-Én Lisa vagyok. Ő itt Hyo Seop, mellette Taehyung, aki sajnos nem itt él, úgyhogy ő holnap már megy haza. Szembe velük Tzuyu, aki szépen be is mutatkozott, mellette Bora és a párja Yoongi.

-Nagyon örülök!-Mosolyodott el a lány vidáman, aztán pedig helyet is foglaltunk, hogy neki lássunk az estének.

Eléggé sokat ittunk újfent, viszont Jimin tényleg nem ivott alkoholt, csak és kizárólag kólát és egyéb üdítőket. Én pedig csak mértékkel próbáltam, hiszen azért nekem másnap munka volt. Persze én azzal a kevéske alkohol mennyiséggel is tökéletesen elvoltam, Jimin pedig láthatóan anélkül is élvezte a társaságot és az estét.

-Üvegezzünk!-Dobta fel az ötletet Bora, Tzuyu pedig ki is itta az üvege tartalmát, s középre is helyezte azt.

-Ki kezdd?-Nézett körbe, míg én középre nyúltam, hogy megkezdjem a játékot, ám előtte körbe néztem a kis csapaton.

-Párokra nem vonatkozik.-Utaltam Jiminre és rám, valamint Borára és Yoongira, aztán megpörgettem az üveget. Mindenki izgatottan várta, hogy mégis ki lesz a valódi megkezdő, végül az üveg szája Hanan állt meg. Ajkába harapva pörgette meg ismét az üveget, s meglepve néztünk fel Tzuyura, akin megállt az. Persze mondanom sem kell szerintem, hogy a lányt egyáltalán nem hatotta meg a dolog, lehúzta a poharában lévő alkoholt, majd arrébb csúszva már a barna hajú ajkaira is tapadt. Meglepett ugyan, hogy kérdés nélkül viszonozta, de betudtam annak, hogy kellően részegek már.

Tzuyu ismét pörgette az üveget, ami most Hyon állt meg, úgyhogy a fiú középre nyúlva ismételte meg a játék lépését, s meglepve nézett fel Lisára a végén. Mindenki nevetni kezdett, míg Lisa enyhén vörös fejjel szemezett a fekete hajúval, aki játszi könnyedséggel állt fel, s aztán tapadt a hosszú hajú ajkaira. Őszintén szólva nem is tudom, hogy mégis mennyi ideig falhatták egymás ajkait, de a végén már úgy kellett rájuk szólni, hogy ideje lesz abba hagyni.

Lisa következett, aki Taet pörgette ki, aki viszont olyan szerencsétlenül pörgette meg az üveget, hogy köztem és Jimin közt akadt meg a szája. Hátra fordulva mértük fel, hogy nagyjából kire is nézhet az üveg szája, s enyhén sajnálkozó tekintettel pillantottunk vissza rá. Az áldozat egy magas srác volt, aki még három haverjával ült egy boxnál.

-Muszáj?-Húzta a száját, ám mikor csak bólintásokat kapott válaszul nehezen ugyan, de megindult. Sóhajtva megállt egy pillanatra, hogy kellő erőt tudjon venni magán, végül aztán gyorsan a fiú mellé sétált, s minden szó nélkül kapta le őt. Míg mi nevetve néztük a jelenetet, addig az idegen haverjai megdöbbenve, s végül már csak azon kaptuk magunkat, hogy Tae vissza felé sétál.-Menjünk inkább táncolni!-Motyogta maga elé, kis társaságunk pedig meg is indult utána.

Hiába nem tudtam táncolni, s nem is akartam, akkor én is velük tartottam, s Jimin derekát cirógatva kezdtem mozogni a zene ritmusára. Mindannyian élveztük a dübörgő zenét, a fényeket, azt az érzést ami átjárt minket. Hana is megtalálta a közös hangot mindenkivel, így érte sem kellett aggódni, hogy egyedül lenne. Egyszerűen csak a jelennek éltünk, s arra a kis időre minden problémánkat elfeledve adtuk át magunkat egy sokkal jobb érzésnek, s élménynek.

Körbe állva kezdtünk valami ugri-bugri zenére táncolni, bár a bennünk lévő alkohol mennyiség miatt igencsak nehezen lépkedtünk már. Ennek ellenére a fejünkben élt a kép, miszerint mi igenis jól táncolunk és rettentően szabályosan. A lényeg az volt, hogy mindenki jól érezte magát, s senki sem búslakodott, avagy aggódott bármi végett is. Pedig volt a nyakunkon egy igencsak komoly év végi vizsga, iskolai feladatok sokasága, munkahelyi ügyek és még sorolhatnám. Mégis akkor annyira felszabadult és boldog volt mindenki, hogy azt egyszerűen öröm volt nézni.

Hónapokkal ezelőtt el sem tudtam volna képzelni, hogy én valaha is bulizni fogok. Azt pedig pláne, hogy ezt a párommal és még több barátommal fogom megtenni. Eleinte csak Hyo, Tzuyu és Lisa voltak nekem, viszont szeptembertől minden egy 180 fokos fordulatot vett, s az életem teljesen más irányt vett. Egy teljesen jobbat, egy élmény dúsabbat, színesebbet. S lényegesen jobban is élveztem, hiába volt az elején sok nehézség. Hálás voltam azért, hogy ők mind a barátaim voltak, hogy mind tettek értem és mind az életem részesei voltak. Nélkülük valószínűleg még mindig ugyanaz az introvertált kis nyomi lennék, aki majdnem mindig is volt.

-A barátságunkra srácok!-Emeltem magasba poharamat, a többiek pedig követtek is.-Szeretlek titeket!-Vallottam be őszintén.

-Mi is téged Jungkookie!-Kiáltották egyszerre, majd azonnal meg is húztuk a poharak tartalmát, aztán nevetve tartottunk egy csoportos ölelést.

Ők voltak az én igazi családom.

2022.07.29.

Köszönöm, hogy elolvastad!💗

Hibákért elnézést!🥺