Szerelmem a király

༻ 48. ༺

Amíg a király fontos ügyeket intézett, addig a királyi család női tagjai ismételten semmittevéssel töltötték a napjukat. Violet asszony bezárkózott szobájába a kislánya pedig átment Florence asszonyhoz, hogy játsszon egy kicsit az unokatestvérével, Damiannal. Hyacinth nagyon unatkozott ezért úgy döntött elkezd tanulni egy új nyelvet. A Brunetti nyelvet szerette volna megtanulni, tudta, hogy a hárem lányai mind segítenek majd neki. De legfőképpen Sofiában bízott, átment a szobájába és megkérte, hogy segítsen neki.
– A Brunetti nyelv sokkal könnyebb a Philippiainál.
– Ezt csak azért mondod, mert neked az az anyanyelved.
– Nem, tényleg sokkal könnyebb. Majd meglátod te is.
Amíg a hercegnő és Sofia tanultak, addig Elizabeth királynő sétálni ment idősebb lányával a kertbe. Patricia folyamatosan csak csacsogott, egy percre sem maradt csöndben. A királynő eleinte csak úgy itta a szavait, de hamar eszébe jutott, hogy amióta lánya beszélni tud ezt csinálja. Mindig van valami, amiről beszélni tud, nem veszi észre magát és azt, hogy egy idő után csak untatja a körülötte lévő embereket. De édesanyja nem akart szívtelen lenni vele, kedvesen mosolygott és hallgatta őt.
Milyen jó dolguk van a nagyasszonyoknak, bezzeg a palota szolgái és a városokban, falvakban élő nőknek a lelküket is ki kell dolgozni. Minden családban a férfi hordja a nadrágot, ők parancsolnak, és ha csak úgy tartja kedvük megverik asszonyukat és néha a gyerekeiket is. A férfiaknak kell dolgozni, pénzt keresni, a nőknek pedig csak az a dolguk, hogy ügyeljenek a háztartásra. Takarítsanak, főzzenek, gyereket szüljenek és neveljenek. Kegyetlen egy világban élünk, vajon eljön az a pillanat, amikor a nőknek is lesznek jogaik?

Két hét telt el a díványi gyűlés óta, Andrew király hamarosan útra kel, hogy tárgyaljon az országos főorvosokkal. A tanács egyik tagja, Lupert úr már előkészítette a kocsit, de a király el akart köszönni valakitől.
Sofia kisasszony a szobájában volt, a kanapéján ült és teát szürcsölt. Hirtelen nyílt a szoba ajtaja és nem más lépett be rajta, mint a király. Olivia lehajtotta a fejét, Sofia pedig felállt a kanapéról.
– Maradj csak ülve kedvesem, pihenned kell.
– Semmi bajom fenség, még nagyhasam sincs – simította meg a hasát Sofia a kék ruháján keresztül. – Lenne kedved sétálni velem egyet a kertben?
– Nem érek most rá, fontos tárgyalásra kell mennem. Csak látni akartalak előtte.
– Messzire mész? – kérdezte Sofia szomorúan és a király vállára tette a kezét.
– Nem, de sokáig odaleszek. Ha visszatértem ígérem sétálunk egyet.
– Hiányozni fogsz nekem – simította meg az arcát Sofia és lehunyt szemmel egy csókot adott neki.
– Te is nekem szerelmem. Vigyázz magadra és pihenj sokat!
Múlt héten Patricia hercegnő hazatért, a palota népe pedig fellélegezhetett. Végre csönd volt.
Persze nem mindenhol, a háremben ugyanúgy folyt az élet, a cserfes Brunetti lányok naphosszat csak beszélgettek, zenéltek és nevetgéltek. Kiara volt az ünneprontó, aki, ha nem a szobájában gubbasztott, akkor megpróbálta a lányokat Sofia ellen uszítani. Rettentő mérges és féltékeny volt rá, és bár tudta, hogy nincs sok esélye eltiporni őt, ő mégsem adta fel a próbálkozást. Még annak ellenére sem, hogy Margaret asszony megbüntette őt azokért, amiket mondott.
A király és a Lupert nevezetű férfi beszálltak a hintóba, a kocsis pedig megcsapta a lovakat és miután kiértek a palotából elindultak a hosszú úton. Végig haladtak a sötétfa erdőn, elmentek a királyi lovarda és a Radnóti kastély mellett. Sok város és falu mellett elhaladtak, amikor megérkeztek a főorvosi épületbe. Nagy téglaépület volt, rengeteg kőoszloppal és lépcsővel. A professzorok mind fehér ruházatban voltak, és bár semmi különöst nem csináltak nagy vagyonuk volt. Ők voltak felelősek az ország minden kórházáért, orvosáért és betegéért, fontos emberek voltak, de nem viselkedtek kellően.

– Uraim – hajolt meg előttük egy fiatal férfi, amolyan komornyik, mint Simon úr a palotában. – Látogatójuk érkezett. Nem más, mint a méltóságos Andrew Duhamel király.
– Andrew király? Itt? – ijedt meg a főorvos úr, aki ötvenes éveiben járhatott. Hatalmas őszülő szakálla volt, izmos karjaival pedig egy fiatal csitrit ölelgetett. Ezek az emberek királynak érzik magukat, néha dolgoznak egy kicsit, de egész nap csak esznek és örömlányokkal szórakoznak.
– Igen. Nagyon fontos dologról akar tárgyalni önökkel.
A professzorok nem repestek az örömtől, rettegtek a királytól, mert még nem tudták milyen. Apja, a hatalmas Abraham király jó volt hozzájuk, nagylelkű adományokat adott nekik és nem zavarta őt az, amit naphosszat csinálnak. De ez az új király, Andrew más. Hallották, hogy az elmúlt néhány hónapban az ország valósággal felvirágzott, tartani kezdtek attól, hogy leváltja őket. De hát ugyan kiket találna az ő helyükre? Valószínűleg elég sok mindenkit, rengeteg példás doktor van szerte az országban.
Átvonultak egy terembe, ahol mindenki elfoglalta a helyét rangjának megfelelően. Amikor Andrew király belépett a terembe szigorú tekintettel nézett végig az embereken és miközben ő is elfoglalta a helyét sandán rámosolygott Lupert úrra. A hosszú úton Lupert úr mindent elmesélt a professzorokról, amit csak tudott. És nem mondott túl sok jó dolgot.
– Üdvözlök mindenkit! Andrew Duhamel vagyok, Philippia királya és egy nagyon fontos ügy miatt érkeztem ide. Nemrégiben megjelent a fővárosban egy betegség. A fertőzés új, a tünetek nagyja nem az. Az ismertetőjegye a lila foltok a testen. Rengetegen meghaltak, és nem tudtam mit tenni ellene. Sok orvos üzent maguknak, de önök nem reagáltak, ezért én magam jöttem ide, hogy megtárgyaljuk a helyzetet, ugyanis országunk sorsa függ tőle.
– Mit tehetünk önért nagyuram? – kérdezte alázatosan a főorvos. Nem volt ínyére, hogy egy férfinak, akinek apja, sőt nagyapja lehetne magasabb rangja van, mint neki. Ahogy sokan mások, ő sem bízott a fiatal uralkodóban, pedig nem sokkal később ő maga is megtapasztalhatta az igazságosságát.
– Találjanak gyógymódot a betegségre. Tudom, hogy nem könnyű, de azért vannak az orvosi ranglista élén, mert maguk a legjobban nem? Minden szükséges adat és tény el lett postázva önöknek, tárgyaljanak a többi orvossal és gyógyszerésszel. Muszáj mihamarabb megoldást találniuk.
A professzorok nem fejezték ki nemtetszésüket, hanem megígérték a királynak, hogy mindent megtesznek érte Utána pedig szállást ajánlottak neki és egy hölgyet, aki táncával és mással is kényeztetni tudja őt.