Szerelmem a király

༻ 28. ༺

Még két hét telt el, Andrew király küldöncei mind visszatértek az országokból, ahova küldte őket. Brunett, Vajnaország és Talayki királyai végre mind visszaírtak neki levél formájában és ígéretük szerint további leveleket küldenek majd neki. Ugyanis mind a három király elfogadta ajánlatait, szívélyesen köszönik a szabályok enyhítését és az adó csökkentését, mind élni fognak a kereskedelem és a cserekereskedelem lehetőségével.
Andrew király tehát nyugodt lehet, boldogan diktált írnokának, a levelet Philippia politikusainak szánta, hogy ők is értesüljenek az eseményekről. Ami még fontos az országban az a védelem és a katonák ellátása. A Tancsullai háború után az ország katonáinak száma megfeleződött, így Philippia védelme gyenge. A fontos díványon az egyik háborús vezír azt javasolta, hogy toborozzanak férfiakat a hadseregbe, és újítsák fel a szomszéd város mellett lévő kiképző palotát. Többezer fiúgyermek tanul ott stratégiát, harcművészetet, íjászatot és lovaglást, egy napon ők lesznek Philippia hadserege. A palota vezetőjének is írt hát egy levelet, küld egy kis támogatást, nyáron pedig megkezdik a felújítást. A pénzügyi gondok még mindig fennállnak, de csillapodni látszanak, ugyanis a hetekben megindulhat a kereskedelem az országok között, ez pedig sok pénzt fog termelni a kincstár számára.
Az uralkodónak annyi fontos intézkedést kellett tennie, szinte ki sem mozdult szobájából. Nem látta anyját, kire mérges ugyan, de még mindig szereti. Nem látta fiát és Florence asszonyt, nem látta szeretett húgát Hyacinth-ot és nem látta Sofiát sem. Sofia hiányzott neki a legjobban és bár felhívathatta volna magához minden este, nem volt energiája hozzá. Viszont ma éjszaka végre újra láthatja őt, szólt is Simon úrnak, hogy készítsék fel az estére. De addig még rengeteg idő volt, úgy határozott, hogy meglátogatja családtagjait. Szerencséjére az asszonyok mind együtt voltak, Elizabeth királynő szobájában ültek, teáztak, varrtak és beszélgettek. A király megjelenésére egyikük sem számított.
– Üljetek vissza nyugodtan és meséljetek, hogy vagytok. Ne haragudjatok, de királyi teendőim miatt magamra sem volt időm.
– Jól vagyunk fiam, csak unatkozunk. Látod naphosszat csak varrunk és beszélgetünk, várom már a nyarat, hogy elutazhassunk.
– Reméljük addig nem ér minket semmilyen fenyegetés.
– Mire gondolsz?
– Yehuda király bizonyára bosszút forral, amiért apám megtámadta országát.
– Az az ember egy őrült, eszelős barom – szaladt ki Violet asszony száján. – Elnézést.

– Semmi gond, ez így van, ahogy mondod – mondta Elizabeth királynő szomorúan. – Lelkiismeret nélkül kivégeztette Abrahamot és Anthonyt.
– Tényleg, a kis Anthony, hogy van? – simította meg Andrew király Violet asszony hasát, aki undorodva vakarta le magáról a király kezét. Mégis hogy van mersze hozzáérni és "Kis Anthony-nak" nevezni a méhében cseperedő gyermekét?
– Jól van, növöget. Az orvos szerint még körülbelül négy hónap van hátra a szülésig.
– Haslah vigyázzon rátok. Amelia hol van?
– Lement a hárembe csokoládét és gyümölcsöt enni a lányokkal – mondta Hyacinth. – Le akartam menni hozzá, pont befejeztem a szőttesem.
– Gyönyörű munka lányom – emelte fel a virágos szőttest Elizabeth királynő büszkén.
Andrew király tekintete elsiklott asszonya felett, fiát viszont kivette a bölcsőből és dédelgetni kezdte.
– Várj meg Hyacinth, megyek veled – tette vissza fiát és húgával együtt lement a hárembe.
A háremben javában folyt az élet. Riley pengetőn játszott, a lányok pedig a kis Ameliával együtt táncoltak és csokoládét meg gyümölcsöket ettek.
Sofia a kanapén ült és mosolyogva nézte, ahogy a kislány tánc közben néha elcsen egy kis édességet az asztalról. Nagyon szereti a gyerekeket, Brunetten is mindig boldogan játszott testvéreivel és a többi kisebb gyerekkel. Nagyon hiányzik neki a két testvére, Ariana és Calum. Édesanyja és apja is hiányzik neki, bizonyára mind azt hiszik, hogy azok a barbárok megölték őt. Pedig nem így történt.
Kislánykora óta álmodozik arról, hogyha egyszer feleségül veszi őt valaki, akkor rengeteg gyereket szül neki. Persze most már tudja, hogy ez közel sem olyan egyszerű, mint gyerekként hiszi az ember, de álmáért továbbra is küzd. Szívesen szülne gyermekeket a királynak.
– Figyeeelem! Andrew király és Hyacinth hercegnő érkezik! – kiáltotta Simon úr.
Sofia rögtön kiábrándult gondolatmenetéből és a többi lánnyal együtt felsorakozott. Riley abbahagyta a zenélést, Margaret asszony pedig megfogta Amelia kis kezeit.
– Andrew bácsi! Hyacinth néném! – kapta ki kezeit Margaret asszony szorításából Amelia és átölelte a király és Hyacinth lábát.
– Szervusz te szépség – emelte fel őt Andrew király és mosolyogva megcsókolta az arcát. Átadta Hyacinthnak és végigment a hárem folyosóján. Megállt Margaret asszony mellett és suttogva megkérdezte:
– Simon úr szólt már?

– Igen nagyuram. Hamarosan megkezdjük a szépítkezést.
– Helyes – bólintott és tekintetével keresni kezdte Sofiát. Meg is találta, rögtön odament hozzá és megsimította az arcát. A lány, bár tudta, hogy nem szabad, felemelte a fejét és mosolyogva nézett királya szemébe.
Andrew király és Hyacinth hercegnő a kis Ameliával együtt elhagyták a háremet, Margaret asszony pedig rögtön intézkedni kezdett.
– Lányok készüljetek a vacsorához! Sofia te pedig gyere a fürdőbe.
– Miért?
– Szerinted miért? – kérdezte Margaret asszony mosolyogva.
– A király megint hívatna?
– Bizony. Mondtam én, hogy te leszel a kedvence.
– Igazságtalanság! – nyivákoltak a lányok és rögtön szidni kezdték Sofiát. Ám ő elengedte a füle mellett a sértő megjegyzéseket és Margaret asszonyt követve bement a fürdőbe.
Miután Margaret asszony megfürdette, felment a szobájába és felöltözött. Az ujjnélküli, fátylas, haloványkék ruhát választotta, aranyhaját Victoria és Audrey begöndörítette, Abigail pedig apró, fehér virágokkal díszítette. Illatosítót fújtak rá, és adtak a kezébe egy fehér alvóruhát.
– Jó leszek így Margaret asszony? – kérdezte Sofia bátortalanul.
– Gyönyörű vagy. Eredj gyorsan Simon úrhoz.
– Kívánj nekem szerencsét!
– Hiába kívánok, Haslah már megáldott vele bőségesen.
Sofia mosolyogva vonult végig a hárem folyosóján. Amíg a lányok esznek, addig ő az uralkodóval fog szerelmeskedni. Talán ezúttal teherbe is esik.
A lányok az elmúlt két hétben folyamatosan csak azt kérdezgették tőle, hogy nincs-e rosszul, nem terhes-e, de eddig semmi jelét nem mutatta.
Simon úr mellett haladt a palota folyosóin, összetalálkoztak Florence asszony cselédjével, Susannel is. Nem is sejtik, hogy az a nő egy hárpia, egy mindent látó szem ebben a palotában.