A Hold gyermekei (Yoongi ff)

🏯24.rész🏯

Jaewaval kimentünk a közeli parkba, mivel gyönyörű idő volt. Gondoltam, elhozom fagyizni, hiszen én is imádtam gyerekkoromban, mikor a szüleim elvittek fagyizni a közeli cukrászdába. Yoongi megkért, hogy vigyázzak a kislányra ovi után, mert neki dolga van, az anyukája meg csoportos buszos banyatúrán vesz részt. Legalábbis ő így fogalmazott, amiért nem tudtam, hogy kinevessem vagy leszidjam. Mondta, hogy bébiszittert is hívhatna, de előbb inkább engem kérdezne meg, mert szerinte jó ötlet lenne Jaewaval kettesben hagyni minket, had ismerjük meg a másikat jobban, hiszen hosszútávra tervez velem. Ebbe egy kicsit belepirultam, de jól esett, hogy már most így gondol rám. Azt persze nem mondtam neki, hogy elvileg 2 hét múlva nekem haza kellene mennem, de nem fogok.

Eldöntöttem, hogy itt maradok. Elmúltam 18 éves, vállalhatok munkát, Yoongival összeköltözhetnénk. Anyámnak még nem mondtam erről semmit. Fogalmam sincs arról, hogyan fogom ezt közölni vele. Szinte biztos vagyok benne, hogy utánam fog jönni, és majd megpróbál hazarángatni, de akkor is maradni fogok. Nekem itt a helyem Yoongi mellett. Jaewaval meg szívesen töltöm az időmet, hiszen előbb utóbb egy család leszünk, meg amúgy is nagyon aranyos kislány.

Leültünk az egyik árnyékos padra a fagyikkal. Jaewa nagyon aranyos volt, ahogyan nagy csillogó szemekkel nézte a fagyis pultot, majd ijedten nézett rám, hogy nem tud választani. De aztán mégis sikerült az eper meg a vanília mellett letennie a voksát, mert szerinte a hercegnők is ezt eszik. Sok mindent mesélt nekem Yoongiról. Elmondta, hogy tudta, hogy esténként sokat sírt a szobájában, miután meghalt az testvére és a sógornője. Mindig hallotta, de nem tudott hozzá bemenni megvigasztalni, mert olyankor mindig bevolt zárva az ajtaja. Azt is tőle tudom, hogy a nagyija, Yoongi anyukája, nagyon kedvel engem, mert szerinte jóhatással vagyok rá. És Jaewa szerint is. Állítása szerint amióta Yoongival ismerjük egymást Yoongi sokkal vidámabb és felszabadultabb. És sokkal több hercegnős mesét néz meg vele azóta, ami Jaewa számára szinte már létfontosságú.

-         Tudtad, hogy apának a kedvenc hercegnős meséje a Barbie és a csodálatos pegazus? De ez titok! Azt mondta, ha ezt bárkinek is elmondom, akkor többet nem nézi meg velem. – mondta a kislány nevetgélve.

-         Nem mondom el senkinek, ígérem. Ez a mi titkunk marad. – mondtam, miközben a számon a képzeletbeli cipzárt behúztam.

-         Neked melyik a kedvenc hercegnős meséd? – kérdezte Jaewa izgatottan.

-         Hát, nem is tudom így hirtelen. Azt hiszem, hogy a Hamupipőke.

-         Szerintem is ez a kedvenced! Olyan vagy, mint Hamupipőke! Te mindenkit szeretsz! – mondta Jaewa fülig vigyorogva.

Felnevettem Jaewa aranyosságán. Ez hiányzik a legtöbb felnőtből, ez a gyermeki ártatlanság.

-         És neked ki a kedvenc hercegnőd? – kérdeztem a kislánytól, mire szemei elkezdtek csillogni az izgatottságtól.

-         Mulán! Mert én egy bátor, okos, szép és harcos hercegnő vagyok. Ha nagy leszek, akkor Mulán leszek. – mondta büszkén kihúzva magát. Annyira aranyos volt! De a tiszta fagyis arcocskájával sehogy sem tudtam komolyan venni. Elkezdtem a táskámban a törlőkendő után kutatni, amit kis keresgélés után meg is találtam. Csodálkoztam is ezen, mert a táskámban még máig harcoló német alakulat is van.

-         Had töröljem meg az arcodat, mert tiszta maszat vagy.

Jaewa kihúzta magát, és tartotta a kis fejecskéjét. Alig bírtam visszatartani a nevetésemet, olyan vicces fejeket vágott közben.

-         Yoonah? – hallottam meg egy ismerős hangot mögülem. A vér is megfagyott az ereimben. Mit keres itt?! Gondoltam, ha nem fordulok meg, akkor elmegy, és betudja annyival, hogy hátulról úgy néztem ki, mintha én lennék. De nem lehetek bunkó a saját anyámmal. Lassan megfordultam, miközben Jaewa kezét megfogtam, mielőtt eszébe jutna elszaladni. Gyerek, bármi megfordulhat a kis fejében. Megfordultam, és anyám kérdő tekintetével találtam szembe magam. Hogy én ezért mit fogok kapni tőle...