A Hold gyermekei (Yoongi ff)

🏯4.rész🏯

Már eltelt két nap és teljesen elkészült a hattér. Az égbolt éjfekete, sötétkék, narancssárga és arany színben pompáztak. Mar önmagában gyönyörű volt. Mi lesz, ha az egész festmény el fog készülni? Ha elég ügyes vagyok, akkor be fogom tudni fejezni egy hét alatt. Alig várom, hogy Sugának megmutathassam a végeredményt.

A sárkány körvonalait kezdtem el megfesteni, amikor valami vagy inkább valaki nekiütközött a lábamnak. Ijedten néztem a festményre majd a lábamnak ütköző személyre. A festményemnek szerencsére semmi baja nem lett. Lenéztem, és egy szélesen vigyorgó kislány állt a lábaimnál. Óvatosan a fejére simítottam, hogy ne ijedjen meg tőlem, de nem úgy nézett ki, mint aki tartana tőlem.

-         Hát te ki vagy? – kérdeztem tőle, mire a kislány szélesebben mosolygott, már ha ez lehetséges volt egyáltalán.

-         Te tényleg gyönyörű vagy! A bátyámnak igaza van. Tényleg te vagy a leggyönyörűbb lány az egész birodalomban! Persze csak utánam! – mondta kuncogva.

-         Szerintem összekeversz valakivel. – mondtam neki bizonytalanul, mire a kislány hevesen megrázta a fejét.

-         Nem, nem. Te vagy a festő lány, aki messziről jött, ugye? – kérdezte nagy szemekkel.

-         Igen, én lennék.

-         Hát akkor te vagy az, akit a bátyám hozott ide, és akibe fülig beleszeretett. – mondta kuncogva. Értetlenül néztem a kislányra. Engem Suga hozott ide...

-         Mondd csak, ki a bátyád? -kérdeztem kíváncsian.

-         Hát a király! Én a király húga, Hana vagyok, a korona hercegnő.

Ledermedve néztem a lányra. Az lehetetlen! Suga nem király! Ö csak...ö csak a legfőbb bizalmasa. Biztosan nem Sugára gondol. Biztos, hogy összekever valakivel. Az lehetetlen! A királynak hosszú, arany haja van, azért is hívjak arany sárkány királynak. De Sugának fekete haja van. Abból ítélve, amit láttam belőle. Nem, biztosan csak összekevert valakivel, elvégre a gyermeki fantázia határtalan. Az is lehet, hogy csak elképzelte. De ha ő a korona hercegnő...

Azonnal hátrább léptem tőle, és amilyen mélyen csak tudtam meghajoltam, ezzel is kimutatva a tiszteletemet és a bocsánat kérésemet felé. Nagyon remélem, hogy emiatt nem fog a király megbüntetni. A kislány csak kinevetett, majd az arcomra simított, mire felkaptam a tekintetemet.

-         Ne butáskodj, nem kell hajlonganod, nem tettél semmi rosszat. Igazaból azért jöttem, mert szeretnék megtanulni festeni. A bátyám ajánlott téged. Segítesz?

Köpni, nyelni sem tudtam. Hogy én a korona hercegnőt tanítsam festeni?

-         Felség, ez hatalmas megtiszteltetés. Természetesen.- hajoltam meg ismét.

-         Jaj, ne! Hagyd el a formalitásokat, kérlek! Mindenki úgy kezel, mintha hercegnő lennék!

-         Hiszen...

-         Tudom, hogy az vagyok, de az emberek nem őszinték velem. 10 éves vagyok, de nem buta! Tudom, hogy ki őszinte velem, és ki akar csak hízelegni nekem. Nem kell a formalitás. – tette duzzogva keresztbe a karjait a mellkasa előtt.

-         Rendben, akkor meg tanítalak festeni. – mondtam neki mosolyogva.

-         Ez az! – bokszolt a levegőbe.

Egész délután velem volt, és nézte ahogyan festek, közben elmagyaráztam neki mindent, amit a festésről tudni kell. Szinte ámulattal hallgatott és nézte ahogy festek.

A sárkány pikkelyeit is elkezdtem megfesteni, amiket majdnem befejeztem, de muszáj voltam letenni az ecsetet, mert begörcsölt a kezem. Túl sokáig festettem pihenés nélkül. Letettem az ecsetet a kis asztalkámra, majd elkezdtem masszírozni a kezemet, mikor egy mély hangot hallottam meg magam mögül.

-         Minden rendben? – csendült fel Suga hangja, mire azonnal megfordultam.

-         Yoon...Suga! – kiáltott fel örömében Hana. Furcsa, hogy  nem tudta elsőre a nevét... Na, mindegy.

-         Te mit keresel itt? – kérdezte Suga Hanától.

-         Én festeni tanulok. A szerelmed megígérté, hogy megtanit festeni. – csiripelte a kislány boldogan.

-         Hana! Jobb, ha visszamész a palotába! – mondta Suga szigorú arckifejezéssel.

-         De...

-         Most! – parancsolt rá Suga. Ha Suga, mint tanácsadó ilyen szigorú tud lenni, akkor milyen lehet a király?

Teljesen zavarba jöttem Hana kijelentésétöl. Éreztem, hogy elvörösödik az arcom, ezért inkább elfordultam. Próbáltam úgy tenni, mint aki nem hallott semmit, mintha ott sem lennék. Inkább a kezemet masszíroztam tovább.

Egyszer csak idegen ujjak fonódtak a tenyerem köré. Felnéztem és Suga mosolygott rám.. Szinte elvesztem a tekintetében. Ha nem tudnám, hogy lehetetlen, azt mondanám, hogy tetszik. De persze ezt csak a pillanatnyi gyengeség idézte elő. Suga tekintete teljesen megigézett, és olyan gondolataim keletkeztek, amiről azt hittem, hogy az én esetemben lehetetlen. Suga óvatosan elkezdte masszírozni a kézfejemet, ami nagyon jól esett.

-         Ne is foglalkozz Hanaval. Szeret butaságokat beszélni. – mondta mosolyogva. Gyönyörű mosolya van.

-         Tudom. Nekem azt mondta, hogy a király szerelmes belém. A király, aki még sohasem látott. Meg is lepődtem rajta. De úgy latszik, hogy szeret mindenkit összeboronalni mindenkivel.

-         Igen, Hana mar csak ilyen. – mondta Suga elgondolkodva. – Gyere velem, ideje lenne egy kicsit pihenned.

-         De a festmény!

-         Ne aggódj, a király múlt éjjel megleste a készülő festményt, és már ez is lenyűgözte. Ezért annyi időt ad neked, amennyit csak szeretnél. Mert azt szeretné, ha a festmény valóban gyönyörű lenne. – mondta, miközben kisimított egy tincset az arcomból, amit eddig észre sem vettem, hogy ott van.

-         Akkor még inkább festenem kellene. – makacskodtam tovább. Be kell fejeznem a festményt.

-         De nem ma. Pihenned kell. És tudom is, hogyan pihenhetnél. Gyere.

Megfogta a kezemet és maga után kezdett húzni, ami ellen bevallom nem ellenkeztem. Kíváncsi vagyok, hogy mit talált ki. Csak tudnám, hogy miért érzem úgy, mintha pillangók repkednének a gyomromban, amikor még csak alig ismerem. Furcsa.