A Hold gyermekei (Yoongi ff)

🏯8. rész🏯

Yoonah idegesen állt a tükör elött. A haját kifésülte, már vagy kétszer megfürdött a dézsában, amibe rózsa, körömvirág és kamilla szirmokat szórt, hogy a bőre még puhább és illatosabb legyen. Szerette volna Sugát teljesen lenyűgözni. Mostanában nagyon sokat gondolkodott rajta, hogy biztosan ezt szeretné e tenni, de egyre inkább azt kezdte érezni, hogy az a helyes, amit tenni készül.

Valószínűleg a családja nem fogja elfogadni, és ki is fogják tagadni, de ő ezt nem bánta. Sugával szeretett volna családot alapitani, nagyon régóta erről álmodozott. Ez az álom azonban szerte foszlott, mikor kiderült, hogy Sugának is mennie kell a harcba. Sokat sírt miatta, aztán rájött, hogy ezt másképpen is megvalósíthatja. Sugának búcsú ajándékként adná, ő pedig beteljesíthetné a legnagyobb vágyát, mióta a palotába költözött.

Sohasem gondolta, hogy lesz férfi, aki iránt ilyen érzéseket fog táplálni, de Suga az összes félelmét legyőzte, és meg tanította őt bízni és szeretni. Pontosan ezért szerette volna Yoonah, ha valami marad az utókornak Sugából és neki is. Mert pontosan tudta, már az első csókjuk óta, hogy többet nem lenne képes a férfi nélkül élni. Tudta, hogy önző dolog, amit tervez, de más esélye nem maradt.

Suga valószínűleg nem fog visszatérni a háborúból. Hallotta a szóbeszédeket, miszerint az előző csapatból is csak nagyon kevesen tértek vissza. Ezért ragaszkodott Yoonah ehhez az utolsó találkozóhoz. Hogy még egyszer kifejezhesse a szeretetét a férfi iránt.

Halk kopogás hallatszott az ajtón túlról, mire Yoonah szorosabbra fűzte magán a rózsaszín selyem kötényét, az ajtóhoz sietett, majd kissé remegő kézzel kinyitotta azt. Az ajtó túloldalán Suga állt, ki csak szelíd mosollyal figyelte a lányt. Mindketten meghajoltak, majd Yoonah beengedte Sugát. A férfi megállt a szoba közepén, majd a lány felé fordult.

-         Nos, miben segíthetek? – kérdezte Suga, mire Yoonah arca kissé elpirult.

-         Igazaból én segítenék neked.- mondta a lány félénken, mire Suga egyik szemöldökét kissé megemelte.

-         Valóban? Én azt hittem, hogy neked van rám szükséged, és nem fordítva. Legalábbis az őrök szerint ezért hívattál. – mondta kedvesen, mosolyogva.

-         Valójában így van. Szükségem van rád. Nem akarom, hogy itt hagyj. Nem akarlak elveszíteni. – mondta a lány a végét már sírva.

-         Yoonah... – lépett közelebb hozzá Suga.

-         Nem! Hallgass meg, kérlek! – Kérlelte sírva.

Suga nem szólt semmit, csak szorosan átölelte. Az ő szemei is könnyesek voltak. Pontosan tudta, hogy mit érezhet a lány, hiszen mostanában az ő szívét is hasonló érzések járták át. Ő is ragaszkodott a lányhoz. Nagyon is megszerette az utóbbi időben, hiába próbált küzdeni az érzései ellen, egyszerűen nem tudott elszakadni tőle. Tisztában volt vele, hogy óriási hibát követett el, amikor elkezdett közeledni a lány felé, de nem bírt megálljt parancsolni a szívének. A szívének, amiről mindenki, még ő maga is azt hitte, hogy kőből van. Majd jött ez a lázadó lány, aki minden hagyomány ellen lázadt, és újítani akart. Szembe ment a hagyományokkal, mert önmaga lenni és ezzel együtt a szívét is elrabolta. Aminek sohasem szabadott volna megtörténnie, hiszen, nekik nem lehetett közös jövőjük. Nagyon is jól tudta ezt a férfi, mégsem tudott ellenállni. Annyira más volt Yoonah. Sohasem azt mondta, ami szerinte másoknak tetszene, hanem amit ő igaznak érzett. És ez lett Suga veszte a sok hazug, álnok és kétszínű alak között. A lány, aki ki meri mondani, hogy mit gondol és érez valójában. Aki megmeri mutatni az igazi önmagát a külvilágnak.

-         Itt vagyok. – mondta Suga hallkan, miközben a lány arcára lehelt finom csókot. Yoonah kissé eltolta magától, hogy a szemébe nézhessen.

-         Nézd, én nem tudom hogyan, vagy miként történt, de megtörtént. Szeretlek. Tudom, hogy ez igy erősnek hat, de ezt érzem. Máskor úgysem lenne rá lehetőségem elmondani neked, és úgy érzem, hogy már nincs semmi veszíteni valóm. Nagyon félek attól, hogy többet nem látlak, és ez lesz az utolsó alkalom, amit együtt tölthetek veled. Csak annyit kérnék, hogy töltsd velem az utolsó éjszakádat, kérlek!

-         Yoonah, én nem akarlak téged kihasználni. Sohasem tudnálak bántani. – mondta Suga hevesen tiltakozva. Nem akarta, hogy a lány szánalomból tegye meg.

-         De hát nem is bántanál. Suga, ez..én..ezt szeretném neked adni búcsú ajándékként. Magamat. Azt szeretném, ha veled tapasztalhatnám meg, hogy milyen az amikor igazán szeretnek. Kérlek, Suga! Legalább ezt hadd tarthassam meg belőled. Kérlek! Csak tegyünk úgy, mintha minden rendben lenne. Kérlek!

-         Még sohasem találkoztam nálad gyönyörűbb lélekkel. – mondta könnyes szemmel Suga, miközben óvatosan a lány ajkaira hajolt.

Lágyan felkapta az ölébe, majd az ágyhoz sétált vele, ahol finoman, akár a világ legtörékenyebb drágakövét, lefektette. Apró finom csókokkal lepte el a lány arcát, nyakát, majd lassan, egyre lejjebb haladt. Yoonah átkarolta Suga nyakát, és néha egy-egy szenvedélyesebb csóknál belemarkolt a hajába. Teljesen új és ismeretlen volt az érzés, ami az egész testét átjárta, amiket Suga érintései váltottak ki.

Ahogy a telihold fénye egyre fényesebben ragyogott az égen, a két lélek szerelme annál erőteljesebben bontakozott ki. Egyikük sem sejtette, hogy ez az éjszaka, mely a hold félő fénye alatt teljesedett be, mindent meg fog változtatni. A hold fénye alatt fogant meg a csoda, mely végérvényesen megpecsételi a múltat és a jövőt.

Helyesírási hibákért elnézést!😅