Új kezdet

0. Fejezet

- Tudod milyen szar ez az egész? Ott vagytok ti, az osztályom, a barátaim, a szerelmem, a régi otthonom! Holnap együtt kezditek az évet, és olyan lesz mint eddig! Én meg mit csinálok? Itt leszek egyedül, az ország másik felében, barátok nélkül! - panaszkodtam Izának.

Egy hete költöztünk be az új albérletbe Budapesten, és a napokban már el is intéztük a beiratkozás az új gimibe. Semmi kedvem ehhez az egészhez, a régi életemet akarom!

- Figyelj, szerintem nyugi. Most lehet hogy rossz, de majd megismersz új embereket, lesznek új barátaid, és megszokod az új környezetet - próbált nyugtatni.

- Már te is ezzel jössz? Onnan könnyű beszélni, neked nem fordult fel az egész életed!

- Várj..... Igen.. Oké.... Bocsi, de mennem kell, segítenem kell apámnak - mondta végül.

- Persze, menj csak - mondtam csalódottan, és kinyomtam a hívást.

Azt hiszi nem hallottam, hogy lent csöngettek? Valószínűleg a többiekkel megy valahová, csak nem akarja hogy rosszul érezzem magam. Mindegy, elég a nyavalygásból, a szobám még közel sincs olyan állapotban, mint ahogy én azt szeretném.

A ruháim, könyveim, minden kacatom dobozokban, de az ágyam legalább már tökéletes állapotban van. Az elmúlt napokban valahol aludnom is kellett.

Először a könyvekkel kezdtem, felpakoltam őket az új könyvespolcaimra, utána a ruháimat raktam be az új gardróbomba (anyu mindent megtesz, hogy kényelmes legyen az új szobám, és hogy ne duzzogjak tovább, ezért kaptam mindenből újat). Ezek után kipakoltam az összes kacatomat, és egy elegáns mozdulattal behánytam őket a szekrényem legnagyobb fiókjába.

Berendeztem az íróasztalomat, aminek a fiókjába beraktam a rajzfüzetemet és a naplómat, aztán az ajtóhoz mentem, hogy megtekintsem, milyen lett a szobám.

A végeredmény elég jó lett, jobb kedvre is derültem tőle. A jobb sarokban volt egy kis szőnyeg, rajta két babzsák, a bal sarokban pedig az ágyam, mellette két könyvespolc a falra felszerelve, ajtó mellett az íróasztalom, mellette egy kis szekrény, jobb oldalt pedig végig egy nagy gardrób. Az egyetlen előnye a költözésnek az új, nagyobb szoba.

Anyám a lelkemre kötötte, hogy készítsem ki a holnapi iskolai ünneplőm, mert a keresgéléssel elmegy az idő, és el fogok késni. Ha rajtam múlna be se mennék. De valahol tanulni is kell. Ha belegondolok a tanulásba, már ráz a hideg. Vagy ez lehet hogy a ventillátor miatt van? Nincs is ventillátorunk. Légkondi van. Mindegy, részletkérdés. A régi lakásunk sokkal kisebb és szegényesebb volt, de én szerettem. Anya munkahelye tényleg jól fizethet, ha így elengedtük magunkat. Biztos mindent az új állasára alapoz. Az új állására, ami felforgatta az életünket. Az életemet.

A délután további részében olvastam és rajzoltam (a nyár nálam már csak ilyen unalmasan telik...ugye barátok nélkül, akikkel találkozhatnék), aztán levittem megsétáltatni a kutyát.

Útközben a liftben megint összetalálkoztam a szomszéddal, aki folyamatosan üvölteti a zenét, és mivel neki is van kutyája, hasonló időben sétáltatjuk meg őket, úgyhogy gyakran találkozunk. A legtöbbször nekiállok vele vitatkozni, hogy miért nem tudja lehalkítani egy kicsit azt a gyönyörű, nyugtató hatású METÁL zenét este tízkor, amikor mi ALUDNI próbálunk, de valahogy soha nem reagál, csak szórakozottan néz. Nem értem, megnémult, vagy mi baja van ennek?

Amikor kiértünk az utcára, gyorsan én jobbra, ő balra, és elváltak útjaink. Amikor megfordult, csak akkor jöttem rá. Azért nem hallott, mert egy francos airpods volt a fülében. Mindegy, inkább hagyom. Szerintem olyan hülye a srác, hogy ha nem lett volna fülhallgató a fülében, akkor se fogta volna fel amit mondok.

Amíg sétáltunk Buksival (a kutyánk, 2 éves beagle), körbenéztem (még egyszer) a környéken, hogy megjegyezzem az iskolába vezető utat. Bárcsak itt lenne Iza is, hogy együtt sétáltassuk Buksit, mint régen. Hah, régen. 1 hete. A gimnázium elég közel van, csak le kell menni egy utcán, aztán balra, és ott vagyok. Az épület elég modern, nagyon világos paszttellkék falak és fehér tető, kosár- és focipályával felszerelt udvar. Ez jól hangzik, de nekem maga a börtön. Hiába szép és modern, ha a régi életem az ára ennek a menő giminek. Inkább mennék vissza a lepukkant, régi sulimba, a régi osztályomba, mint egy modern börtönbe idegenekkel.

Elsétáltam az iskola előtt, aztán haza is mentünk. Anya még nem ért haza, úgyhogy felmentem a szobámba egy kicsit netezni. Bekapcsoltam a laptopomat, és megnyitottam a messengert. A csoportban mindenki online volt, úgyhogy gondoltam dumálhatnánk, úgyhogy felhívtam őket. Senki nem vette fel, csak Iza, úgyhogy egy kis remény még volt. Ami el is illant, amikor bejelentette, hogy dolga van, nem tud telefonálni. És lerakta. Inkább küldtem egy üzenetet, hogy ki mikor érne rá holnap egy csoportos hívásra, mert kíváncsi vagyok hogy milyen lesz az első nap náluk. Andris megnézte. Andris, a szerelmem a régi sulimból. Reméltem, hogy holnap tudunk beszélni, ahogy a többiekkel is. Eltelt 1 perc. Nem válaszol. 2 perc. 3 perc. Azt hiszem, ignorálja az üzenetem. Már megnézték hárman. Senki. Senki nem válaszol.

Szomorúan kapcsoltam ki a laptopom, és mentem el zuhanyozni. Biztos csak a sulikezdésre készülődnek. Dolguk van. Igen, ez lehet az oka, hogy nem válaszolnak. Majd írnak, ha ráérnek. Mire lefürödtem, anya már hazaért a munkából. Még olvastam egy kicsit az ágyban, aztán elnyomott az álom.