Új kezdet

23. Fejezet

A hétköznapokat még kihúzom Máté hülyeségei nélkül. Na de a hétvége. Attól randesen paráztam, mivel ma megbeszéltük, hogy elmegyünk piknikezni. Ketten.

Ez azért vicces, mert már elég hideg van, úgyhogy vittünk egy pokrócot magunk alá és egy pokrócot magunkra, hogy ne fázzunk. Elmés megoldás.

Szerintem ezt is azért találta ki, hogy szívasson. De én nem dőlök be neki, az biztos! Csak nem olyan nehéz nem megcsókolni valakit, ha meg mégis az, akkor az elég furcsa. Na mindegy.

Szóval most 11:16 van, és úgy beszéltük meg, hogy 11:30-kor találkozunk a folyosón. Én pedig itt állok a tükör előtt tanácstalanul, mert fogalmam sincs, hogy mit vegyek fel.

Miután feltúrtam az egész szekrényem, ráakadtam egy pasztellkék pulóverre, de azért felvettem alá egy fehér garbót, alulra pedig a sötétkék farmeromat húztam fel, illetve egy fehér tornacipőt. Kész voltam.

Kiléptem a folyosóra, ahol Máté már a falnak támaszkodva, karbatett kézzel figyelt engem.

- Szia! - köszönt elsőnek.

- Helló - indultam el a lift felé.

Miután beszálltunk és odaértünk a közeli parkhoz, leterítettem a pokrócot, majd leültünk egymással szemben törökülésben.

- Milyen kaját hoztál? - kérdeztem.

- Öö azt nem te hoztad? - nézett rám értetlenül.

- Én ugyan nem.

- Hát, akkor asszem nincs kaja... - mondta szomorúan.

- De, várj! - kaptam fel a hátizsákom, majd már annyira kerestem valamit, hogy a fejem félig benne volt a táskában.

- Közben átmész Narniába, vagy mi? - kérdezte röhögve.

- Nem...várj, mi mindjárt megvan....AHA! ITT IS VAN! - kiáltottam fel diadalittasan.

- Rágó? - nevetett fel hitetlenül, amikor meglátta a kezemben tartott kis csomagot.

- Most miért? Mentolos! - próbáltam lelkesíteni, de mivel ő csak mosolyogva ingatta a fejét, inkább elraktam. Pedig szerintem a rágó tök jó ötlet volt :(

- Megmutassam a képeket, amiket az aquaparkban csináltam még a múltkor? - szólalt meg egy kis idő múlva.

- Képeket? Milyen képeket? - húztam össze résnyire a szemeimet.

- Jaaah hát te nem is tudod...csináltam képeket! - húzta széles vigyorra a száját.

- MICSODA? HOGY MIT CSINÁLTÁL? EZ SÉRTI A SZEMÉLYISÉGI JOGAIMAT! - akadtam ki egy kicsit.

- Nyuuugiiii tök jók lettek - ült mellém, majd "nyugtatásképp" fél karjával átkarolt, a másikat pedig a vállamra tette.

- Jól van, mustasd azokat a képeket - adtam be a derekam, mire ő ujjlenyomattal feloldotta a telefonját, és megnyitva a galériát elkezdte mutatni a képeket. És persze tök véletlenül rajtam maradt a karja :)

Ilyen képek lettek: Az egyik nyugányon ücsörgök, és mosolyogva figyelem a történéseket. Juli a karomat rángatja. Barna beugrik a medencébe. Juli dühösen néz a vízben úszkáló Barnára. Juli már két kézzel rángat.

Aztán egy videó következett.

- Ne már, csináltál videót is? Észre se vettem!

- Hát, legközelebb figyelj jobban - zárta le ennyivel, majd elindította.

A videóban az látható, hogy az elején csak rázkódik a kamera mert Máté fut felénk, majd amikor odaér hozzánk, átadja JULINAK a KAMERÁT, és felkapva engem odasétál a medence széléhez, majd én nemes egyszerűséggel magammal rántom a vízbe, miközben Juli röhög a kamera mögött.