Új kezdet

14. Fejezet

Csütörtök

Azt hittem, hogy ebben a néhány napban unatkozni fogok, de tévedtem, mivel nem csak hétfőn futottam össze régi osztálytársakkal.

Kedden éppen a parkban sétáltam (a változatosság kedvéért) és összeütköztem egy lánnyal. Ezt a lányt Petrának hívják, a régi osztályomba jár. Kedves lány, de sose beszélgettem vele túl sokat, mert nekem ott volt a többi barátom. Ő nem egy hangos típus, inkább a csendesek közé tartozik. Miután elnézést kértünk egymástól, rájöttünk hogy ki a másik, megöleltük egymást, és elkezdtünk beszélgetni.

Az elmúlt napokat vele töltöttem. Miután jobban megismertem, rájöttem milyen jófej. Egy csomószor átjött hozzánk, elmentünk a közeli bevásárlóközpontba, az uszodába, stb.

Ma reggel amikor felkeltem délben, félkómásan lebattyogtam a konyhába, és csináltam magamnak reggelit. Konyhatümdér létemre ez a reggeli müzli volt.

Miközben ettem, a telefonomat nyomkodtam, csak amikor láttam hogy negyed egy van, majdnem megfulladtam a müzliben. Miután csillapodott a kisebb köhögőrohamom, belapátoltam a maradék ételt, aztán elkezdtem készülődni.

Lezuhanyoztam, aztán az ideiglenes szobám felé vettem az irányt. Egy ideig hezitáltam, de a végén egy zöld topot és egy fekete szakadt farmert vettem fel.

Igazából egyáltalán nem érdemli meg drága Andriska, hogy odaérjek egyre, úgyhogy kereken 13:00-kor indultam el a tízperces úton. Higgye csak azt, hogy nem megyek el. Megyérdemli.

Szépen lassan elsétáltam a parkig, ahol aztán leültem Andris mellé a padra.

- Tudtam hogy eljössz - húzta gúnyos mosolyra a száját.

- Pedig nem akartam.

- Dehogynem.

- Szóval, miért is rángattál ide? - kérdeztem felvont szemöldökkel.

- Beszélnünk kell - jelentette ki.

- Mert most nem azt csináljuk - ironizáltam.

- Szakítottam Izával - mondta ki végül.

- És nekem ehhez mi közöm?

- Gondoltam érdekel.

- Rosszul gondoltad. Ennyit akartál? - indultam volna, de a csuklómnál fogva visszahúzott.

- Van még valami...

- Nyögd már ki!

- Hát izé...felköltözöm Budapestre.

- Hogy mi van?! - pattantam fel, de megint visszahúzott. Jó hogy nem láncol oda. - Komolyan? Komolyan azért szakítottál velem, mert elköltözöm, és nem bírnád a távkapcsolatot? Erre te kijelented egy hónappal később, hogy jössz utánam? - akadtam ki teljesen.

- Tudod, hogy a szüleink mindig is jóban voltak, mivel egy cégnél dolgoztak. És még most is jóban vannak. Aztán anyukád felhívta az én anyámat, hogy megüresedett egy hely a budapesti cégnél, úgyhogy ha gondolja, átmehetne oda, mert sokkal több fizetést is kapna, és sokkal jobbak a körülmények. És anya elvállata az állásajánlatot - fejezte be végül a történetet.

- Oké, gratulálok. Akkor én megyek is - álltam fel.

- Rendben. Őszi szünet után egy héttel érkezem. Osztálytársak leszünk! - hagyott ott ledöbbenten. Osztálytársak? MIVAN?!