Szerelmem a király

༻ 75. ༺

Hyacinth hercegnő és Sofia kisasszony barátsága talán akkor kezdődött, amikor Andrew király megkoronázásának napján a hercegnő lement a hárembe egy kis csokoládés süteménnyel. Ez egyre csak fokozódott akkor, amikor Sofia a király kedvenc ágyasa lett, végül pedig teherbe esett tőle. Hyacinth egy olyan társat lelt benne, aki talán kárpótolni tudja számára nővérét. Sőt, talán még jobb is, mint a nővére!
Miközben Sofia szobáját átjárta a meleg, a két fiatal lány a kanapén ülve lapozgatta a naplót, ami valóban vörös bőrrel volt bekötve, közepén pedig egy arannyal szegélyezett rubin volt. A napló hátoldalán volt egy felirat: A napló birtokosai. Utána pedig négy név szerepelt, négy női aláírás. Gianna királynő, Lydia hercegnő, Elizabeth királynő és Hyacinth hercegnő. Most pedig Sofia volt a soros, hogy aláírja a hátulsó lapot.
– Nem tehetem! Se királynő, se hercegnő nem vagyok! Csak egy egyszerű ágyas!
– Jó, akkor még ne írd alá. De a napló akkor is téged illet – erősködött Hyacinth. – Még illik is az aranyhajadhoz.
– Köszönöm. Hatalmas megtiszteltetés – hálálkodott Sofia és elrakta az értékes tárgyat a szekrényébe. – De most ne velem foglalkozzunk, mesélj inkább! Hogy telt az az egy hónap? Nem találkoztál véletlenül valami helyes grófúrral?
– Nem, de... – Hyacinth-nak majdnem kicsúszott a száján Declan, a pékfiú neve, de szerencsére időben észbe kapott. Ezt még Sofiának sem akarja elmondani, a titok két személyre tartozik, kizárólag csak kettőre. – De ittam bort és voltam egy disznóvágáson!
Hyacinth hercegnő lelkesen mesélt a Neuffmann kastélyban töltött élményeiről, Sofia pedig szívesen meghallgatta őt. Idő közben szólt Oliviának, hogy hozzon ebédet, a történetek végeztével pedig arról kezdtek el diskurálni, hogy a napokban el kell menniük könyveket vásárolni, és ha Hyacinth-nak valóban nincs más dolga, akkor belekezdhetnek a zongorall leckékbe.

A háremben sem áll meg az élet, nincs sok mesélni való azóta, hogy Sofia elköltözött onnan, pedig a lányok mind ugyanolyanok. Egyesek talán rosszabbak, mint voltak – gondoljunk itt természetesen Kiarára –, de szerencsére Margaret asszony minden helyzetet normálisan kezel.
– Lányok! Lányok! Nagy hírem van! – szaladt be a hárembe Margaret asszony. A tizenhét lány félbehagyta az evést és érdeklődve nézte őt. – A király elrendelte, hogy az este küldjünk fel hozzá egy lányt, akivel eltöltheti az éjszakát.
Hát ezt kár volt kimondani, a lányok olyan hangos sikítozásba és visítozásba kezdtek, hogy nemhogy a hárem, de az egész palota tőlük zengett. Felálltak a földön lévő párnákról és kis köröket alkotva táncolni kezdtek. Végre értelmet nyer ittlétük, nem volt hiábavaló az, hogy elszakították őket családjuktól. Azért vannak a háremben, hogy háljanak a királlyal, és hogy gyermeket szüljenek neki, de eddig még csak Kiarának, Zayának és Sofiának sikerült bekerülni az uralkodó ágyába. Most azonban újabb esély lebeg a szemük előtt, izgatottan várják Margaret asszony további fejleményeit az üggyel kapcsolatban.
– A király felhívott magához és azt mondta én választok neki ágyast. És hiába próbáltok meg kérlelni és befolyásolni, nekem már akkor megvolt a választásom, amikor kiléptem a király szobájából. Audrey, téged választottalak.
A káosz újra elszabadult, Audrey valósággal elsírta magát, lerogyott a kanapéra és könnyes szemmel nézett Victoriára, Rileyra és Abigailre. Csak ők örültek a sikerének, a többiek mind őrjöngtek. Piper és Rose majdnem feldöntötték az egyik asztalt, Zaya próbálta megkörnyékezni Margaret asszonyt azzal, hogy az uralkodó titkon biztosan ő rá vágyik, Kiara pedig ordítva felszaladt a szobájába. Tisztában volt vele, hogy a király soha többé nem fogja őt választani. Egyszeri alkalom volt csak, hiába reménykedik, hiába gondolkodik az eszelős tervein, a király már rég elfelejtette őt. Zayára nem volt mérges, jó társat és szövetségest látott benne, leginkább Sofia ellen akarta felhasználni – bár azt még nem tudja hogyan és milyen módon – de Audrey-ra kegyetlen idők várnak. Együtt lenni a királlyal maga lesz a paradicsom, ám ami azután jön...
Ő is a kivételezettek emeletére kerül, Kiara és Zaya pedig bizonyisten megkeseríti majd az életét. És ez még csak a hárem, mi lesz Florence asszonnyal és Sofiával? Mi lesz akkor, ha Sofia megtudja, hogy a barátnője, Audrey együtt hál az uralkodóval, amíg ő várandós? Nem biztos, hogy barátok maradnak, elképesztő mikre nem képesek a nők ebben a palotában, már az is felér egy sikerrel, ha életben marad.

Zaya is bevonult a szobájába, megigazította az uralkodótól kapott fülbevalóit és leült az ágyára. Hát eddig tartott volna a kettejük kalandja? Nem járkálhat fel hozzá többé titokban? Eddig azért maradt nyugton, mert Florence asszony minden figyelmét lekötötte, most viszont azért nem csinálhat semmit, mert egyszerűen nem teheti. Audrey a kiválasztott, ő lesz az, aki ma este az uralkodó elé járul. Őt fogja megfürdetni Margaret asszony, ő kap szép, csillogós ruhát, a király az ő arcát simítja majd meg, s az ő nyakát lepi majd el csókokkal, miközben úgy mozog vele együtt, hogy felgyűrődik alattuk a selyemlepedő. Elsírta magát és beleverte az öklét a falba. Könyörgött a királynak azért, hogy eljöhessen a Zukkarai főorvosiépületből. Könyörgött azért, hogy a rabszolgája lehessen, hogy csókolhassa, kényeztesse őt minden este. De ehelyett mit kapott? Titkolóznia kell egy csitri előtt, aki annak ellenére, hogy ugyanúgy egy szolga, mint ő, rangban fölötte áll. Kapott egy fülbevalót és néhány olyan érintést, amibe még a lába is beleremegett, de ennyi. Ő azzal a céllal indult el ebbe a palotába, hogy az ujja köré csavarja a királyt, éjt nappallá téve szeretkezzen vele, gyerekeket szüljön neki és elérje, hogy ő legyen a királynő. Hatalmas arculcsapást kapott az élettől, a palotai lét közel sem olyan egyszerű, mint azt hitte. Ám azt mégsem kívánhatja, hogy bár maradt volna az orvosokkal. Undorító, öreg gazemberek, a hányinger jön rá, ha csak egy röpke pillanatig is arra gondol miféle szörnyűségeket tettek vele és a többi lánnyal.
Nem is tudja mekkora váltás történt az orvosoknál, nem tudja, hogy az adósrabszolga örömlányok mind fel lettek szabadítva a király jóvoltából. Ha nem könyörgött volna a királynak, hogy hadd jöhessen el vele, hanem ott maradt volna, akkor most már ő is szabad lenne. Otthon lenne az édesapjával és testvéreivel. Talán jobb is, hogy nem tudja mit okozott saját magának. Talán az lesz a legjobb, ha most szomorkodik egy kicsit. Utána úgyis új erőre kap, Audrey csak egy lesz azon sok lány közül, akiket eltipor. Sofia sem marad örökké olyan magasan, idővel őt is legyőzi majd.