Szerelmem a király

༻ 42. ༺

Sofia és Olivia meghajoltak Hyacinth hercegnő előtt és kivonultak a szobájából. Visszatértek Sofia szobájába, Olivia pedig lement a konyhába, hogy vacsorát hozzon onnan. A vacsora gyümölcs volt, Sofia kicsit kevésnek tartotta, de a terhessége miatt kiegyensúlyozottan kell étkeznie.
– Te nem ennél egy kis gyümölcsöt? – kérdezte Sofia Oliviától.
– Ez a te vacsorád, nem ehetek belőle.
– Dehogynem, gyere csak nyugodtan.
Olivia bátortalanul helyet foglalt az egyik ülőpárnán, és elvett egy kis gyümölcsöt a tálcáról.
– Nagyon köszönöm neked kisasszony, hogy ilyen kedves vagy velem. Amióta elvetéltem borzasztó itt a sorom, most mégis úgy érzem, hogy számítok.
– Még szép, hogy számítasz. Nem is értem miért lett belőled cseléd, kétszeres figyelmet érdemeltél volna.
– Anthony herceg nem volt olyan kedves és figyelmes, mint Andrew király. Gyengének és haszontalannak tartott, kitiltott a háremből és cselédnek titulált. Rengeteget sírtam kisasszony, mindenem elvesztettem.
– Gondolod, hogy velem is ez történne? – kérdezte Sofia rémülten. – Én is cseléddé lennék, ha netalántán elveszteném gyermekem?
– Dehogy kisasszony, még csak ne is gondolj ilyenekre. A gyermeked épségben és egészségben meg fog születni. És Andrew király nem olyan barbár, mint apja és testvére volt.
– Köszönöm, hogy elmesélted Olivia, és továbbra is számíthatsz rám. Tudd, hogy nem szeretnék cselédként bánni veled, de tudnál szólni valakinek, hogy készítsenek nekem egy fürdőt? Amióta kiköltöztettek a háremből, nem is fürödtem.
– Azonnal szólok valakinek. Most már te is az előkelő fürdőben fogsz mosakodni.
– Ott, ahol a királynő is?
– Pontosan. Maradj itt, rögtön jövök – hajolt meg Olivia és kihátrált a szobából.
Sofia elmosolyodott, valóban sikerült kiemelkednie a háremből. A királynővel és a nagyasszonyokkal fog fürdeni.
A fürdő hasonló felépítésű, mint ami a háremben van. A falat kék-fehér csempe borítja, a csempe olyan anyag, ami lepergeti a vizet. Vödrökben és dézsákban van a víz, amellyel a szolgák leöntik úrnőiket. A háremben a lányok egymást mosdatták, amikor pedig Sofia a királyhoz ment Margaret asszony segített neki.

Sofia meztelen testén egy számára ismeretlen cselédlány oszlatta el a szappant, utána pedig leöntötte őt vízzel. Megérkezett a fürdőbe egy nő, először csak a hátát látta, meg a hosszú, fekete haját. Lekerült róla a ruha és egy cselédlánnyal együtt bejött a fürdő részbe. Florence asszony volt az a nő. Amint meglátta Sofiát megdermedt. Nem számított rá, hogy ő is ugyanolyan pompában éljen, mint ő.
– Sofia igaz? Mi járatban itt? Nem a háremben kéne mosakodnod a többi cseléddel együtt?
– Nem – felelte Sofia magabiztosan, és alaposan végig mérte ellenfelét. Florence asszonynak nem csak az arca szép ez bizonyos, nem csodálja, hogy Andrew herceg feleségül vette. Hosszú lábak, karcsú derék, formás mellek, egy pillanatra megingott a bizalma önmagában. Vajon Andrew király őt tartja szebbnek és csinosabbnak, vagy Florence asszonyt?
– Nagy élmény lehet számodra ez a pompás fürdő – jegyezte meg Florence asszony, miközben a cselédje leöntötte a hátát vízzel. – Ahonnan jöttél biztosan nincs ilyen. A patakban fürödhettetek, szappant se láttál azelőtt, hogy a palotába jöttél ugye?
– Nagyon tévedsz asszonyom. Nem a nyomornegyedből származom, hanem Brunett egyik legszebb városából. A patakban fürdés és a szappan hiányának gondolata alighanem a te emlékeidből származik.
– Hogy mered?! – kiáltott fel Florence asszony haragosan. – Ne hagyd, hogy elszaladjon veled a ló, még mindig csak egy cseléd vagy. És ha valamilyen sajnálatos módon elvesztenéd gyermeked tudd, hogy ugyanolyan sorsra juthatsz, mint a cseléded, Olivia.
Sofia próbált nem odafigyelni Florence asszonyra, hamarosan végez a fürdéssel, utána pedig bevonul szobájába és alszik egy jót a hatalmas ágyában. A király felesége látta rajta, hogy megingott, ki is akarta használni hatalmát felette.
– Tudod hova megyek ezután?
– Nem, hova? – pillantott rá Sofia unottan.
– Az uralkodóhoz. Fiammal együtt nála vacsorázunk és nála alszunk. Te pedig érezd jól magad a volt szobámban.
Ezt a csatát Florence asszony nyerte meg, magabiztos mosollyal az arcán nézte végig, ahogy Sofia elhagyja a fürdőt és cselédje segítségével visszaöltözik. Lehet, hogy a hónapokig tartó siránkozása felesleges volt? Még mindig ugyanolyan fontos a királynak, csak a teendői miatt nem jutott rá ideje. De mostantól minden más lesz, nem engedi, hogy egy senki átvegye a helyét. Meg fog szabadulni Sofiától és ő lesz Philippia királynője.

Florence asszony egy gyönyörű vörös ruhát vesz fel, fekete haját cselédei egy fenséges kontyba fogják és vörös szalagokkal díszítik. Vörös ékköves ékszereket visel, ajkaira folyékony mázt, arcára pedig pirosító port tesz. Ezeket a termékeket úgy hívják, hogy smink. Néhány évtizede jelent meg szerte a világban, azóta pedig egyre csak fejlődnek a termékek. A folyékony sminket a hölgyek ajkaikra és szempilláikra szokták tenni, a port pedig arcukra és szemhéjukra.
Florence asszony elégedett volt kinézetével, a tükör előtt mosolyogva megsimította a hasát, ami egyre csak növekedik.
– Susan! Fiam is készenáll?
– Igen asszonyom, akár már indulhatunk is.
– Pompás – mosolyodott el Florence asszony.
Mikor megérkeztek a királyi lakosztályhoz az egyik őr bement szólni az uralkodónak.
– Nagyuram. Florence asszony van itt.
– Küldd be – állt fel az asztalától és az alacsony étkező asztal felé pillantott. A vacsora nemrég érkezett meg.
– Királyom – hajolt meg Florence, kezében fiával.
Andrew mosolyogva ment oda hozzájuk. Felemelte felesége állát, megcsókolta homlokát és átvette tőle fiát.
– Damian, én drága nagy fiam.
– Papa – gügyögte a gyermek és kis kezével megfogta a király orrát.
Andrew felnevetett, arcon csókolta fiát és a magasba emelte őt.
– Nagyon hiányzol neki, alig beszélt az elmúlt hónapokban – mondta Florence és mélyen férje szemébe nézett. – Nekem is rettenetesen hiányoztál, szívem majd meghasadt amikor tudtam, hogy más nőkkel töltöd az éjszakát.
– Ez a hagyományainkhoz tartozik Florence, sajnálom, ha fájdalmat okoztam neked. Beszélgess anyámmal ő átérzi majd fájdalma.
– Sokszor beszéltem már vele, hálás vagyok neki.
– Ne búslakodj többé kedvesem tudod, hogy szeretlek benneteket.
– Egyszer mégis leteremtettél, nagyon rosszul esett.
– Arra is meg volt az okom – mondta a király kimérten. – A vacsora tálalva van, együnk!