Új kezdet

21. Fejezet

Amikor visszamentünk a terembe, és levágtam magam a helyemre, természetesen még mindig fülig ért a szám, amit Juli is észrevett, és már éppen szólásra nyitotta volna a száját, amikor Andris közbeszólt.

- Na mi az, sikerült kiengesztelned Mátécskát? Eléggé megváltoztál, nem vall rád ez az ízléficam - mondta, miközben maga előtt összefont karral bámulta a táblát, ami előtt a tanár éppen a cseppet sem érdekfeszítő tananyaggal fárasztotta a cseppet sem érdeklődő diákok agysejtjeit.

- Nem tudom mit próbáltál elérni azzal hogy pszihopataként követtél ebbe a városba is, de nem hinném hogy sikerült, bármennyire is próbálkoztál - néztem rá mosolyogva, figyelmen kívül hagyva az előző beszólását.

- Már elmondtam miért vagyok itt. Miattad - fordította felém már ő is a tekintetét, mire én csak arconröhögtem.

- Ahogy látom Várdi kisasszony nagyon jól szórakozik, bár nem hinném hogy a történelem tananyag annyira szórakoztató lenne - nézett rám szúrósan a tanár, mire lejjebb csúsztam a székemben - De ha már ilyen jól érzi magát, nyugodtan megoszthatná velünk is ezt a roppant mulatságos dolgot, amin az én órámon kell nevetgélni - nézett rám egy győztes vigyorral, gondolván, hogy ezzel legyőzött. Engem viszont nem abból a fából faragtak.

- Csak azon gondolkoztam, hogy a tanárnő honnan tudja ilyen jól a tananyagot. Mármint, nagyon sok idő kellett ahhoz, hogy ezt mind megtanulja, nem igaz? Vagy honnan van ennyi tapasztalata?- néztem rá, mire ő kedvesen elmsolyodott, nem tudva, hogy ez még csak a vihar előtti csend.

- Jaj, hát igen, elég sok időt töltöttem a könyvek fölött, mire elsajátítottam ezt a tudást - áradozott, tulajdonképpen magáról - De ezen miért nevettél? - nézett rám megint egy kicsit gyanakvóan.

- Jaa, csak gondoltam maga is megélte  a 48-at, hiszen annyi mindent tud róla - dőltem hátra a székemen, tudva, hogy itt a vége, repülök az óráról.

Miután a tanárnőnek eljutott az agyáig hogy mit mondtam, kiabálva kiküldött a teremből, miközben a többiek szakadtak a nevetéstől.

Éppen kinn ültem a terem előtt és egy nagyon tetszetős porcicát tanulmágyoztam a velem szemben lévő szekrény aljánál, amikor kinyílt az osztályterem ajtaja, és Máté lépett ki rajta, majd szó nélkül leült mellém, mire én kérdőn fordultam felé.

- Te tulajdonképpen mit keresel itt?

- Kiküldtek.

- Azt látom, de miért?

- Amikor a többiek már elcsendesedtek, én hátrafordultam Andris felé, aki olyan durcásan nézett rám, hogy kitört belőlem a nevetés.

- És?

- És erre megkérdezte Miss. 48, hogy mi olyan mulatságos, mire mondtam hogy a tankönyv. Erre ő furcsán nézett rám, aztán megmagyaráztam, hogy az egyik képen megtaláltam a tanárnőt a 12 pont felolvasásakor boldogan éljenezni, mire utánadküldött - mesélte el a saját sztoriját, mire hitetlenül elnevettem magam.

- Látom tanultál a mestertől - néztem rá szórakozottan.

- Inkább te tanultad tőlem a szemtelenséget. Rossz hatással vagyok rád.

- Nem baj, annál jobb - mondtam halkan majd felé fordultam, aztán beállt közénk  a csend. Egy kicsit közelebb hajoltam mosolyogva, mire ő is közelíteni kezdett, viszont amikor már csak milliméterek voltak közöttünk, mutatóujjával eltolta a fejem, aztán elröhögte magát.

- Hé, ez most mi volt? - néztem rá összehúzott szemöldökkel.

- Ez? Ez kérlekszépen a fogadásunk bevezetése - nézett rám elégedett mosollyal az arcán.

- A micsodánk??

- A fogadásunk.

- Milyen fogadás? Kifejtenéd?

- Mivel úgy volt, hogy eddig döntetlen a meccsünk, el kéne végre dönteni hogy ki fog nyerni - kezdett bele a magyarázásba. - Amit egy fogadással fogunk megtenni.

- Bővebben?

- Szóval két hétig fog tartani. Az a lényeg, hogy aki előbb megcsókolja a másikat, az veszít.

- Mivan? - értetlenkedtem, mert tényleg csak valami idióta találhat ki ekkora hülyeséget. - Na jó. És mit kérsz, ha nyersz? - néztem rá kérdőn.

- Ha nyerek, akkor összejössz velem - mondta ki végül, mire elnevettem magam.

- És én mit kapok ha nyerek? - kérdeztem, mert ez azért elég fontos.

- Elviszlek egy koncertre.

- Koncertre? És mégis milyen koncertre, ha szabad kérdeznem?

- Nem is tudom....milyen zenéket is szeretsz? Mondjuk Arctic Monkeys? - nézett a szemembe hatalmas mosollyal az arcán, mire én eltátottam a számat.

- De hogy? Honnan tudtad? Vagy mi? - hitetlenkedtem.

- Nem csak te látogattad meg az én szobámat...

- Mi? Te bementél a szobámba???

- Csak egy pillanatra a szülinapodon, és akkor láttam meg az egyik albumborítójuk képét a faladon.

- És hol lenne a koncert? És mikor??

- Két hét múlva vasárnap...Bécsben.

- Bécsben?? Mivan? - kerekedett el a szemem, de nem tudtuk folytatni a beszélgetést, mivel a csengő félbeszakított minket.

- Délután háromkor találkozunk - szólt utánam Máté, miután Juli elkezdett elrángatni a mosdó felé (??).

- Na jó, most akkor mi van? - állt meg előttem karba tett kézzel.

- Nem tudom. Először volt az Andrisos eset, aztán meg a takarítószertár, most meg ez a fogadás...

- Micsoda? Szerintem neked megártott a pia - nézett rám furán.

- Nem is ittam.

- Nem, te magadtól is ilyen vagy - gondolta át. - Szóval, akkor most elmesélsz mindent az elejétől.

Miután elmeséltem neki az egész reggelemet, ő csak kikerekedett szemekkel bámult rám.

- Komolyan ennyi minden történt az alatt az idő alatt, amíg én bejöttem a suliba, nyomkodtam egy kicsit a telefonomat, majd végigültem egy töriórát?

- Hát, úgy tűnik...

- Oké, olyan zűrös ez a sztori, hogy még azon se lepődnék meg, ha valaki könyvet írna róla - nevette el magát.

- Hár tudod - néztem rá - Sose lehet tudni - mosolyodtam el, majd elindultunk vissza az osztályterembe.