Új kezdet

1. Fejezet

Az ébresztőm idegesítően hangos csörgésére ébredtem. Emlékeztető magamnak: állítsak be egy jó zenét ébresztőnek, ne az alapértelmezett maradjon!

Nagy nehezen kikászálódtam az ágyból, a konyhában ittam egy kakaót, aztán bevonultam a fürdőszobába. Amikor elvégeztem a reggeli rutinom (zuhanyzás, fogmosás, fésülködés), felvettem az iskolai ünneplőt. Nem mondanám a legkényelmesebb viseletnek, inkább úgy fogalmaznék, hogy rohadt kényelmetlen, de szerencsére csak az évnyitót és az évzárót kell kibírni benne. Remélem.

Szerencsére jó idő volt, ahogy az ablakból láttam. Sütött a nap, alig volt felhő az égen. Hatalmas életkedvvel bevágtam magam után az ajtót, és kiléptem a lakásból. A folyosón hallottam, hogy a mellettünk lévő lakásban valaki éppen a kulccsal szerencsétlenkedik, úgyhogy gyorsan a lifthez rohantam, mielőtt valaki beszállna mellém. Megnyomtam a gombot, és az ajtó bezáródott. Volna. Mert egy kéz nyúlt be a két záródó ajtó közé, aztán a lift nagynehezen megadta magát, és újra kinyílt. Szuper, jön a debil szomszéd.

-SZIA - próbálkoztam egy köszönéssel.

Válaszra se méltatott. Persze, az airpods. Meg a telefonja, amit folyamatosan bámul. Szerintem ez az ember azt se tudja melyik bolygón van. Na, várjunk csak. Végignéztem rajta. Csak ezt ne. Na, szuper. Azt hiszem az iskolám ünneplő ruhája van rajta. Vagyis egy gimibe fogunk járni. Nem érdekel különösebben, idősebbnek tűnik 1-2 évvel, nem nagyon kell elviselnünk egymás társaságát. Mondjuk így reggelente nem fog működni az én jobbra, ő balra elv, de valahogy megoldom.

Amikor látta, hogy megbámulom, ő is felnézett a telefonjából. Ahogy a fejét elnéztem, ő is konstatálta, hogy egy suliba fogunk járni. Csodás.

Az utcán nagy volt a nyüzsgés, az összes iskolásnak ma volt az első napja, a felnőttek pedig indultak dolgozni. Most azt a módszert választottam, hogy az utca két külön oldalán megyünk. Én is elkezdtem zenét hallgatni, csak én egy fejhallgatóval. Az elmúlt napokban unalmamban végig zenéket válogattam a Spotify lejátszási listámra, úgyhogy szerencsére nem az unalmas régi számokat kellett hallgatnom.

A rövid sétaút után meg is érkeztem a sulihoz, a srác szerencsére lemaradt, annyira belemerült a telefonja rejtelmeibe.

A nyári szünet után ez az iskola is megtelt élettel, ahogy az én régi sulim is. A többiek már biztos a termet zúzzák le, ahogy ismerem őket. Egykor én is oda tartoztam.

BASSZUS! A nagy elmélkedésben majdnem eltaknyoltam a kapu küszöbében. Jól kezdődik a nap.

Amikor beléptem, letoltam a fejemről a fejhallgatóm a nyakamba, és körbenéztem.
Ez az iskola belül is olyan menőn nézett ki mint kívülről, ha nem menőbben. A bejárat mellett rögtön a porta, a kapu egy kisebb előcsarnokba nyílt büfével és asztalokkal, ahová le lehet ülni enni. Rögtön innen nyílt a könyvtár ajtaja, és egy nagyobb lépcső vezetett le az alsó folyosóra. Ezenkívül ahogy láttam nyílt egy ajtó az orvosiba, és három terembe, amiknek még nem tudom a funkcióját.

Mivel nem volt jobb ötletem, megkérdeztem a portást hogy melyik terembe kell menjek, elmondtam az osztályomat és az osztályfőnököm nevét (Sárkány Emese...bizalomgerjesztő név, mit ne mondjak), mire ő valamit mormogott hogy felső emelet jobb oldali folyosó, úgyhogy én gyorsan el is indultam.

A fenti aula talán még nagyobb volt, mert az alsónak egy részet elfoglalta a büfé meg a könyvtár. Ezen az emeleten volt egy szabadidő rész, ahol szünetekben lehet lógni, egy nagy szőnyeg és babzsákok, mellette két csocsóasztal. Hát, mivel ez magánsuli, megértem hogy miért ilyen jól felszerelt. Már majdnem megtetszett a hely. Majdnem. Annyi volt a bökkenő, hogy NEM a régi sulim.