A Hold gyermekei (Yoongi ff)

🏯12.rész🏯

A nyári szellő lágyan simogat, miközben a kertben ülök a pavilonban és a pocakomat simogatom. Mostanában sokat nőtt, a baba is egyre többet mozog. Éjszakanként gyakran felkelek arra, hogy mocorog és rugdos.

Emlékszem az első alkalomra, mikor Suga kezét a hasamra tette, miközben a baba rúgott párat. Először megijedt, majd végig csókolgatta a hasamat. Hiába ő a király mindig igyekszik a lehető legtöbb időt velem tölteni. Ha hagynám mindent is megcsinálna helyettem. Szerintem remek apuka lesz belőle. Már most nagyon gondoskodó, figyelmes.

Nyugodtan üldögéltem tovább az árnyékban, mikor Suga hirtelen a semmiből elő termett és egy nagy tál étellel a kezében leült mellém. Homlokon csókolt majd lágyan megsimogatta az arcomat.
-         Hoztam neked enni. – mondta mély, selymes hangján.
-         Köszönöm, de nem vagyok éhes. – mondtam neki, de látszólag nem hatottam meg.
-         Pedig muszáj enned. Nagyon fontos, hogy te is és a baba is mindent megkapjatok. – mondta, miközben tovább simogatta az arcomat.
-         De Suga, tényleg nem vagyok éhes. – tiltakoztam, de ez nem olyan egyszerű egy királlyal szemben.
-         Nem baj, akkor is enni fogsz. Ez csak egy kis gyümölcs. – mondta, és már a számhoz tartott egy gyümölcs falatot. Tudtam, hogy semmi esélyem sincs vele szemben, így elfogadtam. Igazából jól is esett. Úgy tűnik igaz a mondás, hogy evés közben jön meg az étvágy. -  Gondolkodtam a babaneveken, és arra jutottam, hogy ha fiú lesz, akkor lehetne Changbin, ha lány akkor meg Jaehwa. Mit szólsz hozzá? – kérdezte Suga. Nem válaszoltam neki egyből, inkább csak próbáltam emésztgetni a neveket. Changbin vagy Jaehwa. Igazaból mind a kettő tetszett.
-         Nekem tetszenek. Örülnék neki, ha először lenne egy Changbinünk,majd utána pedig egy Jaehwa. Olyan jó lenne, ha a lányunknak lenne egy bátyja. Mit szólsz hozzá?
Suga egyből a hasamra simított, majd elkezdte ruhán keresztül puszikkal belepni azt.
-         Szóval akkor először Changbin, majd Jaehwa fog megszületni? – kérdezte vigyorogva.
-         Pontosan.

🏯🏯🏯🏯🏯🏯🏯

A kristálytiszta napsütést hirtelen sötétség és sutyorgás váltottá fel.  Próbaltam kinyitni a szememet, de még ez az enyhe kis fény is zavart. Ez nem az a kellemes nyári napfény volt, mint amikor Sugával voltam együtt.

Apropó Suga. Hova tűnt? Hova lett minden? A kezemet automatikusan a hasamra tettem, ahol semmi nyoma nem volt babának. Chungha anyukája egyből a keze közé fogta az arcomat, és valamit mondott, de nem fogtam fel. Láttam, hogy mozog a szája, de nem hallottam semmit. Chungha is az ágyamra ült és megfogta a kezemet.
-         Yoonah, jól vagy? Mi történt? Nagyon megijedtünk. – mondta az anyukája.
-         Mi történt? – kérdeztem zavarodottan.
-         Elájultál, és nem tudtunk felkelteni. Nagyon megijesztettél minket.
-         Biztosan csak leesett a vércukrom, vagy valami hasonló történhetett. Nincs semmi bajom. - mondtam nekik, majd valami belső sugallat hatására az ajtó felé néztem, ahol ott állt ugyanaz a férfi, akit az ájulásom előtt láttam. Yoongi.

Szaporábban kezdtem el venni a levegőt, és csak bámultam. Ő is nagyon mereven nézett engem. Mintha ismerne. A szeme, az arca, a kiállása olyan volt, mint...ő. Elöntöttek az érzelmeim, és egy könnycsepp gördült végig az arcomon
-         Yoonah, mi a baj? Ismered? Bántott? – kérdezte Chungha, de nem reagáltam. Túlságosan is lefoglalt a kinézete és az érzelmeim.
-         Mit tettél vele? – kérdezte a fiútól Chungha.
-         Már miért tettem volna vele akármit is? – kérdezte felháborodottan.
-         Mert mondjuk te voltál ott vele, mikor elájult, meg most is megrémült tőled?
-         Fogalmam sincs, hogy miért reagált így, még sohasem láttam. – mondta dühösen a lánynak. - Tök jó, hogy évek óta ismerjük egymást, de ilyeneket feltételezel rólam... Semmit nem tettem vele, de köszönöm a feltételezést! - mondta mérgesen, majd kiviharzott a szobából.

Chungha anyukája kiment majd teát hozott nekem, amit a kezembe adott, de nem ittam bele.
-         Van sojud? – kérdeztem Chunghat.
-         Minek az neked? – kérdezte gyanakvóan.
-         Mert kell.
-         Miért is?
-         Csak add ide, és megtudsz mindent. – Chungha hozott nekem egy üveggel, majd kinyitottam és a felét beleöntöttem a teámba, majd az egészet egyszerre lehúztam.
-         Szóval? – kezdett bele Chungha, de én feltartottam a kezemet, hogy jelezzem most én beszélek. Feláltam az ágyról, becsuktam az ajtót, majd visszaültem az ágyra.
-         Ígérd meg, hogy ami itt elhangzik, azt nem mondod el senkinek, kérlek.
-         Persze, megígérem.
-         Szóval, én őt ezelőtt soha nem láttam, de már álmodtam róla. Az álmaimban ő király én pedig egy paraszt lány voltam, de egymásba szerettünk, és a felesége lettem, de valami történt, amire nem emlékszem. Már vagy fél éve egyfolytában róla álmodok. Amikor  megláttam az olyan volt, mintha az álom valóság lenne. Suga, vagyis Yoongi pont úgy néz ki, mint ahogy megálmodtam.
-         Akkor bemutatkozott neked?
-         Nem. Vagyis igen, Yoongi néven.
-         Akkor honnan tudod a nevét?
-         Ez a neve? – kérdeztem döbbenten.
-         Igazaból Yoongi a neve, de Suga a beceneve. De milyen király volt? Mi volt a neve?
-         Arany sárkány.
-         Hallottál az Arany Sárkány legendájáról? - kérdezte.
-         Nem.
-         Még régen élt egy kegyetlen király, az Arany Sárkány, akiről azt beszélték, hogy a szerelme elvesztése után lett kegyetlen, és megígérté a szerelmének, hogy a következő életükben ismét együtt lesznek. Egyedül nevelte fel a fiúkat, Changbint.
-         Tehát Changbin lett. – mondtam hallkan mosolyogva.
-         Tessék? – kérdezte Chungha.
-         Semmi.
-         Tehát Changbin herceget egyedül nevelte fel. Senkit nem engedett utána magához közel a király. Csak Changbin volt neki. Nem nősült meg többet, ágyasai sem voltak, végig hű maradt a feleségéhez, a királynéhoz. Az első feleségét viszont kivégeztette árulásért. Állítólag a főtérre vitette meztelenül és a négy végtagját 4 lóhoz kötette, akik 4 különböző irányba futottak. Nem volt szép halála.
-         Szóval a legenda szerint hűséges maradt a feleségéhez?
-         Igen.
-         Ki kell mennem a friss levegőre. – meg sem vártam a válaszát, már másztam is ki az ágyból, és a konyhán keresztül a hátsó kertbe mentem, ahonnan veszekedés hangjait lehetett hallani.

Minho és a Yoongi nevű srác veszekedtek. Magam sem tudtam, hogy mit csinálok, egyszerűen csak vittek előre a lábaim, egyenesen Yoongihoz. Úgy éreztem, hogy a testemet nem én irányítom, hanem egy tőlem hatalmasabb erő. Automatikusan Yoongi karjára tettem a kezemet, aki ettől kissé meglepődött, majd egy meleg mosoly kíséretében az arcomra simított.
-         Jól vagy? Minden rendben? – kérdezte aggódva.
-         Igen. Csak szeretném megköszönni, amit értem tettél. Mindent.
-         Nincs mit. Ez a kötelességem. Hiszen megfogadtam.

Meredten néztem rá. Nem voltam benne biztos, hogy mire is gondol, de a szavai hatására melegség járta át a szívemet. Éreztem, ahogyan az arcom kissé elpirul, és egy halvány mosoly kúszott arcomra.
-         Ti amúgy mégis miről beszéltek. – kérdezte Minho értetlenül. Mintha róla megfeledkeztem volna...
-         Arról, hogy Yoongi időben elkapott, mikor elájultam, és nem estem bele a törött pohár szilánkjaiba.
-         Én azt hittem, hogy veszekedtetek. – mondta Minho szemöldök ráncolva.
-         Nem. Eleve rosszul voltam. Elejtettem a poharat, és azután ájultam el. Yoongi elkapott.
-         Ja, ezt már mondtad. Akkor Chungha miért mondta, hogy összevesztetek vagy mi?
-         Mert nem volt ott, mikor ez történt. – mondta Yoongi, miközben folyamatosan engem nézett. – Én viszont haza megyek. Későre jár már. – mondta, majd elindult kifelé. Még utoljára visszafordult felém, rám kacsintott, majd elnyerte a sötétség.

Helyesírási hibákért elnézést kérek!😁
Instagram:linana_nagy