A Hold gyermekei (Yoongi ff)

🏯11.rész🏯

Riadtan keltem fel. Már megint ugyanazt a rémálmot álmodtam újra. Ez megy hónapok óta. Hogy életem szerelme megölet, miután életet adtam a gyermekünknek. Szinte a fejem is belesajdul az álom utóhatásába.

Megrázva a fejemet próbáltam kiűzni a negatív gondolatokat a fejemből. A telefonom után kutattam a vaksötétben, hogy kikapcsoljam az ébresztőt, mert persze a lámpát felkapcsolni túl egyszerű lenne. Elég fülsiketítően visítozott az éjjeli szekrényen. Szerencsétlenségemre sikerült leverni a telefonom, ami hatalmas csattanással ért földet. Remek. Remélem, hogy nem törtem össze, mert már nincs időm újat venni az utazás előtt. Akkor törött telefonnal fogom tölteni a kényszer nyaralásomat az unokatesóméknál. Ugyanis anya eldöntötte, hogy a testvéréhez küld a nyárra, aki Szöulban, a világ másik felén lakik.

Minden nyáron ott töltöttem 2 hetet, de ez most 3 hónap lesz. Mert szerinte kezdem elfelejteni a koreai nyelvet, hogy mit jelent koreainak lenni, ezért kell 3 hónapot Szöulban töltenem. Imádom a kereszt szüleimet, meg az unokatesóimat, de mégis mit fogok kezdeni magammal ott 3 hónapig? Az ott élő családomon kívül senkit nem ismerek. Mindig együtt töltöttük az időt, de 3 hónapig csak ugyanazokkal az emberekkel lenni... Csoda lesz, ha nem fogok becsavarodni. Kicsit tartok tőle, hogy nem fogom élvezni.

-         Yoonah, kapcsold már ki az ébresztőd! Az egész ház tőle zeng! Különben is csipkedd magad, gyere reggelizni! Ha így haladsz le fogod késni a géped!- rontott be hozzám anya panaszkodva.
-         Anya, szerinted már akkor is késésben vagyok, ha az indulás előtti 12 órával a reptéren ülök. – mondtam neki, miközben kikapcsoltam az ébresztőt, és megvizsgáltam a telefonom. Szerencsére nem sérült meg sehol. Anya nem mondott semmit, csak szem forgatva kiment a szobából. Mindig ezt csinálja. Már azelőtt pánikol, mielőtt még bármi is történhetett volna. Nagy nehezen kikeltem az ágyból, rendbe szedtem magamat, majd a konyhába siettem reggelizni. Anya tükörtojást, sült szalonnát és virslit tett elém.

-         Ez aztán lájtos reggeli. Ez így korán reggel kicsit erős kezdés, bár 3 hónapig csak álmodhatok ilyenekről. Ugye Süti? – kérdeztem az időközben az ölembe ugrott cicát, aki pár falat reményében vidáman dorombolt az ölemben.
-         Yoonah! Miért nem zavarod le azt a szőrgombócot miközben eszel? Összeszőrözik mindent! Különben is mit keres itt a konyhában? – simogattam tovább ártatlan arccal a macskát, akinek ez nem igazán volt ellenére.
-         Ugyan anya! Süti csak itt fekszik az ölemben. Legalább ebben a pár percben hagy legyen itt, hamár utána 3 hónapig őt se láthatom. – mondtam tettetett durcával. Anya ismét csak a szemét forgatta.
-         Miért úgy mondod, mintha kínzásra küldenélek? Mindig is szerettél nyáron Minhoval és Chunghaval lenni.
-         Igen. Tinédzserként. De most már annyira nem vágyom oda. Az régen volt. Semmi nem köt oda rajtuk kívűl, és különben is.
-         Nincs különben is! Az anyád vagyok, azt csinálod, amit mondok. Tiszteld a koreai hagyományokat!
-         Ne feledd, hogy félig magyar vagyok, és még mindig Magyarországon élünk.
-         Ne légy szemtelen Yoonah! Akkor is mész Koreába, mert félig koreai vagy. Ismerned kell a koreai hagyományokat és nyelvet. Most pedig egyél. Fél óra és indulunk a reptérre.

Nem mondtam semmit, csak próbáltam enni, bár már nem nagyon volt étvágyam. A tojást megettem, a többit viszont a macskával etettem meg. Valószínűleg össze fogja fosni a lakást, de én mosom kezeimet. Addigra én a gépen leszek. Nem baj, ez a bosszúm, ami miatt anyámat nem lehet meggyőzni, és nem képes elfogadni és felfogni, hogy nem szeretnék menni, mert furcsa előérzetem van. Mióta anya közölte velem, hogy Koreában fogom tölteni a nyaramat, egyfolytában egy Suga nevű fickóval álmodok, akit egyébként Yoonginak hívnak és király, na meg a szeretője vagy micsodája vagyok. Minden álmom után egy furcsa érzés kerít hatalmába. Mintha ahhoz a férfihoz tartoznék. Mintha elárult volna, de mégsem. Nem tudom.
-         Ha befejezted a macska etetését, akkor indulhatunk. – mondta anya mosolyogva. Ezek szerint lebuktam. Hoppá!