Új kezdet

6. Fejezet

Reggel amikor suliba értem, minden a szokásos volt, ha nevezhetem így 4 nap ismerettség után. Kevin épp Mátét és Barnát fárasztotta azzal, hogy behozhatja-e hétfőn az integetős macskát, miközben Peti, Andis és Szabi kupakokat dobált a kukába (az unalom határtalan), amiért Anna velük veszekedett, szokásához híven. Andi és Bogi olvastak, Szinti és Aranka valahol máshol lehettek, mert nem voltak a teremben. Dávid fogalmam sincs mit csinált, valami fura könyvet olvasott, én azon se lepődtem volna meg, ha fekete mágiát tanul, bár erre csekély esélyt láttam.

Valamikor a harmadik óra előtti szünetben egyszer csak becsapódott a terem ajtaja, és kívülről jövő óriási röhösést hallottunk, ami egyre csak távolodott. Igazából ez senkit nem érdekelt, szerintem csak én vettem észre, de engem is hidegen hagyott, egészen addig, amíg be nem csöngettek.

Mivel matek volt a következő óra, mindenki a helyére ment, és nem sokkal később csak arra lettünk figyekmesek, hogy valaki rángatja a kilincset.

- Gyerekek, mi van ezzel az ajtóval, beragadt? - hallottam a tanárnő hangját.

- Hahó! GYEREKEK EZ NEM VICCES, ENGEDJETEK BE! - emelte fel a hangját.

- Valaki bezárta az ajtót? - ocsúdott fel először a döbbenetből Juli.

- Úgy tűnik - feleltem.

- Gyerekek, ha nem engedtek be, megyek az igazgatóiba!! - kiabált kívülről a matek tanár.

Egy idő után alábbhagyott a döbbenet az osztályban, és mindenkinek gonosz vigyor ült ki a fejére. Ahogy hallottuk, a tanár már elmehetett az igazgatóiba, mert nem rángatta tovább a kilincset.

- Na jó, asszem van egy szabad óránk, ha nem kettő - mondta vigyorogva Peti.

- Oké, valaki felelsz vagy mersz? - kérdezte Kevin, mire mindenki heves bólogatásba kezdett. Addig se unatkozunk, és legalább megismerhetem jobban a többieket.

Beültünk egy körbe, miután csináltunk egy szabad teret az asztaloktól (volt aki nemes egyszerűséggel alrébbrúgta, ezután a művelet után pedig a szomszéd teremben éppen tanító tanár jött volna át problémázni, ha nem lett volna zárva az ajtó, így a végén csak dühöngve itrhagyott minket), aztán Máté egy Dávid, a közös cél érdekében el kell kobozzam a kulacsod! felkiáltással szerzett is üveget, úgyhogy kezdődhetett a játék. Egy csomó embertől azt kérdezték, hogy tud-e valamit az osztálytermünk bezárásáról, de mindenki tagadta.

- Felelsz vagy mersz? - kérdezte Ádám, amikor megállt nálam az üveg.

- Merek - feleltem bátran.

- Vágd tarkón aki először eszedbe jut - mondta, majd egy egyenes mozdulattal adtam a mellettem ülő Máténak egy taslit.

- Most mér' én? - kérdezte a tarkóját masszírozva.

- Mert felébresztettél hajnali fél ötkor, azért! - feleltem sértetten. Erre többen húú-zni kezdtek, mire én csak szemforgatva megpörgettem az üveget. A bosszúm java még hátravolt.

- Felelsz vagy mersz? - kérdeztem Arankát.

- Felelek.

- Miért veszekedtek folyamatosan Kevinnel? - kérdeztem, mert erre azért kíváncsi voltam.

- Mert egy tapló! - felelte kapásból.

- Te meg egy ribanc vagy! - dühödött fel már Kevin is.

- Hékás, ezt most fejezzétrk be! Szóval? - kérdeztem felvont szemöldökkel.

- Figyelj csajszi. Én akkor voltam kilencedikes, amikor ti nyolcadikosok. Egy évvel idősebb vagyok nálatok, ahogyan Kevin is. Viszont egyikőnknek se tetszett az az osztály, úgyhogy buktunk egyet, hogy újra kilencedikesek legyünk. Viszont kilencedik első hetében szakítottunk. - mondta, mire nekem leesett az állam.

- Szóval akkor ti?...

- Igen, mi jártunk. Nem is értem hogy tudtam ezzel a tuskóval együtt lenni. - mondta lesajnálóan.

- Igazából azt csak ő mondja, hogy szándékosan buktak, hogy magát jobb fényben derítse fel - súgta Juli.
Egy ideig megint nem csináltam semmit, nem pörgettek ki, de aztán a szerencse rám talált, és én következtem.

- Felelsz vagy mersz? - kérdezte Juli.

- Felelek.

- Mi van köztetek Mátéval? - kérdezte, sokat mondó pillantásokat vetve ránk.

- Szerintem általában egy fal - feleltem, arra utalva, hogy a szomszédban lakik.

- Haha, nagyon vicces. Szóval?

- Mondom, nincs semmi, nem is értem a feltételezést. Már az elejétől kezdve utált.

- Ki mondta hogy utállak? - szólalt meg a hátam mögülről Máté.

- Miért, nem? - kérdeztem felvont szemöldökkel.

- Nem utállak, csak vicces téged basztatni  - mondta elégedett mosollyal az arcán.

- Gratulálok - mondtam furán, aztán visszafordultam Julihoz, aki ezt válaszként titulálta, úgyhogy én pörgettem. Mátéra mutatott az üveg. Végre!

- Felelsz vagy mersz?

- Merek. - felelte magabiztosan.

- Add ide a telefonod feloldva.

- Mivan?? - kérdezte értetlenül.

- Csak add ide! Most!

- Minek? - háborodott föl.

- Semmi különös, csak add ide! - förmedtem rá, majd átnyújtotta a telefonját.

- Ha valamit kitörölsz...

- Nyugodj meg, attól megynyugszol. - mondtam, fel se nézve a készülékből.

Miután megcsináltam amit akartam, visszaadtam neki a telefont, miközben ő gyanúsan méregetett. Ahogy láttam ezt a többiek sem értették, mert furán kapkodták a tekintetüket köztünk.

Éppen folytattuk volna, de a játékot az igazgató hangja szakította félbe. Ja, amúgy még mindig tanóra volt.

- 10.b! Azonnal nyissátok ki az ajtót!

- De igazgató úr! Nem mi voltunk, valakik bezártak! - kiabált vissza Ádám, mivel már elmondtam nekik, hogy szünetben valakik röhögve ránk zárták az ajtót.

- Persze hogyne, és én vagyok Tom Cruise! - gúnyolódott.

- Ahogy gondolja - felelte vállrántva Barna.

- Hogy mondod, fiam? - kérdezte, de már nem válaszolt senki. Majd kiszabadítanak ahogy tudnak, mi jól szórakozunk. Addig sincsenek tanórák...

Ezek után Dávidnak egy Fura vagyok, nem hülye felirattal a homlokán kellett maradnia a suli további részében, Máténak pedig jövő hét egyik napján be kell festenie a haját rózsaszínre (már alig várom, muhaha). Nem sokkal később mindenféle zajokat hallottunk az ajtóból, úgyhogy kérdőn néztünk körbe, hogy most mi van.

- Igazgató úr? Tanárnő? - kérdezte Juli az ajtóhoz lépve.

- Én vagyok, a gondnok. Épp szabadságon voltam, erre miattatok berángatnak az iskolába, mert csak nekem van pótkulcsom a termetekhez! Ajánlom, hogy többet ne legyen ilyen, külömben velem gyűlik meg a bajotok!! - fenyegetett, miközben kinyílt az ajtó, és egy dühös, kissé megtépázott férfival találtuk magunkat szembe, majd mögötte felbukkant az igazgató is.

- Mindenki az irodámba! MOST! - parancsolt ránk a diri, mire ijedten megindultunk az ördög barlangja felé.