Szerelmem a király

༻ 13. ༺

Az esküvői szertartás véget ért, Patricia hercegnő felvette a Neuffmann nevet, hivatalosan is a báró felesége lett. Mindannyian visszamentek a palotába és a belsőkertben megtartották az esküvői ebédet.
Andrew király megkocogtatta boros poharát egy kanállal és köszöntőt mondott húga számára.
– Tisztelt egybegyűltek! Tudom, hogy ilyenkor az öröm apának kell köszöntőt mondani, de mivel Abraham király sajnálatos módon meghalt, én mondom el beszédét helyette. Patricia – nézett húgára a király – Együtt nőttünk fel, ott voltunk egymásnak jóban-rosszban. Hatalmas boldogsággal tölt el, hogy végre te is megtaláltad a boldogságot, Robert Neuffmann báró személyében. Haslah vigyázza házasságotokat, kívánok nektek minden jót és szépet.
– Köszönjük szépen fenséges úr – hajtott fejet a báróúr és kedvesen nézett feleségére.
Az ünnepi ebéd után sor került a táncra is, először a férj és a feleség táncolt, aztán Patricia és Andrew király. A friss feleség azután Ronald Neuffmannal táncolt, és mindenki, aki csak akart beállhatott hozzájuk. Elizabeth királynő nem táncolt, méltóságteljesen ült a helyén és ölében tartotta kisunokáját, Damian herceget, amíg az ő szülei táncoltak. Violet asszonynak sem volt kedve a tánchoz, minél előbb el akart tűnni onnan, így kitalálta azt az ürügyet, hogy lánya, Amelia rosszul van.
– Nagy a baj? Hívjunk orvost? – kérdezte Elizabeth királynő kedvesen.
– Nem dehogy, csak kicsit megrontotta a gyomrát. Biztos túl sok süteményt evett. Megyek lefektetem és ott maradok vele.
– Jól teszed, de azért kérlek búcsúzz el az ifjúpártól.
Violet meghajolt Patricia és Robert előtt, jókívánságokat mondott nekik, aztán Amelia kezét megfogva bement a palotába.

– Még itt sincs nyugtom – zsörtölődött a szobájában és behúzta a függönyét, hátha attól halkabb lesz a kintről beszűrődő zene.
– Miért jöttünk el anya? Én is táncolni akartam a menyasszonnyal. Olyan szép volt!
– Nem érzem jól magam kincsem, és nem akartalak ott hagyni a részeg férfiak között. Ugye megérted?
– Persze anya, feküdj le pihenni én pedig hozok neked teát.
– Ne fáradozz kincsem – csókolta meg lánya homlokát Violet – Gyere ide, feküdj mellém. Te vagy az én egyetlen vigaszom.
– A kistestvérem mikor születik már meg? És miért nem nagy még a pocakod?
– Nagy már az, csak a ruha miatt nem látszik. De ha ide teszed a kezecskédet köszönhetsz a testvérednek.
– Remélem ő is lány lesz, szeretnék végre valakit, akivel játszhatok.
Az esküvő utáni lakodalom hamarosan véget ér, a friss házaspárnak el kell indulnia a több órányira lévő erdei kastélyba, ahol majd eltölthetik mézesheteiket.
Minden családtag búcsúzkodik, átadják ajándékaikat és minden jót kívánnak. Patricia és Robert Neuffmann megcsókolják egymást és beszállnak a díszes hintóba. Szépen lassan elhagyják az udvart, majd később a várost is. Kocsijuk meg sem áll a távoli kastélyig, alig bírják kivárni, hogy megérkezzenek.
Simon úr és a szolgák a vendégszobába vezetik Neuffmann báró családját, ők itt töltik az éjszakát, aztán másnap tovább állnak. Új kastélyba költöztek, a régi, családi kastélyt Robert fiúknak adták. Szép élete lesz ott Patriciának, bár közel sem olyan fényes és pompás, mint a márványpalotában.
A háremben a lányok éppen vacsoráznak, feltűnt nekik, hogy véget ért a zene, kíváncsian kérdezték meg Margaret asszonytól, hogy mi történt.
– A férj és a feleség elhagyta a palotát, megkezdődtek a mézesheteik.
– Mik azok a mézeshetek? – kérdezte valaki.
– Brunettben nincsenek mézeshetek?
– Nem mindenki tartja meg, meséld el kérlek mi az – kérlelte őt egy másik lány.
– Hát jó. Lényegében annyi a dolog, hogy Patricia hercegnő elveszti szüzességét, szerelmeskedni fog a férjével.
– Heteken keresztül?
– Nem dehogy, ez csak egy kifejezés – nevetett fel halkan Margaret asszony.
– És Margaret asszony – szólalt meg halkan Abigail – A szüzesség elvesztése az milyen érzés?
– Nincs most kedvem ilyenekről beszélni.
– Naaa. Nagyon szépen kérünk Margaret asszony, meséld el! – kérlelték a lányok mézes-mázas hangon.

Margaret asszony gondterhelten felsóhajtott, leült közéjük és alaposan elmesélte mit kell tudni a dologról. Kiegészítette a saját történetével, a lányokat pedig arról is felvilágosította, hogy mi történik a szép időszak után.
– A férfiak vadállatok. Egytől egyig mind. Nekünk nőknek mindig az ő parancsuk szerint kell cselekednünk, azt kell tennünk, ami nekik kedves. Szerelmeskedni, gyereket szülni, dolgozni a ház körül.
– És mi van a szerelemmel? – kérdezte Audrey.
– A szerelem – kacagott fel Margaret – Meg tudjátok nekem mondani, hogy létezik-e az igaz szerelem?
– Persze, hogy létezik! Igaz szerelem lesz köztem és az uralkodó között is – mondta Kiara elmélázva.
– Álmodozni nem szégyen – nevette ki Rose. Margaret asszony nem foglalkozott velük, folytatta monológját.
– Nem létezik az igaz szerelem. Vagy ha létezik is, nem tart örökké. Előbb vagy utóbb elcsúful, a férfi vagy a nő nem szereti már viszont a másik felet, eltávolodnak egymástól s nem beszélnek többé. A köztük lévő szerelem és szenvedély pedig megszűnik létezni.
– Miért mondod ezt így Margaret asszony? Ilyen szomorúsággal, ilyen átéléssel...
– Velem is ez történt. Bizony – törölte le könnyeit a hárem vezetője, amik egy másodperc alatt csörgedeztek ki szemeiből – A férfi, kit életem szerelmének gondoltam kiábrándult belőlem, a tudtom nélkül más nőkkel töltötte az idejét, és nem törődött se velem, se a lányunkkal.
– Önnek van egy lánya? – kérdezték a lányok csodálkozva.
– Van bizony. Jasmine, Hyacinth hercegnő szolgája és társalkodónője.
– Együtt kerültetek a palotába?
– Igen, de ez egy hosszú történet, most nem mesélem el nektek.
Margaret asszony őszinte mosollyal az arcán küldte lefeküdni a lányokat, mindannyiójuknak megsimította a fejét és ő is visszavonult saját szobájába, ami a kivételezettek emeletén van.
A húsz háremi hölgy, akikkel eleinte csak a baj volt, neveletlen fruskák voltak csupán, teljesen megváltoztak számára. Úgy tekintett rájuk, mintha sajátjai lennének, némi szeretetet érzett, tiszteletet és határtalan kedvességet. Nem is volt olyan rémes döntés, hogy ő vegye át a hárem irányítását, kezdi egészen megkedvelni ezeket a lányokat.