A Hold gyermekei (Yoongi ff)

🏯3.rész🏯

Reggel az ajtó dörömbölésére keltem. Nyűgösen nyitottam ki a szememet, majd az ajtóhoz léptem és kinyitottam.
-         Jó reggelt, kisasszony! – hajolt meg előttem egy, tőlem pár évvel fiatalabb lány.
-         Jó reggelt! – hajoltam meg én is.
-         Elnézést a zavarásért, de elkel készülnie. Nemsokára jönnek az udvarból önért. A királyi főtanácsos pár perccel ezelőtt járt itt, ő értesített. – mondta a lány.
-         Értem, köszönöm.
-         Kérem, engedje meg, hogy segítsek önnek a készülődésben. Sokkal hamarabb elkészülne, és akkor még ideje is lenne reggelizni.
-         Rendben, jöjjön be. – mondtam a lánynak, majd beengedtem.

A lány segített a tisztálkodásban és az öltözködésben is. Sohasem gondoltam, hogy egyszer részem lehet ilyen bánásmódban. Annyira hihetetlen az eddigi megszokott életem után. Otthon csak egy egyszerű parasztlány voltam, aki ellent mondott a szülői akaratnak, itt meg teljesen kiszolgálnak. A lánynak igaza volt. Tényleg nagyon hamar elkészültem, és  a reggelit is egyből elém rakta.

-         Köszönöm....- nem is értem hogyan felejthettem el megkérdezni a nevét. – Hogy is hívnak? Ne haragudj, hogy elfelejtettem megkérdezni. Kicsit el vagyok varázsolódva. – hajoltam meg a lány előtt.
-         Semmi gond. A nevem Minseo. – mosolygott rám a lány kedvesen.
-         Köszönöm Minseo a segítségedet. Az én nevem Yoonah.
-         Igen, tudom. Nem tudom, hogy tudja e, de itt a palotában mindenki tud önről. Híre ment, hogy a király egy női festőt hívott az udvarba, ráadásul a legfőbb bizalmasát küldte önért. Ha a király a főtanácsosát küldeti valakiért, akkor az a személy nagyon fontos neki. Maradjon kettőnk között, de kérem, vigyázzon a királynéval! Minden nőre féltékeny, aki újonnan érkezik az udvarba. Az a pletyka járja, hogy a királyi pár még mindig nem hálta el az esküjüket. Ez azt jelenti, hogy bárki, akit feleségül vesz, és gyermeket ad a királynak, az lesz az első számú királyné, akinek beleszólása lesz az ország ügyeibe, és igazából mindenbe. Éppen emiatt a királyné minden idegennel kegyetlenül bánik. És szerintem önnel sem fog másképpen viselkedni. Jelenleg ön is a királyné ellensége, hiszen még nem házas. Szóval, vigyázzon magára, kérem. – mondta Minseo.
-         Köszönöm, hogy figyelmeztettél. Bár kétlem, hogy a festészeten kívül bármiben is érdekelném a királyt. De azért figyelni fogok. És kérlek, tegezz. Egy idősek lehetünk, és amúgy sem szeretem, ha magáznak.
-         A protokoll viszont megköveteli. Ha valaki ezt a királyi udvarból megtudja, megveretnek tiszteletlenségért! – mondta Minseo kétségbeesetten.
-         Akkor csak akkor tegezz, ha itt vagy nálam, és négyszemközt vagyunk. Persze, ha te is szeretnéd. Nem szeretnék neked rosszat.
-         Rendben. Majd átgondolom. De a királynéval tényleg vigyázzon! Ha a királyné úgy érzi, hogy ön veszélyt jelent rá és a pozíciójára, akkor senki és semmi nem fogja megakadályozni! Senki nem fogja önt megvédeni!

Ez érdekes. A falunkban mindenki úgy tudja, hogy a királyi pár felhőtlenül boldog. Erre kiderül, hogy a házasságukat még csak nem is érvényesítették, és a királyné egy őrült, féltékeny nőszemély. Pedig a Min dinasztia legfiatalabb tagja négy éve az uralkodónk, és akkor lett a király felesége. Hiszen nincs király királyné nélkül. Lehet, hogy a felesége fél tőle. Ezen nem csodálkoznék, hiszen a királyunk nem véletlenül kapta az Arany Sárkány nevet.

Az a hír járja, hogy nem ismer kegyelmet. Aki büntetést érdemel, azt keményen megbünteti. Még soha nem láttam, de a szóbeszéd szerint hosszú, arany színű haja van. Állítólag parókát hord, de ki tudja. Lehet, hogy az égiek valóban arany hajjal áldották meg őfelségét.

Ismét kopogtak az ajtón, mire Minseo az ajtóhoz sietett és ajtót nyitott.
-         Jó reggelt! – köszönt a két férfi. Az egyik Suga volt, felismertem a hangjáról.
-         Jó reggelt! – hajolt meg Minseo Suga és az ismeretlen férfi előtt, majd a két férfi belépett. Azonnal felpattantam a helyemről és meghajoltam.
-         Látom, már készen áll az indulásra. Előtte szeretném önnek bemutatni a király másik főtanácsosát és egyben az egyik legjobb barátomat, Namjoont.
-         Üdvözlöm kisasszony. Én is segíteni fogom a munkájában. Szeretném, ha tudná, hogy bármiben számíthat rám. Szívesen segítek önnek. – mondta az idegen férfi kedvesen.
-         Köszönöm. – hajoltam meg.
-         Remek. Akkor indulhatunk is. Szeretném megmutatni önnek a helyet, amit a királyunk kérésére kellene önnek kifesteni. Nos, a király nemrég épített egy új szárnyat a palotához, ahol nyugodtan tudja tölteni a pihenő idejét. Lényegében egy privát szárnyról van szó. Még teljesen kopár. Se bútor, se díszítés nincs benne. Az ön feladata a festés, pontosabban a kerti pihenő falfestményének elkészítése lenne. Itt is vagyunk. – mutatott Suga egy hatalmas terasz szerű építményre, amit kert vett körül.

Mindenhol színes virágok voltak ültetve. Gyönyörű volt a látvány. Teljesen elvesztem a szépségükben. Egyszer csak megakadt a szemem egy ezüstös-kék virágmezőn.
-         Ezek holdvirágok? – kérdeztem lelkesen. Nagyon ritka növény, szinte isteni csodára van szükség ahhoz, hogy az ember akár egy darabot is találjon belőle. Itt viszont tucat számra díszelegnek.
-         Igen, ezek a király kedvencei. – mondta Suga, miközben megpróbálta elfolytani a mosolyát, de én észre vettem.
-         Nekem is. – mondtam, mire Suga szélesen rám mosolygott. Még mindig neki van a legcsodálatosabb mosolya, amit valaha láttam.
-         Nos, térjünk vissza a tárgya. – zökkentet ki Namjoon a gondolataimból. Teljesen megfeledkeztem róla. Bár Suga mellett ez nem oly nehéz...
-         Szóval, az lenne a feladata, hogy ezt a kis kerti pihenő részt a királyunkhoz méltóvá tegye. A király nem óhajt semmi konkrétumot, csak azt szeretné, ha megnyugtatóan hatna rá, amikor ide jön pihenni. Teljesen önre van bízva, hogy mit fest, csak nyerje el a király tetszését. Ó, és még valami. A királyunk azt szeretné, ha egy hét alatt elkészülne vele.
-         Egy hét?! Az nagyon kevés idő! Szinte lehetetlen! – mondtam kiakadva, de lehet, hogy nem így kellett volna közölnöm a nemtetszésemet.
-         Nő létére festőnek lenni is szinte lehetetlen, mégis itt van. - mondta Namjoon. – Szerintem meg tudja csinálni.
-         De milyen a király? Mit szeret? Mit nem szeret? Nem is tudok róla semmit! Így hogyan tudnák bármi olyat festeni, ami neki tetszene?- kérdeztem kissé kétségbe esetten.
-         Ne aggódjon, Suga majd segít ebben. – mondta Namjoon, miközben a kezét Suga vállára tette, aki ettől kissé félénken elmosolyodott.
-         Biztosan jó ötlet ez Namjoon? – kérdezte Suga kissé feszülten.
-         Persze, hiszen nálad jobban senki sem ismeri a királyt. – kacsintott rá Namjoon. Elég sajátos kommunikációjuk van, az biztos.
-         Legyen. Pontosan mit is szeretne róla tudni?- kérdezte Suga mosolyogva. Mintha alig várná a kérdéseimet, de biztosan csak képzelődők.
-         Mindent, amit szabad tudnom. – mondtam kissé félénken.
-         Tetszik a válasza. – mondta Namjoon vigyorogva, mire Suga csúnyán nézett rá.
-         Nos, a királyunk szigorú, kissé hűvős...
-         Néha talán túlságosan is hűvös. – szólt közbe Namjoon, mire Suga ismét csúnyán nézett rá. Azzal a tekintettel ölni is lehetett volna.
-         Akkor talán túl hűvös, bizalmatlan, és nem enged a szabályaiból.
-         Értsd, makacs. – mondta nevetve Namjoon.
-         Befejezhetném, vagy szeretnéd inkább te elmondani? – kérdezte Suga kissé idegesen.
-         Bocsánat, folytasd. Többet nem szólok bele. – kuncogott Namjoon.
-         Remélem is! Szóval, igen, makacs. De ennek ellenére igazságos, a szeretteihez hűséges, és bármit megtenne értük. Szereti a művészeteket, a párbajokat, és az őseinkről szóló legendákat. Hűséges a hazájához és az alattvalóihoz. Tiszteli és becsüli azokat az embereket, akik az országát szeretnék naggyá tenni. – nézett rám Suga jelentőség teljesen. Úgy éreztem, mintha a tekintetével valamit üzenni szeretet volna nekem. De vajon mit?

-         Biztosan csak egy hetem lesz rá? – kérdeztem reménykedve, hátha csak félrehallottam valamit az előbb.
-         Igen. Csak egy hét. – válaszolt Namjoon.
-         Hát ez jó nehéz lesz. – mondtam szinte lemondóan.
-         Önnek sikerülni fog! Tudom, hogy így lesz! – mondta Suga biztatóan. Szinte elvesztem a sötét szemeiben, ahogy tekintetünk találkozott.
-         Akkor mi most magára is hagynánk, hogy felfedezhesse a helyet. Szüksége lesz rá, elvégre ön a  művész. – kacsintott rám Suga. Hát belé meg mi ütött? Nem biztos, hogy helyes, hogy így viselkedik velem.

Namjoon és Suga magamra hagytak. Egy hét. Egy hét alatt még egy festményt sem lehet megtervezni, nem hogy egy egész falfestményt még be is fejezni! Még szerencse, hogy csak egy falrészletet kért a király. Bár így is nagyon nehéz dolgom lesz.
 
Már eltelt egy nap, de még semmire sem jutottam. Egyszerűen ötletem sincs, hogy mit is festhetnék. Egész éjszaka forgolódtam. Nyugtalan volt az álmom, majd egyszer csak egy arany sárkány jelent meg benne. Hatalmas volt. Arany színű teste beragyogta az egész eget, amitől a sötét égbolt aranyszínűvé vált, és még az ezüstösen ragyogó telihold is elvesztette ezüstös ragyogását. A sárkány méltóságteljesen repült az égbolton. Ahogy közelített a föld felé megláttam egy lányt, aki a holdvirágok között állt és egy holdvirágot tartott a kezei között. Háttal állt nekem, így semmit nem láttam az arcából. A sárkány a lány előtt földet ért, majd átváltozott egy hosszú, aranysárga hajú férfivá.

Zihálva keltem. Alig történt valami az álmomban, mégis nagy hatással volt rám. Egyből felkeltem, meggyújtottam az egyik gyertyát, és rajzolni kezdtem. Nem akartam elfelejteni, ugyanis ez lesz a festmény.

Az arany sárkány.