A Hold gyermekei (Yoongi ff)

🏯20.rész🏯

Este Chunghaval és Minhoval elmegyünk egy bárba. Amióta itt vagyok, még nem is mentünk el csak hármasban sehova. Vagy csak Chunghaval, vagy csak Minhoval, vagy mindenki mással voltam eddig. De csak velük kettesben még nem.

A tükör előtt állok és nézegetem magamat. Egy hosszú ujjú fekete rövid ruhát vettem fel egy hosszú, térdig érő csizmával. Délelőtt elmentünk Chunghaval vásárolni a helyi plázába. Egyből beleszerettem ebbe a csizmába, amint megláttam. Igaz, hogy nyár van, és bele fogok izzadni, de hát ere való a láb púder meg a láb dezodor. Itt Koreában talán kissé kihívó ez az öltözet, de odahaza gyakran hordok ilyeneket.

A sminkemet igazítottam meg, mikor Chungha bejött hozzám.
- Azta, azt nem is mondtad, hogy ma valakit fel is akarsz szedni. – mondta nevetve.
- Nem is akarok.
- A ruhád nem ezt mondja rólad. Nagyon dögös vagy benne. -mondta, miközben rám kacsintott.
- Köszönöm. – mondtam, majd elindultunk az autóhoz, ahol Minho már várt ránk.
- Jól néztek ki lányok! Azt hiszem, jobb, ha egész este rátok figyelek, mert hamar rátok fognak csapni. – mondta Minho nevetve, majd kinyitotta az autó ajtajait, mi meg Chunghaval, mint a nagyasszonyok, szálltunk be.
- Te is jól nézel ki, Minho. – mondtam neki.
- Tudom. – mondta nevetve, majd a nemlétező haját hátra dobva.

Elég régóta itt voltunk már a bárban, mikor egyszer csak a semmiből a volt barátom ott termett mellettünk. Majdnem félrenyeltem a sojumat, mikor leült mellém. Hogy a francba talált meg megint?
- Micsoda meglepetés! Yoonah, nem is mondtad, hogy te is idejössz. Csak nem azért, hogy visszakaphass? – mondta gúnyosan vigyorogva.

Meg sem tudtam szólalni, annyira lebénított az, hogy megint a semmiből tűnik fel. Miért nem tudok már végre megszabadulni tőle? Miért követ még ide is, a világ másik felére is?

- Mit keresel itt? – kérdeztem tőle ridegen. Gyűlölöm ezt az embert. Annyi fájdalmat okozott nekem, mint még senki. Undorító féreg!
- A rizs zabálók földjén még úgy sem voltam, gondoltam kipróbálom, hogy miért szeretik ezt a pöcegödröt olyan sokan. Meg kell hagyni, jó nagy rakás szar ez az ország, de a kurvák...hu, anyukám, azok valami isteniek! Te is tanulhatnál tőlük valamit! – mondta rám kacsintva. A gyomrom felfordult tőle. Ez a paraszt semmi tiszteletet, alázatot nem tanult az elmúlt időben. Ugyanolyan agresszív, tiszteletlen, bunkó paraszt maradt, mint volt. Nem is értem miért nem toloncolták még ki Koreából... Hogy beszélhet így emberekről?

- Jól van David, részeg vagy és idióta, húzz innen a francba, amig szépen mondom! – mondta Minho ingerülten. Jól esett, hogy ki áll mellettem, de azt sajnáltam, hogy az ő estéjét is elrontotta ez a barom.
- Kussolj rizs zabáló! – rivalt rá Minhora. Chunghaval leesett az állunk. Többen odafordultak felénk és csúnyán néztek Davidre. Mélyen legbelül azért reméltem, hogy valaki móresre tanítja, de balhét nem szerettem volna.
- Én kussoljak? Te jöttél ide, a rizs zabálok földjére! – mondta Minho idegesen, majd felállt és farkasszemet néztek.
- De csak azért, hogy ennek a ribancnak megmutassam, hogy hol a helye. – mutatott rám gúnyosan. - Túl sokat képzelsz magadról! - mondta, miközben átkarolta a vállamat. Akár hányszor lefejtettem a karját magamról, mindig vissza tette. – Olyan jó nőnek képzeled magadat, ugye? Pedig csak egy olcsó lotyó vagy, aki még szopni sem tud. – mondta nevetve, és arcomra csapott.

Dühödten felálltam, de Minho gyorsabb volt. Davidet galléron ragadta, majd behúzott neki egyet.
- Na, jó, ezt most fejezd be! Takarodj innen, amíg szépen mondom! – mondta Minho vicsorítva. Még sohasem láttam ilyen idegesnek és agresszívnak.
- Nem megyek cicám sehova. – mondta, miközben rám nézett. Minhot ellökte magától, majd megpróbált meg csókolni.

Mielőtt ezt megtehette volna, egy ököl hangosan csapódott David arcába, amitől el is terült a földön. Elsőnek azt hittem, hogy Minho ütötte le, de ő továbbra is ott állt az asztal túl oldalán a velem szemközti oldalon.
- Jól vagy? – kérdezte Yoongi, miközben az arcomra simított. Csak kábán pislogtam rá. Hogy a francba került ide?

David feltápászkodott a földről, és vérben forgó szemekkel nézett Yoongira. Az egész helyiségben megfagyott a levegő. Mindenki a két férfi kakaskodását figyelte.
- Már megint te vagy az? Most éppen te vagy az, akivel dugatja magát? Komolyan Yoonah, nála jobbat nem találtál? Ennél a pöcsnél még egy uborka is jobb lenne. – mondta David ordítva.
- Kérj tőle bocsánatot, amiért igy beszéltél vele!  – sziszegte Yoongi a fogain át.
- Miért tenném? Ez a kurva azzal vádolt, hogy erőszakos voltam vele! Én voltam a legjobb, ami valaha történhetett vele! Hiába is adod itt elő a nagy embert, akkor is én voltam neki az első mindenben! – mondta Yoonginak, majd meglökte, de Yoongi csak kinevette.
- El kell, hogy keserítselek, de ő már akkor az enyém volt, amikor te még csak spermaként úszkáltál apádban. – mondta Yoongi, majd ismét behúzott neki egyet. David természetesen vissza ütött, és ebből egy gyönyörű verekedés kerekedett.

Mielőtt a biztonságiak közbeléphetettek volna  Yoongi a pólójánál fogva ki rángatta Davidet a bár elé.
- Akkor most legyen nagy a szád, faszfej! Ki vagy te neki? – kérdezte Yoongi vérben forgó szemekkel.
- Te ki vagy neki? – kérdezett vissza David, miközben a vérét törölte le a szájáról.
- Én kérdeztem előbb! - mondta Yoongi, és megint behúzott neki egyet. – Szóval, halljam!
David eszelősen vigyorgott Yoongira. Ugyan az a gonoszság suhant át a tekintetén, amikor engem is bántott.
- Tényleg tudni szeretnéd a kegyetlen igazságot, rizs zabáló? Ez a ribanc - mutatott ram - a barátnőm. Én szakitani akartam vele, de annyira szeret, hogy nem tud nélkülem élni.
Yoongi kérdőn nézett hol rám, hol Davidre, majd hangosan felnevetett.
- Te most tényleg hülyének nézel? Úgy érzem, hogy a vidám parkos találkozásunk óta elfelejtetted, hogy mire kértelek, de akkor elmondom még egyszer. Hagyd békén! - mondta Yoongi, majd tiszta erőből el kezdte ütni Davidet.  Kissé megijedtem tőle. Ezt az arcát még nem láttam. Emlékeztetett David agresszív oldalára.

Yoongi abba hagyta David püfölését, majd elindult. Láttam az arcán a kétségbeesést. Ilyedten rám nézett, majd sarkon fordult, és elsétált. Mélyen legbelül tudom, hogy nem agresszív, csak engem védett. Nem foglalkozva a többiekkel, utána mentem. Nem hagyhatom elmenni csak így.
- Yoongi, várj! - szaladtam utána.
- Mit akarsz tőlem? – kérdezte idegesen, miközben felém fordult.
- Téged!

Helyesírási hibákért elnézést!🤭💜