A Hold gyermekei (Yoongi ff)

🏯13.rész🏯

Chungha kitalálta, hogy menjünk ki a tengerpartra. Beleegyeztem, hiszen egyrészt évekkel ezelőtt voltam itt utoljára, másrészt Daeguban volt a legszebb tengerpart egész Koreában.

Bementünk az egyik helyi kisboltba és bevásároltunk csipszekből, mert ha mi ketten tengerpartra megyünk, akkor mást se csinálunk, csak csipszet eszünk. Igazi egészséges életmód.

Gyönyörű, kellemes idő volt a parton. Mindig is imádtam hallgatnia a hullámok morajlását. Szeretek kiülni és csak átadni magamat a természet varázsának. Olyan megnyugtatóan hat az ember lelkére. Kinéztünk magunknak egy nagyobb homok dűnét, amire leterítettük a magunkkal hozott pokrócot, majd leültünk rá. Sose szerettünk a padokra ülni, mert azok túl messze voltak a víztől, mi meg szeretünk közel ülni hozzá. Így volt az igazi.

Percek óta ültünk csendbe burkolózva, és hallgattuk a tenger hangjait, mikor Chungha megtörte a csendet.
-         Tudom, hogy nem szeretsz beszélni róla, de mi a helyzet Daviddel? – kérdezte félve. Jól sejtette, valóban nem szerettem beszélni róla, de néha jó kibeszélni magamból a gondolataimat. Nagyot sóhajtottam, majd belekezdtem.
-         Semmi. Régóta nem beszéltem vele. Nem is akarok soha többet beszélni vele. – mondtam neki közömbösen.
-         Azért elég durván elbánt veled. – mondta száj húzva. – Nem elég, hogy megcsalt, még meg is ütött.
-         És akkor még csodálkoznak, hogy miért nem akarok magamnak barátot. Az az ember nagyon csúnyán elbánt velem, mert féltékeny volt. Csak azért mert beszéltem egy régi iskolai szerelmemmel. Nem is értettem, hogy gondolhatta, hogy akarok tőle valamit, csak mert arról beszéltünk, hogy kivel mi történt az általános iskola óta. Egy ilyen semmiség miatt képes volt megütni. De ne is beszéljünk róla. Beszéljünk inkább másról. Nem akarok emlékezni rá.
-         Yoongi soha senkit nem tudna bántani, csak úgy mondom. – vigyorgott ram Chungha.
-         Honnan veszed, hogy akarok tőle valamit. Az egy dolog, hogy össze vissza álmodok vele, de ez még semmit sem jelent. Meg mi az, hogy soha senkit nem tudna bántani? Honnan tudod ezt? -húzogattam most én a szemöldökömet.
-         Ugyan, mind ketten szinglik vagytok. És most állítsd le a gondolataidat. Soha semmi nem történt köztünk. Csak elég régóta ismerjük egymást ahhoz, hogy ezt tudjam róla.
-         Kikérem magamnak, én nem szingli, hanem független vagyok.
-         Mintha csak Yoongit hallanám. Ti ketten nagyon is hasonlítotok egymásra.
-         Ugyan, ne beszélj hülyeségeket. De ha ilyen jól ismered, akkor miért gondoltad azt, hogy bántott engem?
-         Mert elájultál. És a Daviddel történtek után egyből erre gondoltam.
-         Furcsa gondolat meneted van, az egyszer biztos. - mondtam szemforgatva.
-         Lehet, de megsúgom, szerintem nektek randiznotok kellene. Biztosan benne lenne, ha elhívnád.
-         Jesszus Chungha, ne egyél több csipszet, mert az agyadra ment. – mondtam neki grimaszolva, mire kiröhögött.
-         Ugyan már. Egy próbát megérne. Ha nem jön össze, akkor soha többé nem kell látnotok egymást. Te vissza mész Magyarországra, ő itt marad Koreában, mégis mi baj lehetne belőle? Bár szerintem nagyobb annak a valószínűségé, hogy összejöttök és együtt maradtok.
-         Na, jó, fejezd be. Senki nem fog összejönni senkivel. – mondtam Chunghanak, majd hirtelen fejbe talált egy labda. Értetlenül kaptam a fejemhez és forgolódtam körbe-körbe, hogy lássam honnan jött és ki volt a tettes.

Egyszer csak egy csupa vigyor Minho futott felénk.
-         Bocsi csajok, nem szándékos volt. Tudjátok Namjoon milyen ügyetlen tud lenni. Amúgy nincs kedvetek beszállni? Több emberrel jobban lehet játszani.
-         Ki van még a csapatban? – kérdezte Chungha. Azt viszont nem kérdezte meg, hogy mit játszanak. Bár a labdából ítélve röplabdázhatnak.
-         Hát, Jin, Namjoon, Kook, Taehyung, Jimin, Hoseok és én. Meg persze Yoongi is.
-         Nem. – vágtam rá azonnal, amint meghallottam Yoongi nevét. Még nem álltam készen újra látni. Bár Chungha ezt sem így gondolta.
-         Persze, hogy beállunk. – mondta Chungha, aki mintha a tiltakozásomat meg sem hallotta volna húzott maga után.
-         Chungha, ez nem jó ötlet. Nem szeretném látni. – mondtam neki suttogva. Semmi kedvem nem volt megint az érzelmeim miatt szenvedni.
-         Már pedig látni fogod. Mert ha rád hallgatok, akkor továbbra is hagynám, hogy a sarokban ülj búsulva, mert az exed szemét volt, és nem mersz közeledni senkihez. Hagyd a gondokat otthon. Most egy másik országban vagy. Gyerünk, élj egy kicsit, használd ki a lehetőségeidet.
-         De...
-         Nem azt mondtam, hogy feküdj le vele, csak azt, hogy legyél nyitottabb.

Mire ismét tiltakozhattam volna addigra a röplabda pályán találtam magunkat. Nem tetszett a helyzet.
-         Sziasztok! – jött oda hozzánk köszönni egy magas srác.
-         Szia! – mondtam félénken.
-         Mi még nem is ismerjük egymást. Namjoon vagyok. – nyújtotta felém a kezét, amit el is fogadtam.
-         Én Yoonah vagyok.
-         Most költöztél ide? – kérdezte barátságosan. Aranyos volt, ahogy a gödröcskék megjelentek az arcán mosolygás közben.
-         Nem, csak itt nyaralok. Magyarországon élek.
-         Akkor te magyar vagy? A magyarok is úgy néznek ki, mint mi? – kérdezte egy másik magas férfi. – Amúgy Jin vagyok. – nyújtotta ő is a kezét, amit szintén elfogadtam.
-         Én pedig Yoonah. Nem, a magyarok nem így néznek ki. Anyukám koreai, vagyis félig koreai félig magyar vagyok.
-         Ó, értem. És hogy tetszik itt nálunk? – kérdezte Jin.
-         Kicsit furcsa, de tetszik.
-         Na jó, most már játszunk srácok, majd utána beszélgetünk. - mondta Minho türelmetlenül.

Én Minhoval, Namjoonnal, Jinnel meg valami Jungkook nevű fiúval kerültem egy csapatba. A csapatból Jungkook volt a legfélénkebb. Chungha és Yoongi a másik csapatban volt. Yoongi egyfolytában úgy tett, mintha ott sem lennék. Nem gondoltam volna, hogy ez rosszul eshet, de nagyon is rosszul esett. Nem tudom miért, de minden egyes alkalommal, amikor Chungha és Yoongi egymáshoz értek féltékeny lettem. Bárcsak tudnám, hogy miért érzem ilyen furcsán magam. Pedig azt a férfit még csak nem is ismerem. A mecset mi nyertük meg annak ellenére is, hogy Namjoon folyamatosan eltalált valakit a labdával, már ha eltalálta a labdát. Úgy latszik, neki ehhez van tehetsége.

Este visszaindultunk Chunghaval, hogy filmet nézzünk. Bekuckóztunk az ágyba egy nagy tál popcornnal és épp hogy csak elkezdődött a film, mikor Minho kopogott be hozzánk.
-         Bocsi csajok, hogy megint megzavarlak titeket, de nincs kedvetek sütögetni? A fiúk már nagyban sütik a húst.
-         A fiúk? – kérdeztem. Chungha csak mindent tudóan húzogatta a szemöldökét.
-         Igen, akikkel délután játszottunk. – mondta Minho.
-         Én benne vagyok. – mondta Chungha, és ki is ment a szobából. Egyedül maradtam a szobában a kukoricával. Most én is ki menjek vagy ne? Vajon Yoongi is itt van? De Minho azt mondta, hogy mindenki itt van, aki a meccsről. Csak ültem az ágyon, és elkezdtem enni a kukoricát, majd hosszas gondolkodás után kimentem a konyhába és le gurítottam egy nagy pohár vizet. Ez mindig segített tisztán gondolkodni.
-         Szia! – köszönt rám egy kellemes mély hang. Yoongi állt mellettem. – Még be sem mutatkoztam rendesen. Min Yoongi vagyok, de a többiek csak Sugának hívnak. Vagy Yoonginak. – nyújtotta felém a kezét. Óvatosan a tenyerébe csúsztattam az enyémet majd szorosan a kézfejem köré szorította az ujjait. Nagyon jó érzés volt, de ezt a világért sem vallottam volna be senkinek.
-         Én Yoonah vagyok. Mármint Tóth Yoonah Anna.
-         Tudom. Chungha és Minho mesélt már rólad. Elég érdekes neved van, de azt is tudom, hogy félig magyar, félig koreai vagy. Ne haragudj a múltkoriért, nem akartalak megijeszteni.
-         Semmi baj, nem te tehetsz róla. Nem tőled ijedtem meg, hanem attól, hogy hirtelen a semmiből termettél mellettem. Kissé ijedős vagyok.
-         Pedig már azt hittem, hogy én voltam a hibás. – mondta bűnbánó mosollyal az arcán.
-         Nem, tényleg nem te tehetsz róla. – mentegetőztem.
-         Van kedved kijönni? A többiek már nagyon kíváncsiak rád.
-         Jaj nekem. Biztos, hogy én oda ki akarok menni?
-         Nem hinném, de jobb előbb túl esni rajta. – mondta nevetve, majd kitárta előttem a terasz ajtót.
Suga avagy Yoongi kikisért az udvarra, ahol a többiek nagyban ettek.
-         Yoonah, már azt hittem, hogy ki sem jössz. De látom Sugának sikerült meggyőznie. – mondta Chungha nevetve.
-         Hát igen. – mondtam kissé elpirulva.
-         Bemutatom neked a többieket. – mondta Minho. – Ők itt Jimin, Taehyung és Hoseok.
-         Sziasztok! – mondtam nekik félénken.
-         Szia! – köszöntek mind egyszerre.
-         Igaz, hogy félig koreai vagy? – kérdezte a Hoseok névű srác.
-         Hobi! Nem illik ilyennel le támadni. – mondta Namjoon.
-         Igen, igaz. Apám magyar, anyám koreai. A nagyszüleim Koreából származnak. A jobb élet reményében költöztek Európába, és végül Magyarországon kötöttek ki. – mondtam neki.
-         De gondolom jól érzed itt magad. – kérdezte Jimin.
-         Igen, minden évben ellátogatok ide. Már lassan olyan, mintha haza jönnék.
-         Mert lehet, hogy valójában haza jöttél. - mondta Suga sejtelmesen, majd rám kacsintott. Mintha valamit tudna...

Helyesírási hibákért elnézést!😅
Instagram:linana_nagy