Szerelmem a király

༻ 76. ༺

Elérkezett az este, és miközben a háremi lányok a vacsora utáni desszertjüket fogyasztották, féltékenykedve kibeszélték Audrey-t. Audrey-t, akit Margaret asszony épp fürdetett.
– Én félek Margaret asszony, muszáj nekem mennem?
– Ne butáskodj kedvesem, a többiek ölni tudnának azért, hogy most a helyedben lehessenek. Nem hiába választottalak téged, kedves, okos, figyelmes, szorgalmas és gyönyörű lány vagy, könnyedén leveszed majd a királyt a lábáról.
– Úgysincs sok esélyem Sofia mellett.
– Most ne azt nézd. Ne gondolj Sofiára, csak magadra. Neked is sikerülhet mindaz, mint neki. Ha teherbe esel tiéd a világ minden kincse. De ne hidd azt, hogy olyan könnyű dolgod van, ne légy olyan, mint Kiara – magyarázta Margaret asszony, miközben Audrey hátát mosdatta kemény szappannal és vízzel. – Csak add önmagad, légy tisztelettudó és bűbájos.
– Megpróbálok az lenni – motyogta a lány félénken.
– Na gyere, rád adjuk a ruhádat!
A lányok irigykedve nézték, ahogy Audrey egy gyönyörű, terebélyes, rózsaszín ruhában, és aranyékszerekkel megpakolva végigvonul a háremen, aztán átkarolja Simon urat és elindul a királyi folyosó felé. A háremben elrendelték a takarodót, így végre valahára egy kis csönd ül majd a helyre. Susan, Florence asszony szolgája épp a konyhából jött ki, amikor meglátta, hogy Simon úr egy csinosan felöltözött lánnyal halad a nemesi szobák felé. Biztos volt benne, hogy a lány a királyhoz megy, ezt a hírt azonnal közölnie kell úrnőjével.
Andrew király férfiból van, és hiába próbált meg kiállni felesége Florence, és a várandós szerelme Sofia mellett, győzött felette a vágy és úgy döntött, hogy kihasználja a lehetőségeit. A lehetőség ez esetben a hárem. Ő a király, van egy tizenhét főből álló háreme, bolond lenne nem kihasználni a rendelkezésére álló fiatal és szép lányokat.

Amióta király lett feleségén és Sofián kívül csak Kiarával és Zayával volt együtt, az előbbit megbánta, az utóbbi hölggyel pedig kétszer is hált már. Miközben az éves kincstári jelentéseket olvasgatta a gondolatai egészen másfele terelődtek. Egy meztelen női testet látott maga előtt, nem tudta kié, de tökéletes volt. Hiába próbált ellenállni a gondolatoknak, odáig fajultak a dolgok, hogy magához hívatta Margaret asszonyt.
– A lányokkal a háremben minden rendben?
– Igen nagyuram, minden a legnagyobb rendben. Szorgalmasan tanulnak és Haslah‐ra esküszöm napról napra szebbek.
– Van köztük olyan, akit alkalmasnak találsz arra, hogy ma éjjel engem szórakoztasson?
Margaret asszony nem akart hinni a fülének, a király valóban magához hívatna egy lányt? Mikor is volt példa erre utoljára? A Sofiás eseten kívül természetesen. Tavasszal, amikor megtartotta az első táncos ünnepséget és kiválasztotta magának Kiarát.
– Persze, hogy van. Jól kitanítottam mindenkit. Kit óhajtana maga mellé? Parancsol megnézni őket? Vagy tartsunk egy táncos mulatságot fenségednek?
– Nem szükséges, arra kérlek Margaret asszony, hogy te válaszd ki mai ágyasomat.
– Én? – csodálkozott a nő és rögtön gondolkodni kezdett azon, hogy kit válasszon.
– Jól hallottad. Remélem nem kell csalódnom benned.
Kopogtak, Andrew király felállt íróasztalától és kíváncsian várta a lányt. A lányt, akivel ma éjszaka egybeforr majd a teste.
Audrey lehajtott fejjel belépkedett a király szobájába, megállt valahol középen és mélyeket lélegezve próbálta megnyugtatni magát. Mindhiába, amikor a király megérintette az arcát és felemelte a fejét, akkor minden erejét elvesztette. Nem kellett sok neki ahhoz, hogy elájuljon.
– Hogy hívnak? – kérdezte Andrew király és megsimította gyönyörű haját.
– Audrey vagyok fenség.
– Audrey. Olyan vagy akár egy tündér, arcod szépsége elkápráztat.
A lány nem tudott mit mondani, érezte ahogy elvörösödik az arca, úgyhogy inkább lehajtotta a fejét. Andrew király megengedett magának egy félmosolyt, újra felemelte Audrey állát, és miközben a derekánál fogva magához húzta, megcsókolta őt. Beletúrt az aranyszín, félgöndör hajába és vadul csókolta a telt, édes ajkakat. Könnyedén levette Audrey rózsaszín ruháját és egyből az ágy felé irányította. Nem is olyan rossz ez a királyi élet – gondolta magában, miközben elhagyta a száját az első, jóleső sóhaj. A kandallóban égett a tűz, a gyertyák lángoltak, a király és a háremhölgy pedig egyszerre mozgott a vastag takaró alatt.

Még mielőtt felkelt volna a nap Audrey visszatért a hárembe és a tenyerébe temette az arcát. Sírt, de nem a bánattól, hanem az örömtől. Szeretkezett a királlyal, a kivételezettek emeletére fog kerülni és megvan az esélye arra, hogy ugyanolyan fényűző életet éljen, mint Sofia. Margaret asszony kelt a legkorábban, amikor meglátta őt rögtön karon ragadta és behúzta a lépcsőnél lévő fürdőbe.
– Beszélj te lány, mi történt!
– Jaaaj Margaret asszony, most nagyon boldog vagyok. Végtelenül boldog.
– Megtörtént hát, igaz?
– Igen, és nagyon jó volt.
– Jól van, segíts felkelteni a lányokat, reggeli után pedig berendezzük a szobádat az emeleten.
Sofia mit sem sejtett abból, hogy barátnője, Audrey a tegnap éjszakát a királlyal töltötte. Gyanútlanul és mosolygósan indult el Florence asszonyhoz, hogy megnézze gyermekeit. Nem ápolnak valami jó viszonyt egymással, ezt nemsokára bizonyítják is, Sofia egyszerűen csak kedves akart lenni.
Florence‐t meglepte Sofia látogatása, de miután kellően ki babázta magát, úgy döntött, hogy felhasználja a Susantól szerzett információit és megsebzi vele Sofiát.
– Hallottad, hogy a király egy ágyassal volt az éjszaka?
– Tessék? – lepődött meg Sofia, aki Florence kanapéján ült, ölében a kis Damian herceggel.
– Biztos megunta a várakozást és téged is, úgyhogy magához hívatott egy lányt a háremből. Igen csinos és széparcú leány volt, arany haja van és hogy is hívták? Susan nem tudod, hogy hívták?
– Audrey-nak – felelte a szolgálólány, aki tegnap még több dolgot is megtudakolt.
– Audrey a neve, ismerted?
Sofia nem válaszolt semmit, visszanyelte könnyeit és szomorúan nézett maga elé. Ennyit jelent hát a király ígérete? Mégsem szereti őt annyira? Ezt bizonyítja az, hogy legutóbb elküldte magától, és hogy magához hívatott egy lányt a háremből.
– Na látom erre nem számítottál. Pedig mondtam én, hogy nem tart örökké a szerelmetek – jegyezte meg Florence asszony gúnyosan. – Közel vagy a szüléshez, ő pedig más nőkkel hetyeg.
– Ha azt hiszed ettől rossz kedvem lesz, nagyon tévedsz. Nem vagyok olyan, aki ilyenek miatt siránkozik. Én nem vagyok te.
A király felesége nem számított ilyen visszavágásra, tátott szájjal nézte, ahogy Sofia visszateszi idősebb fiát a bölcsőbe és egy apró meghajlás után elhagyja a szobáját.
Sofiának igenis rosszulesett a király tette, de tiszteletben tartja az ország hagyományait és nem csap perpatvart. Nem is tudna nagyon mit tenni, és értelme sincs. Nem akar rosszban lenni Audrey‐val, helyette inkább meglátogatná őt és elbeszélgetne vele, hogy tudja, nincs köztük harag.