Szerelmem a király

༻ 85. ༺

– Florence. Nem vártalak – meredt feleségére Andrew király.
Meg volt lepve, úgy tervezte, hogy vacsora után egy teljesen új lányt köszönt szobájában, kinek eljátszadozhat hajával, csókokat lehelhet a nyakára, aztán hogy enyhítse bajait egyszerűen magáévá teszi. Ő a király, úgyhogy megteheti, ráadásul a hölgy sem lenne ellenére.
– Tudom, és elnézésedet kérem, amiért hívatlanul érkeztem. Hosszú idő után most tudtam először elszabadulni a hercegektől. Damian és Theodor olyan aranyosak, nagyon hasonlítanak rád, és egymásra is.
– Miért pont most jöttél Florence?
– Talán zavarok? – kérdezte tettetett csodálkozással a király felesége.
– Ami azt illeti igen, úgyhogy kérlek menj vissza a szobádba. Holnap pedig meglátogatlak téged és fiaimat is.
Florence arcára rögtön ráült a csalódottság, de egy kedves mosollyal próbálta leplezni azt. Minden hűhó hiába való volt, arra számított, hogy ma végre egymáséi lesznek a királlyal, de úgy látszik Haslah nem így tervezte. Meghajolt a király előtt, aztán fancsali képpel kihátrált a szobából.
Simon úr amint meglátta, hogy Florence asszony kilépett a folyosóra bíztatóan rámosolygott a mellette álló Abigailre és azt üzente neki a szemével, hogy készüljön. Abigail rosszkedve egy csapásra elszállt, hatalmasra nőtt az önbizalma és a vigyor az arcán, ami annak volt köszönhető, hogy végre valóra válhatnak az álmai. Az álmai, amit titkon már hetek óta szövögetett. Audrey esete után futott végig az agyán a gondolat, hogy milyen jó lenne, ha ő is kivételezett lenne, ha ő is eltölthetne egy éjszakát az uralkodóval. És íme, itt az alkalom. Florence asszony ölni tudott volna a szemével, miközben elhaladt a lány mellett nekiment a vállának. Abigailt ez nem riasztotta el, sőt! Még nagyobb önbizalmat adott neki és arra ösztönözte, hogy induljon el a szoba felé.
– Ne feledd miket tanított Margaret asszony – utasította őt Simon úr.
– Minden rendben lesz – nyugtatta meg őt, és igazából magát is a lány, aki tehetetlenül felnézett az őrökre.
– A király kérésére érkezett? Mert ha nem, akkor sajnálom, de nem engedhetjük be.
– Simon úr? – fordította oldalra a fejét Abigail.
– Velem jött, engedjétek!

Amint kinyílt az ajtó Abigail lehajtotta a fejét, és lassú léptekkel elindult befelé. Kezét összefogta maga előtt és szigorúan csak a padlót nézte. Amikor hallotta a háta mögött lévő ajtócsapódát megállt. Margaret asszony ezt tanítgatja lassan már egy éve. Lehajtod a fejed, megállsz és várod, hogy az uralkodó felemelje a fejed. Amire várt beteljesedett, egy férfi kezet érzett meg az arcán, felemelte fejét és mélyen belenézett az előtte álló Andrew király szemébe. Hihetetlen milyen közel van, és már nem kell sokat várni ahhoz, hogy a lehető legközelebb kerüljenek egymáshoz. Fogalmazhatunk úgy is, hogy egymásban lesznek.
– Gyönyörű vagy, bőröd mintha Hiliai nap égette volna.
Abigail nem tudott megszólalni, egyszerűen nem tudott mit mondani. Már volt szerencséje találkozni a királlyal, mégis teljesen elvarázsolódott.
– Ne félj tőlem, na – nevetett fel halkan a király és megsimította a barna haját. – Hogy hívnak?
– Abigail vagyok nagyuram – felelte Abigail, aki végre összeszedte magát és meg tudott szólalni.
– Nagyon aranyos ez a szalag a hajadban, de... Remélem nem haragszol meg, ha kiveszem – nyúlt a fehér szalagért, ami a lány hajában pihent.
Ez csak ez első mozdulat volt a király részéről, nem is szándékozott sokáig nyújtani a dolgokat, nagyon tetszett neki a lány, minél előbb magáévá akarta tenni. Megsimította majd megcsókolta a nyakát, miközben kezével végig simította a hátát és az oldalát. Szépen lassan levette róla a sötétkék ruhát és miközben ajkait az övére tapasztotta elvezényelte a függönyös ágya felé.
Amikor Margaret asszony bejelentette a háremben, hogy ma este Abigail megy a királyhoz, rögtön felütötte a fejét a féltékenység és a düh. Victoria és Riley örült barátnője sikerének, Audrey is örvendett, rögtön tervezgetni kezdte, hogy milyen lesz a közös szobájuk a hárem emeletén. A többiek semlegesen viselkedtek, azt kívánták bárcsak ők lennének Abigail helyében. Persze a szokásos emberek, mint például Kiara és Piper dühöngtek, csak azért sem akarnak megbarátkozni a ténnyel, hogy sosem kerülnek a király elé.
Amikor éjszaka megágyaztak maguknak a szivacsokon mindenkinek szembetűnő volt, hogy sok az üres hely. Milyen furcsa, hogy alig egy évvel ezelőtt még húsz matrac volt, és húsz háremi lány, most pedig ez a létszám jelentősen lecsökkent. Kiara és Audrey felkerült a kivételezettek emeletére, Sofia a háremből is kirepült, és ott vannak azok, akik abban a borzalmas betegségben életüket vesztették. Viszont Zaya utólag érkezett, a hárem teljesen megváltozott. És igazából időközönként több lány is érkezni fog ide, mások pedig el fognak menni, de ezt Margaret asszonyon és Simon úron kívül nem sok mindenki tudja.

A nap már felkelt, a palota népe bele is kezdett az új nap adta kihívásokba. Andrew király a szobájában ült az asztalnál és miközben reggelijét fogyasztotta, megigazította az ujján lévő vasgyűrűt. A vasgyűrűt, amit az újévi ünnepély estéjén kapott attól a nőtől, akinek segített. Ránézésre csak egy egyszerű gyűrű, rajta egy érdekes mintával, de a nő szerint különleges erőket hordoz és megvédi tulajdonosát. A király nem hisz az ilyenféle hókuszpókuszokban, ám úgy érzi ez esetben kivételt tehet. Miközben árpakenyeret, sonkát és sajtot evett elmosolyodott, mert eszébe jutott a tegnap este, amikor az az Abigail nevű háremi lány alatta feküdt és sóhajtozott. Gyönyörű lány volt, az uralkodó szívesen magához hívatná még egyszer. Ki tudja mit hoz a jövő. Viszont az asszony, akivel ma foglalkoznia kell az a felesége, Florence. Megígérte neki, hogy meglátogatja őt és fiait. Reggeli után el is indult hozzájuk, Dwayne úrnak pedig kiadta, hogy adjon fel pár levelet.
Hyacinth hercegnő a palota előkertjében sétálgatott, törtfehér ruhában és szürke szőrös kabátkában. Mellette társalkodónője és szolgája Jasmine volt, a két fiatal hölgy az időjárásról beszélgetett.
– Nagyon várom már a tavaszt, az illatos virágokat, a madarakat és a napsütést – mondta lelkesen a hercegnő. Hangokat hallott maga mögül, ezért érdeklődve megfordult. Nyílt a palota főkapuja és nem más lépett ki rajta, mint a király főbizalmasa, Dwayne Morgon. – Dwayne úr! Üdvözlöm – köszönt neki Hyacinth mosolyogva és óvatosan meghajolt a férfi előtt.