A Hold gyermekei (Yoongi ff)

🏯19. rész🏯

Megálltunk egy egyszerű fehér ház előtt. Yoongi leállította az autót, majd kipattant belőle, és az én oldalamra sétált, hogy kinyissa az ajtót. Meglepett ez a gesztus tőle. Egyetlen eddigi exem sem volt ilyen úriember. Legalábbis Yoongi most nagyon is az.
-         Köszönöm. – mondtam neki félénken. Nem mondott semmit, csak elmosolyodott. Követtem a bejárati ajtóig.

Beléptünk, majd egy kicsi, barna kutya futott csaholva felénk. A kis pudli megállt Yoongi előtt, majd farok csóválva ugrált, hogy simogassa meg. Yoongi lehajolt és a kutyus füle tövét kezdte simogatni, amit annyira élvezett, hogy az eldőlt oldalra. A kutyus feltápászkodott, majd rám nézett. Hosszan bámult, majd odajött hozzám, és nekem is elkezdett pitizni.
-         Nyugodtan simogasd meg. Csak annak csinálja ezt, aki tetszik neki. Meg a gazdájának is. – mondta egy kacsintás kíséretében, amitől kissé zavarba jöttem. Óvatosan az ujjaimat a nózijához emeltem, hogy had szagoljon meg. Szagolgatta, majd megnyalta az ujjaimat, innen tudtam, hogy szabad a pálya. Lassan a buksijához érintettem az ujjaimat, és lágyan elkezdtem simogatni. A kutyus szinte belesimult a tenyerembe. Boldogan csóválta a farkát.
-         Hogy hívjak? – kérdeztem, miközben igyekeztem minden figyelmemet ennek az apró boldogság bombának szentelni.
-         Holy. A neve ellenére ő egy fiú kutya. – mondta Yoongi idegesen a hajába túrva.
-         Miért adtál egy fiú kutyának lány nevet? – kérdeztem nevetve, mire Yoongi csak a szemét forgatta nevetve.
-         Nem én adtam neki, hanem Jaewa.
-         Ő az unokahúgod, ugye? - kérdeztem Yoongit, mire ő helyeslően bólogatott.

Ebben a percben egy apró talpakhoz tartozó neszt lehetett hallani a távolból. Egy kislány jelent meg előttünk félénken. Megállt az ajtófélfa mögött. Csak a fejét dugta ki annyira, hogy éppen láthasson minket.
-         Szia Kincsem! – köszönt neki Yoongi, mire a kislány elő bújt az ajtófélfa mögül. – Gyere ide nyugodtan, mutatkozz be. Tudod, ahogy tanítottam. – mondta Yoongi. Teljesen meglepett ez az oldala. Olyan volt, mintha az apja lett volna, pedig csak a kereszt lánya volt. Ha nem tudnám, azt hinném, hogy a vérszerinti lánya. Nem csak úgy viselkedett vele, de még hasonlítottak is egymásra. A kislány félénken Yoongi mellé állt, majd a lábát átölelve kissé elbújt előlem. Látva bátortalanságat, úgy döntöttem, hogy inkább én kezdeményezek. A kislány elé térdeltem, miközben Holy az ölembe ugrott. A kislány ezen elkuncogta magát. Egyik kezemmel Holyt simogattam,  aki úgy befészkelte magát az ölembe, mintha mindig is ott lett volna a helye. A másik kezemet pedig a kislány felé tartottam, és rá mosolyogtam olyan kedvesen, amennyire csak lehetett.
-         Szia! Én Yoonah vagyok. Téged hogy hívnak? – kérdeztem tőle. A kislány kérdőn Yoongira nézett, aki bólintott, majd kissé közelebb lépett hozzám, és félénken megfogta a kezemet.
-         Jaewa. – mondta, majd azonnal visszalépett Yoongi mögé.
-         Nagyon szép neved van. Ugyanolyan szép, mint te magad. – mondtam neki, mire kissé elmosolyodott.
-         Megmutatod neki a kedvenc babádat? – kérdezte tőle Yoongi. – Yoonah nagyon szereti a babákat, és szerintem nem látott még olyan szépet, mint amilyen neked van. – Jaewa arca felderült, majd szélesen vigyorogva elszaladt arra, amerről jött. – Gyere a konyhába. Kérsz valamit inni? – kérdezte Yoongi, miközben átkarolta a derekamat, és elkezdett vezetni.
-         Igen, egy pohár vizet, köszönöm. – mondtam, közben azt figyeltem, hogy a falak teljesen kopárok. Sehol nem volt egy festmény vagy egy kép. Minden fal csak fehér volt, ahogy a konyha is. A konyha fehérségét csak a sötétbarna bútorok törték meg. Yoongi töltött nekem egy pohár vizet.
-         Köszönöm. – mondtam, majd egy húzásra megittam. Eddig fel sem tűnt, hogy ennyire szomjas lettem volna. Közben Jaewa is visszatért egy sellő barbival a kezében.
-         Nézd, Yoonah! Ő itt Sienna, a sellő tündér hercegnő. – mondta Jaewa teljesen bezsongva.
-         Egy igazi sellő tündér? Nagyon szép! Megnézhetem közelebbről? – kérdeztem a kislányt, aki mintha ettől még izgatottabb lett volna.
-         Igen. – mondta, majd a kezembe adta. Hosszú, világoskék haja volt, és türkiz színű pikkelyek diszitették az uszonyát. – Este vele szoktam fürdeni, mert ha víz éri, akkor átváltozik igazi tündér hercegnővé. Ilyenkor csak egy sellő, de ha velem fürdik, akkor tündér hercegnővé változik. De csak nekem. Megmutassam? – kérdezte izgatottan.

Szinte teljesen elvarázsolt, ahogyan csillogott a szeme az izgatottságtól. Válaszomat meg sem várva megfogta a kezemet, majd megpróbált maga után húzni. Persze ez nem ment neki, ezért amilyen gyorsan csak tudtam felálltam, és követtem őt a fürdőbe. A csapba vizet engedett, majd valami csillogó rózsaszínű tusfürdőt is tett a vízbe.
-         A titka az, hogy én teszem bele a hercegnős tusfürdőt a vízbe. Csak akkor működik, ha én csinálom. Apának sosem szokott ilyen szép lenni. – csacsogta lelkesen.
-         Apukádnak? – kérdeztem. Mire kimondtam, gondolatban jól fejbe csaptam magamat, hogy lehettem ennyire tapintatlan. Jaewa nagy, csillogó szemekkel rám nézett, majd elmosolyodott.
-         Apa igazából nem az igazi apukám. A szüleim autó balesetben halt meg, de apát ugyanúgy szeretem, mint az igazi szüleimet. Apa apának a testvére. – nagyon aranyos volt, ahogy ezt mondta, de sajnos nem jöttem rá, hogy melyik apa ki szeretett volna lenni. -  Apa mindig azt mondja, hogy most már van két angyalom, akik mindig vigyáznak rám, és nagyon szeretnek. Szerintem ez jó dolog. Nem mindenkinek vannak angyalai. És nekem kettő is van. – mondta egy nagy mosollyal az arcán. Szívem majdnem belesajdult a gyermeki ártatlanságába és tisztaságába. Nem tudom, hogy mi késztetett rá, de szorosan magamhoz öleltem, és megpusziltam a feje búbját. Jaewa erre csak kuncogott. Elengedtem, majd az arcocskájára simítottam. – És akkor most jöjjön a tündér hercegnő. Most még csak sellő. És nézd! – mondta, miközben beletette a babát a vízbe. A baba haja kékből rózsaszín lett, az uszonya pedig világos lila. A bőre pedig csillogott. Nekem kissé giccses volt, de Jaewanak nagyon tetszett, és ez volt a lényeg.
-         Nagyon szép! Igazad volt. Tényleg egy igazi tündér hercegnő. És ezt egyedül te csináltad? Nagyon ügyes vagy. – dicsértem meg a kislányt, akinek ez nagyon tetszett.

-         Te leszel az anyukám? – kérdezte meg hirtelen Jaewa.
-         Tessék? – hirtelen köpni nyelni nem tudtam, olyan váratlanul ért a kérdés.
-         Apa azt mondta, hogy nagyon tetszel neki. És nekem is tetszel. És Holynak is tetszel. Én megengedem, hogy az anyukám legyél.
-         Jól van, Jaewa, elég az állam titkok kifecsegéséből. Különben is itt a nagyi, hogy elvigyen fagyizni. – mondta Yoongi, akit eddig észre sem vettem. Nem is tudom, hogy kettőnk közül ki volt jobban zavarban.
-         Fagyi! – mondta Jaewa, majd kirohant a fürdőből minket és a babát is ott hagyva.  

Yoongi megfogta a kezemet, majd maga után húzott. Úgy látszik, hogy mellette elfelejtettem önmagamtól közeledni, mert mindig csak húz maga után. Vissza kimentünk az előszobába, ahol egy idősebb hölgy állt Jaewaval. Melegen ránk mosolygott, mikor meglátott minket.
-         Á, szerbusz kedvesem. Biztosan te vagy Yoonah! Mar sokat hallottam rólad. Én Daeun vagyok, Yoongi édesanyja, és ennek a tündéri kislány nagymamája. – mondta, miközben Jaewa arcocskájára simított.
-         Jó napot! Én Yoonah vagyok! – mondtam neki, miközben meghajoltam előtte.
-         Nektek hozzunk fagyit, kisfiam? – kérdezte Daeun Yoongitól.
-         Köszönöm anya, de nem kell. Van itthon, ha esetleg szeretnénk enni. – mondta Yoongi, miközben továbbra is a kezemet szorongatta.
-         Jól van, akkor mi elmentünk. Sziasztok kicsikéim! – köszönt el tőlünk Yoongi anyukája.

-         Nagyon kedves az anyukád. – mondtam Yoonginak.
-         Igen, az. Igazi csupa szív asszony. De most, hogy tiszta a terep ne róla beszélgessünk, hanem magunkról. Szeretnél a párom lenni? – kérdezte meg hirtelen.
-         Mi? Csak igy? – kérdeztem döbbenten. Azt hittem, hogy csak hülyéskedik, de az arca elszántságról árulkodott.
-         Mit csak igy? Elvégre az előző életünkben is együtt voltunk. – mondta mosolyogva.
-         Jó, de ez igy nem furcsa neked? Csak igy bele vágni a közepébe? – kérdeztem bizonytalanul. Tudom, hogy mi a válaszom a kérdésre, de ez így akkor is túl direkt nekem...
-         Nekem nem. De ha neked igen, akkor változatok a kérdésen. El jössz velem randizni?
-         Yoongi...
-         Most mi az? – kérdezte szemöldök felhúzva. - Te tetszel nekem, én tetszem neked, hol itt a probléma?
-         Nincs probléma csak...
-         Félsz, ugye? Adj nekem egy esélyt. Bízz bennem, kérlek. Amióta megláttalak csak veled szeretnék lenni. Egyfolytában csak te jársz a fejemben. Mindig is olyan érzésem volt, mintha valami hiányozna az életemből, de most már tudom, hogy te voltál az. Gyere el velem randizni, kérlek! Szeretnék veled lenni, szeretnélek jobban megismerni.
-         Yoongi...- mondtam, majd a meghatódottságtól szorosan átöleltem, és mélyen beszívtam az illatat.
-         Ezt vehetem igennek? – kérdezte nevetve.
-         Igen.

Helyesírási hibákért elnézést!😅🤭