Szerelmem a király

༻ 24. ༺

A királyi gyűlés egy héttel ezelőtt volt, Brunett, Vajnaország és Talayki királyai még mindig nem írtak levelet Andrew királynak, ezért mind a három országba külön embereket küldött, hogy siettessék az uralkodókat.
Amíg Andrew király békésen és igazságosan próbál uralkodni egyszerre négy ország felett, addig Yehuda király, aki a Tancsulla nevezetű ország vezetője, úgy sanyargatja a népet, hogy azt ép ésszel fel sem lehet fogni. Tancsulla az egyik leghírhedtebb ország messze a környéken, halálos fegyvereiről, szigorú szabályairól és kegyetlen harcosairól ismert. Messzi van Philippiától, hetekig kell hajózni, hogy odaérhessen az ember. Onnantól pedig sorra sorakoznak fel a valaha volt kis és nagy országok. Yehuda király és ősei minden ország királyával végeztek és beolvasztották a területeket az összbirodalomba. Ahol régen hat meg hét kis ország volt, az mára már egy nagy, senki sem tud véget vetni a szörnyű barbárok hódításainak.
A király ötvenes éveiben jár, majdnem két méter magas, őszülő fekete szakálla és haja van, izmos karjai és sárga fogai elijesztik az embert. Tancsulla palotájában éli mindennapjait, nem foglalkozik gyermekeivel és asszonyaival, csak a fiatal nőkkel és a pénzzel.
A két ország közti dulakodás úgy kezdődött, hogy a hataloméhes Abraham király hadat üzent Yehuda királynak és legidősebb fiával, Anthony-val együtt megindult hajóval. Csak hogy alábecsülte az ország és a hadsereg erejét, holott többszáz éves történetek szólnak róluk és tudta hogy mind igazak. Bekövetkezett a tragédia, mindketten életüket vesztették. A katonák nagyrészét lemészárolták, de úgy hírlik voltak, akinek meghagyták az életét, ám ők sem tértek haza, nagy valószínűséggel rabszolgasorba kerültek. Undorító, ami ebben az országban folyik, de senki sem tudja megállítani az ország élén álló barbárt. Legalábbis eddig még senkinek sem sikerült.

Elizabeth királynő a szobájában ült és varrt, Florence asszony a tükör előtt állt és könnyes szemmel nézte a kerekedni készülő hasát, Violet asszony bosszúsan itta a teáját, miközben lánya, Amelia Hyacinth hercegnővel játszott a kertben. Andrew király az erkélyén ült és mosolyogva nézte húgát és a kis Ameliát. Nagyon szereti Damiant, és bár uralkodói szempontból a fiúgyermekek az értékesebbek, ő szeretne lány gyermekeket. Szereti a gyerekeket. Igaz, hogy amióta király nem sokat foglalkozott kisfiával, de ő még csak egy csecsemő, ilyenkor az anyja a mindene. Arra vár, hogy járni, szaladni és beszélni tudjon, hogy játsszon vele a belső kertben és hogy mindent megadjon neki, ami boldoggá teszi őt.
Gyermekek. Gyermekekre van szükség ebben az unalmas palotában. A gyermek pedig nem maguktól jönnek.
– Hívassátok ide Simon urat! – szólt ki az ajtó előtt álló őröknek a király.
Ők megbízták a feladattal az egyik szolgát, de akármerre ment, nem találta meg Simon urat.
– Itt sincs? Biztosan? – kérdezte kétségbeesetten Margaret asszonytól a férfi.
– Nincs. Ha itt lenne mit gondolsz miért titkolnám? Eredj a konyhára, lehet, hogy ott kártyázik Edmund úrral.
És valóban így volt, amíg a kisszakácsok készítették a vacsorát, addig Edmund úr és Simon úr egy kisasztalnál ülve kártyáztak.
– És én nyertem! Hahahaha!
– Simon úr! Végre, hogy megtaláltam! Az egész palotát átkutattam utánad.
– Mondjad mit akarsz – nézett a szolgára Simon úr unottan.
– Andrew király hívat téged. Biztosan nagyon mérges lesz, amiért így megváratjuk.
– Haslah-ra, siessünk akkor! – pattant fel, de mielőtt még kiment volna a konyhából visszafordult – Ne feledd, hogy tartozol nekem egy tálca diós süteménnyel Edmund úr!
Simon úr amilyen kedélyesen viselkedik a szolgákkal és Edmund úrral, olyan tisztelettel és megbánással lépett be a király szobájába.
– Nagyuram – hajolt meg.
– Hol voltál ilyen sokáig?
– Bocsáss meg nekem, a szolgával elkerültük egymást.
– Jól van, mindegy most már. Sofiát hívatom a háremből.
– Megint csak beszélgetni óhajtasz vele?
– Nem, ezúttal nem.

– Oh értem. Ez esetben lehet, hogy egy kicsit elidőzünk majd vele, de igyekezni fogunk.
– Így legyen. Addig én is átöltözök – lépett a szekrényéhez Andrew király.
Simon úr a szó szoros értelmében leszaladt a hárembe és a lélegzetét kapkodva mondta el Margaret asszonynak, hogy az uralkodó Sofiát kéreti.
– Már megint őt? – szomorkodott Vivian.
– Ne aggodalmaskodj, úgyis csak beszélgetnek – mondta Rose gúnyosan.
– Ezúttal nem – mosolyodott el Simon úr sejtelmesen, Sofia pedig égővörös arccal lépett elő a többiek közül.
– Akkor ezt most azt jelenti, hogy...
– Igen azt. Na nyomás fürdeni! – tessékelte be őt a fürdőbe Margaret asszony.
Sofiát ezúttal maga Margaret asszony fürdette meg, közben pedig elismételte neki az etikettórán tanultakat. Meghajol, nem néz az uralkodóra, és azt csinálja, amit a király mond. Csak Margaret asszonynak arról fogalma sincs, hogy Sofia egy bájos kislánnyá változik Andrew király közelében, őt pedig olyankor nem érdekli az etikett. A király halálosan szerelmes ebbe a lányba, és ezt lassan a fél palota tudja.
– Tessék, segítek felvenni – emelt fel Margaret asszony egy tojásfehér ruhát, ami nagy és terebélyes volt. A fűző részét amilyen nehéz bekötni, olyan könnyű lesz kibontani. A ruha mesésen állt Sofián, még Margaret asszony szája is tátva maradt. A haját Abigail és Riley segítségével kifésülték és begöndörítették, illatosítót fújtak és ékszereket aggattak rá. Aranynyaklánc, arany fülbevaló és fejdísz. Sofia káprázatosan festett kár, hogy nem sokáig marad majd rajta a ruha.
A lányok mind irigykedve nézték, ahogy végig megy a háremen, és bár legszívesebben vízbe fojtották volna sok szerencsét kívántak neki.
Sofia mellkasa fel-le emelkedett, alig kapott levegőt a fűző szorítása miatt, ráadásul rettegett attól, ami ma este történni fog vele. Akarja a dolgot, mindennél jobban akarja. Szereti Andrew királyt is, de van benne egyfajta félelem. Simon úr megpróbálta lenyugtatni, aztán bekopogott a király ajtaján és lehajtott fejjel besétált rajta.
– Nagyuram. Sofia kisasszony van itt.
– Na végre – mosolyodott el Andrew király – Simon úr! Hogy festek?
– Jól fenség, mint mindig – hajbókolt Simon úr, aki egy kicsit frusztrált lett a kérdéstől.
– Köszönöm, elmehetsz! És küldd be Sofiát!
Sofia lehajtott fejjel lépett be az uralkodó szobájába, elég volt csak belegondolnia abba mik fognak ma történni, rögtön reszketni kezdett, mint a nyárfalevél.