Szerelmem a király

༻ 2. ༺

A palota legfontosabb és leghatalmasabb személye a király. S bár Philippia új uralkodója meglehetősen fiatal ás tapasztalatlan, ő az egyetlen ember, ki elfoglalhatja apja helyét a trónon. Abraham király és legidősebb fia Anthony épp hadjáraton voltak, amikor az ellenség lebecsülése miatt elvesztették az ellenséges országgal vívott csatát és eltávoztak az élők sorából. Az ország népét és az uralkodói családot hidegzuhanyként érte a hír, az egyhetes gyász után pedig megszületett a döntés. Az egyetlen férfi örökösre, Andrew hercegre száll az egész birodalom.
A herceg már két éve a palotán kívül élt, egy távolabbi, kisebb palotában. Esküvője után ő és asszonya oda költöztek, fiuk is született. Andrew herceg egész életében csak második volt, bátyja, Anthony mindig azzal kérkedett, hogy egy napon úgyis ő lesz majd az uralkodó, s ő ebbe szépen lassan bele is törődött. Elköltözött hazulról, mert biztos volt abban, hogy bátyja akarata teljesül majd. De a sors, és Haslah akarata miatt apja és fivére is odaveszett a csatában, így a reményvesztett fiút arra késztette a kötelesség, hogy visszatérjen a palotába és elfoglalja a trónt.
Az alig huszonkét éves herceg számára ez nagy falat lehet ugyan, de ő megesküdött, hogy ezerszer jobb uralkodó lesz, mint az apja volt, és hogy egy egész ország fogja őt imádni cselekedetei miatt. Valamint azt is megfogadta, hogy amint felerősödött az ország visszavág azoknak, kik apja és fivére halálát okozták, megbosszulja őket és ő lesz a leghatalmasabb úr.
Nemes célok ezek, de sok lépcsőfok vezet még odáig, hogy be is teljesüljenek. Andrew herceg (hivatalosan még nem király) a szobájában volt, az íróasztalánál ült és papírokat nézegetett. Gondterhelten lapozgatta a papírosokat, és idegesen felállt az asztaltól. Nyitott ablakán át meghallotta az udvarban lévő hintók zaját. A kocsik kerekének zörgését és a lovak patájának kopogását. Kíváncsian vonult ki az erkélyére és megfigyelte kik szállnak ki onnan.
Húsz gyönyörű és csinos lány állt meg az udvarban, idegen nyelven beszéltek és rácsodálkoztak a palota kertjére. No lám, megérkeztek az ágyasok. Lesz miből válogatni, de első sorban nem a nőkkel kell foglalkozni, hanem a fontos teendőkkel. A legfontosabb pedig a holnapi koronázás, ahol Andrew herceg hivatalosan is megkapja a királyi címet.

Visszavonul hát a szobájába, de rögvest elhagyja azt, és a folyosókon keringve ellátogat édesanyjának szobájához.
Elizabeth királynő sem marad királynő örökké, férje halálával, és fia trónra lépésével neki is le kell mondania címéről. És bár ugyanolyan befolyása lesz a palota népére, a holnapi naptól kezdve nem nevezheti magát többé királynőnek.
Fekete selyemruhát visel, kissé puffos és mintás, de elegáns. Hiába telt le a gyászhét, a mai napon még feketét szeretett volna viselni. Szobája egy része magasabban van a többitől, egy kis platformnak nevezhetjük. Egy hosszú ülőgarnitúra van ott, sok-sok színes díszpárnával, valamint alacsony asztalokkal, ahol enni szokás.
A bútor legújabb neve egyébként a kanapé, Elizabeth királynő pedig az uralkodói család többi női tagjával együtt a napok nagyrészében ott ül. Vagy ha nem ott, akkor a teraszon. Ne adj isten sétálni megy a kertbe, vagy a palotába, de javarészt semmi egyebet nem kell tennie.
Kopognak az ajtón, Andrew herceg lép be a szobába.
– Fiam! – állt fel Elizabeth királynő.
– Jóanyám – hajolt meg Andrew és kezet csókolt anyjának.
– Köszöntelek nálam. Mi járatban?
– Meg akartalak látogatni. Már most fáj a fejem a sok papírmunkától és királyi teendőtől, pedig még meg sem koronáztak.
– Ne légy gyenge fiam, légy az ország legerősebb uralkodója. Tegyél meg minden tőled telhetőt az apád és testvéred becsületéért.
– Úgy lesz anyám, ígérem – mosolyodott el a fiú és anyja kezét megfogva helyet foglalt a kanapén – Ahogy láttam megérkeztek a hölgyek a háremembe. Nekem sajnos nincs rá időm, se módom, hogy meglátogassam őket, így téged kérlek meg erre anyám. Figyeld meg kinézetüket, viselkedésüket és jelentsd nekem.
– Fiam. Ne feledd, Florence asszonyod ma délután megérkezik a palotába, Damian fiaddal együtt.
– Tudom jóanyám, de azért van a hárem, hogy az ottani lányok engem szórakoztassanak nem?
– Apád fia vagy te nem vitás – kacagott fel a királynő keserűen – Ha tehette minden nap hívatott magához egy lányt a háremből. Aztán megismert engem és rájött mi az a szerelem.
– De azután is fogadott ágyasokat bőven, emlékszem még, amikor Anthonyval és húgaimmal együtt vigasztaltunk téged.
– Régen volt az, felejtsd el – legyintett a nő – Andrew. Most a komoly dolgokkal foglalkozz. Az ország ügyeivel, a családoddal és persze magaddal. A háremet kerüld el egy darabig, amúgy is tanítatlan fruskák ők még. Majd Margaret asszony gondoskodik kiképzésükről, és ha eljön a megfelelő pillanat megkezdődhet a mulatságos életed.

Ekkor újra kopogtak az ajtón, Elizabeth királynő lányai, Andrew húgai léptek be a szobába.
– Jóanyánk. Andrew – hajolt meg a két hercegnő, Hyacinth és Patricia.
– Húgaim! – ült fel rögtön Andrew és homlokon csókolta testvéreit – Elbűvölően néztek ki.
– Köszönjük szépen.
– Patricia. Erről még nem beszéltünk és a minap jutott eszembe. Ha jól tudom apám a hadjárat előtt bejelentette az eljegyzésed Robert Neuffmann báróval. Hazatérte után akarta megtartani az esküvőt, de sajnálatos módon erre nem került sor – Andrew megfogta szeretett húga kezét és mélyen a szemébe nézett – Engedélyeddel a koronázásom és a sürgős dolgok elintézése után befejezném, amit apánk elkezdett. Megtarthatnád esküvődet a báróval.
– Köszönöm szépen, már azt hittem megfeledkeztél róla! – hajolt meg Patricia mosolyogva – Azonnal megyek és írok egy levelet Robertnek. Ezt neki is tudnia kell.
– Ne olyan sietősen! – állt fel a királynő is – Nem akarsz esetleg elkísérni a hárembe?
– Megérkeztek a hölgyek? – érdeklődött Hyacinth, aki a néhai király gyermekei közül a legfiatalabb volt.
– Meg bizony, és bár még nem sok mindent tudnak kultúránkról és hagyományainkról meglesném őket.
– Nem is tudom anyám, nincs most kedvem ehhez – húzta el a száját Patricia hercegnő.
– Menj akkor írd meg a levelet szerelmednek! – mosolyodott el Andrew – Elkísérlek egy darabon. Jóanyám. Húgom – hajolt meg és idősebb húgával elhagyta a szobát.
– És te Hyacinth? Neked volna kedved elkísérni engem a hárembe?
– Szíves örömest anyám.
– Pompás. Akár meg is ebédelhetünk ott.
A királynő és a hercegnő végig vonultak a folyosókon, mögöttük két kísérő leány volt, és minden sarokban állt egy őr. Az uralkodói család, és a palota fontosabb személyei fokozott védelmet érdemelnek, ugyanis a múltban már volt példa ebben az épületben gyilkosságra és mérgezésre is.