Szerelmem a király

༻ 16. ༺

A tegnap éjszaka mindenkinek máshogy telt. Florence asszony bánatában álomba sírta magát, Sofia el se tudott aludni, annyira görcsölt a hasa, Kiara meg... Nos Kiarának egy rossz szava se lehet. Este Simon úr kíséretével felment az uralkodói folyosóra, kalapáló szívvel várta, hogy bemehessen az ajtón, és amikor bemehetett lehajtotta a fejét és meghajolt királya előtt. Andrew király felállt kanapéjáról, alaposan végig mérte az előtte állót és mosolyogva felemelte a fejét.
– Hogy hívnak?
– Kiarának nagyuram.
– Gyönyörűen táncoltál – mondta a király és hátra söpörte a lány göndör haját. Lehajolt hozzá és forró csókot adott a nyakára. Kiara megborzongott, és mosolyogva lehunyta a szemét, mert tudta, hogy innen nincs visszaút.
Az uralkodó következő csókját a szájára adta, s közben elkezdte levenni róla a ruháját. Mindkettőjükről lekerült a ruha és végül az ágyban kötöttek ki. Kiara nem volt tapasztalatlan, a Brunetti városban, ahonnan jött, már több férfival is volt együtt. Kivel az erdő széli kunyhóban, kivel a kisbolt raktárában. Ám ez más volt, mint a többi alkalom, most Philippia királya volt a partnere, és azt akarta elérni, hogy teherbe essen tőle.
Másnap reggel elégedett mosollyal az arcán tért vissza a hárembe, reggeli közben pedig elmesélte a lányoknak hogyan zajlott az estéje. Minden egyes zaftos részletről beszámolt, a lányok csak úgy ették a szavait. Sofia figyelmesen hallgatta ugyan Kiara áradozását, de hamar megunta és rájött, hogy néhány helyen el vannak túlozva a dolgok. Az elbeszélés alapján tudta, hogy a király egy rendkívül különleges férfi lehet, bánja, hogy tegnap este nem lehetett ott a mulatságon és nem láthatta őt. Nem akart semmi mást, csak lopva rápillantani.
– Figyelem lányok! Hamarosan indulunk a nyelvórára, de addig is Kiara kérlek gyere velem, megmutatom az új szobádat.

És valóban! Azzal, hogy Kiara együtt hált a királlyal a háremben kivételezettnek minősült. Ez pedig azt jelentette, hogy mostantól nem matracon fog aludni a többiekkel, hanem felköltözik az emeletre és saját ágya, szobája lesz.
Amíg Kiarának mesésen indult a napja, addig Florence asszony hányt és reggelizni se tudott, mert nem volt étvágya. Elizabeth királynő aggódott érte és a hasában növekvő unokájáért is, úgyhogy meglátogatta őt.
– Florence, mi a baj?
– Semmi asszonyom, csak kimerít a terhesség.
– Biztos csak ennyiről van szó? – látott át a dolgokon rögtön a királynő. Attól még hogy öregszik, nem vak. Látta ám a menyén, hogy valami nyomja a szívét.
– Bizonyára te is hallottad úrnőm, hogy Andrew király tegnap az egyik háremi hölggyel töltötte az éjszakát.
– Hallottam igen, de csak késő este jutott a fülembe a hír. Ez bánt téged mondd?
– Igen. Az egyik pillanatban még együtt örülünk a terhességemnek, aztán szépen lassan távolodni kezd tőlem, és oda lyukadunk ki, hogy én sírva alszom el, ő pedig cselédekkel szerelmeskedik – panaszkodott és elsírta magát.
– Lányom, emiatt ne csüggedj. Tudod jól, hogy hazánkban ez a hagyomány.
– Elég undorító egy hagyomány ez – szipogta Florence asszony.
– Gondolj bele mi lenne akkor, ha nem lenne a hárem. Bizonyára nem egy márványpalotában itatnád az egereket – mondta a királynő, mire Florence asszony elmosolyodott – Te is rabszolga voltál, én is, mindkettőnk életét megboldogította. Ne siránkozz, fiam akármilyen lányt összeszedhet, akkor is te maradsz neki az első.
Andrew király frissen és üdén kezdte a napot, reggeli után rögtön neki kezdett a fontos papírmunkának. Ám közben alaposan elgondolkodott. Hiányzik mellé valaki. Egy okos, erős, bátor és tisztelettudó férfi, aki segédje lehet mindenben. Kell neki egy férfi, aki érti a dolgát és hűségesen szolgálja őt, ő lenne a király jobb keze...
Ha lenne egy segédje, még könnyebben mennének a királyi teendők. Így is folyamatosan fáj a feje, még se Talayki, se Vajnaország és se Brunett királya nem írt neki válaszlevelet az ajánlatára. Valószínűleg most a három király egymással üzenget. De nem baj, ő tud várni.

Kopogtak az ajtaján, ezzel pedig kirántották őt gondolataiból.
– Ki az?
– Nagyuram, Hyacinth hercegnő van itt.
– Küldd be!
Hyacinth hercegnő egy gyönyörűszép, bézs színű, selyemruhát viselt arany ékszerekkel. Meghajolt bátyja előtt és mosolyogva felnézett rá.
– Jó reggelt.
– Jó reggelt drága húgom. Hogy vagy?
– Jól, csak kicsit magányosan, amióta Patricia elment.
– A társalkodónőddel nem tudsz beszélgetni?
– Jasmine jó társaság, de nem elég – sóhajtott fel a hercegnő és leült a királyi kanapéra – Neked sok dolgod van bátyám?
– Akad tennivalóm bőven – ült le a király is.
– Akkor nincs időd rám, igaz?
– Sajnálom húgocskám, most pont nem alkalmas.
– Megértem. Apa is mindig ezt mondta.
– Kérlek ne mondd azt, hogy apánkra emlékeztetlek, mert levetem magam az erkélyről – hüledezett Andrew király, mire Hyacinth nevetni kezdett – Ha unatkozol tanulj valamit.
– Mit tanuljak? Már mindent tudok.
– Ó, valóban? Hányadik uralkodónk volt Seamus király és melyik gyermeke követte őt a trónon?
– Seamus király a... Ő volt az ötödik uralkodónk, és Hudson nagyapa követte őt a trónon.
– Remek. Mikor volt az első Rögör-Tancsulla háború?
– Ötszáz... Ötszáz negyvenkét éve.
– És mikor fog Hyacinth hercegnő végre találni egy olyan dolgot, ami szórakoztatja? – kérdezett tovább Andrew herceg, mire a hercegnő először felnevetett, aztán megsértődve felállt a kanapéról – Ne sértődj meg kérlek. Nem komolyan gondoltam.
– Nem sértődtem meg, csak rossz kedvemben vagyok. Nem tudok mit csinálni.
– Sétálj egyet a kertben, vagy varrj jóanyánkkal.
– Inkább lemegyek a hárembe.
– És mi dolgod van neked ott?
– A koronázásod után, amikor vittem le egy kis süteményt a lányoknak nagyon jól elbeszélgettem néhányukkal.
– Értem. Ha Margaret asszony megengedi, akkor menj.
– Megyek is. Jó munkát – hajolt meg Hyacinth és elhagyta bátyja szobáját.
Lement ugyan a hárembe, de ott nem tudott beszélgetni senkivel, mert tanórán voltak. Anyjával nem akart most lenni, a nyűgös Florence asszonytól is távol tartotta magát, és bár Violet asszonyt nem szívleli, lányával, Ameliával szívesen játszott volna. Nővére távozása óta nagyon magányosan érzi magát, elég szomorú, hogy egy négyéves kislány fog majd lelki támaszt nyújtani neki.