Szerelmem a király

༻ 31. ༺

A három nő végig haladt a palota szinte összes folyosóján és lépcsőjén, a szolgák lehajtott fejjel álltak a falnál, a szolgálólányok pedig, akik szembejöttek velük tisztelettudóan meghajoltak. Sofia úgy érezte, mintha neki is szólna a meghajlás, de tudta jól, hogy csak a királynőnek és a hercegnőnek hajbókolnak.
Amikor végre megérkeztek a kincstárba, az ottani őrök két vasajtót is kinyitottak. Elizabeth királynő és Hyacinth hercegnő rutinosan mozgott a kincstárban, Sofia viszont ledöbbenve nézett körbe. A kincstár a palota alatt, a föld alatt volt, a boltíves mennyezet erős anyagból volt, hatalmas oszlopok tartották. A kincstár legalább háromszor akkora volt, mint a hárem, és telis-tele volt arannyal, ezüsttel és ékszerekkel.
Hiába mondta azt a király a gyűlésen, hogy nem állnak jól anyagilag, rengeteg értékes kincs volt odalent. Minden külön volt válogatva és ládákba volt pakolva. Ezüstből nem volt sok, de az nem is olyan értékes, mint az arany, amiket, ha kiöntöttek volna a ládákból, úszni lehetett volna a nagy pénzhegyekben. Az ékszeres dobozoknak külön sarka volt, mindig bővült, ha egy új ékszereket készítettek vagy kaptak a palota dolgozói.
– Gyere Sofia! – hívta oda magához a hercegnő. – Gyere válogass!
– Nem is tudom hercegnő, ezek a nagy és fényes ékszerek nem valók hozzám.
– Mi az ott a füledben? Máris elloptál valamit? – mordult fel Elizabeth királynő. Sofia a füléhez kapott és megnyugodott.
– Ezt a király ajándékozta nekem.
A királynő nem erre a válaszra számított, már azt hitte sikerült nyakon csípnie a szolgát. A szolgát, akit egyre jobban kedvel.
– Hogy érted azt, hogy nem neked valók? – kérdezte Hyacinth hercegnő.
– Úgy, hogy én csak egy szolga vagyok itt, egy lány a háremből. Ezt a fülbevalót is félve hordom, a többi lány képes ellopni tőlem, úgyhogy el fogom zárni.
– Valószínűleg nem lopnák el, ha nekik is lenne – gondolkodott hangosan a hercegnő. – Sofia! Hányan is vagytok a háremben?
– Velem együtt húszan.
– Pompás. Akkor válogass össze tizenkilenc ékszert.
– Nade lányom! – hüledezett a királynő, aki annyira ledöbbent, hogy elejtette az ezüstkarkötőt, amit a kezében tartott. – Az rengeteg ékszer, azok a fruskák pedig nem érdemlik meg.
– Sokan tényleg nem érdemelnék meg, de királynőm bele se tud gondolni abba mekkora örömet szerezhet nekik egyetlen ékszer – mondta Sofia.
– Hidd el tudom. Régen én is a hárem tagja voltam, Abraham pedig minden egyes alkalmunk után egy ékszerrel ajándékozott meg. A többi lányt megette a sárga irigység, én pedig mérhetetlenül boldog voltam.
– Talán több a közös fenségedben és bennem, mint hinnénk – jegyezte meg Sofia és bátortalanul kutakodni kezdett az ékszeres dobozok között.
Hyacinth tanácsára összegyűjtött tizenkilenc gyönyörű ékszert, fülbevalót, nyakláncot és karkötőt. Aranyból, ezüstből és drágakövekből készültek, mindegyik mesésen csillogott. Sofia keze remegett miközben az ékszereket válogatta, nem akarta elejteni vagy megkarcolni őket. Úgy válogatta az ékszereket, hogy majd a lányok eldöntik melyik kié lesz, de barátnőinek személyre szabott ajándékokat tartogatott. Audreynak egy gyönyörű, rózsaszín köves fülbevalót, Rileynak egy lila nyakéket, Victoriának egy kék fülbevalót, Abigailnek pedig egy kék nyakláncot szánt.
– Sofia! – szólította meg őt a királynő. Sofia odament hozzá és lehajtotta a fejét. – Bocsájtsd meg, amiket mondtam. Még mindig nem ismerlek, de valóban nem olyan vagy, mint amilyennek elképzeltelek. Kedves vagy és illedelmes. Sajnálom, hogy csak most jöttem rá erre.
– Ne kérjen tőlem bocsánatot fenség, sosem haragudtam önre. Én nagyra tartom magát. Tisztelem, amiért egyszerű háremi hölgyből királynő lett, amiért bölcsen irányította az országot férje mellett, és amiért világra hozta Andrew királyt és Hyacinth hercegnőt.
Elizabeth királynő elmosolyodott, megsimította Sofia arcát és átadott neki egy nyakéket. Ugyanolyan ékkövek díszítették, mint a fülbevalóját, megtalálta a párját nem vitás.
– Ezt én kapom?
– Igen. Békém jeléül adom neked. Viseld egészséggel.
– Köszönöm fenség. – csókolta meg a kezét és Hyacinth hercegnő segítségével felvette a nyakláncot. Gyönyörű ékszer egy gyönyörű lányon. Szemkápráztató.
A háremben a lányok már túl voltak a reggelin, Margaret asszony parancsára készülődtek a következő tanítási órára, közben pedig Sofiáról beszélgettek.
– Hihetetlen, hogy még mindig nincs itt. Eddig hemperegne a királlyal? – háborgott Vivian.
– Én abban reménykedem, hogy rosszul viselkedett Andrew király pedig tömlöcbe vetette – mondta Piper.
– Vagy megölette. Az még kedvezőbb lenne – kacagott fel gonoszan Kiara.
– Szidjátok csak, de meglátjátok kettőt pislogunk és Sofia lesz ennek a palotának az úrnője – tért rögtön a lány védelmére Audrey.
– Ha ő úrnő lesz, akkor én megeszek egy malacot nyersen – jelentette ki Rose.
– Szavad ne feledd – mosolyodott el Audrey és elképzelte, ahogy a vöröshajú Rose sírva, küszködve próbál megenni egy nyers disznót, miközben Sofia terebélyes, rózsaszín ruhában és fényes, ékkövekkel díszített koronában nézi végig mindezt.
– Figyeeelem! A méltóságos Elizabeth királynő és Hyacinth hercegnő érkezik! – kiáltotta el magát Simon úr. – És persze Sofia kisasszony.
A lányok beálltak sorakozni és le is hajtották a fejüket, de amikor meghallották Sofia nevét mind a bejárat felé fordultak. Hitetlenkedve nézték, ahogy Sofia a királynő és a hercegnő társaságában dobozokkal a kezében megérkezik a hárembe. Úgy tette magát, mintha ő is az uralkodócsalád tagja lesz. Legalábbis ez külső szemmel így látszott. Sofia valójában nagyon kínosan és frusztráltan érezte magát, tudta, hogy az összes lány őt szapulja a gondolataiban.
– Lányok hajtsátok le a fejeteket! – szólt rájuk Margaret asszony, de hiába. Tekintetüket le sem szegezték Sofiáról.
– Nem hallgattok a felettesetek parancsára? Mind a tengerbe vesznétek? – emelte fel a hangját a királynő és több se kellett, a lányok lehajtották a fejüket. – Ajándékot hoztunk nektek, de most már nem vagyok biztos abban, hogy megérdemlitek.
– Elnézést kérek a nevükben asszonyom, nem akartak tiszteletlenek lenni, de szemmel láthatóan meglepte őket Sofia jelenléte.
A királynő és Margaret asszony csupán szemkontaktussal beszélték meg egymás között, hogy Sofia elnyerte a királynő tiszteletét is, és hogy nem mérges a lányokra, érezte, hogy ez fog történni. Margaret asszony tudja, hogy hajdanán Elizabeth királynő is a hárembe tartozott, akárcsak Margaret asszony maga, mindketten tisztában vannak azzal, hogy milyen aljasok tudnak lenni a nők egymással, és azt is tudják, hogy amióta Andrew király felfigyelt Sofiára, a lányok mást sem tudnak csinálni, csak őt szidni.