Új kezdet

10. Fejezet

Egyik szünetben éppen a rajzfüzetembe rajzoltam, amikor Máté a hátam mögül összeborzolta a hajam (mi a fene? Ez valami bekattanás?), amitől a frászt kaptam.

- Jézusom Máté a frászt hoztad rám! Amúgy meg mondtam már, hogy ezt hagyd abba! - torkoltam le.

- Nyugodjál már meg! Csak azt akartam mondani, hogy megvan mit kérek a sapkámért cserébe.

- Na, mostmár kíváncsi vagyok.

- Add nekem...a rajzfüzetedet! - közölte a csodálatos ötletét.

- Mi? Miért? - értetlenkedtem.

- Kíváncsi vagyok a rajzaidra.

- De azokat megnézheted anélkül is, ugy elvennéd a füzetemet - néztem rá furán.

- De én ezt kérem és kész! - jelentette ki.

- Okkkké - nyújtottam át neki a füzetem. - Ha baja lesz, esküszöm hogy nem éled túl ezt a hónapot.

- Jólvan, vigyázok rá. Áll az alku? - nyújtotta a kezét felém.

- Áll az alku - fogtam vele kezet.

*6 nappal később*

Na, ezen is túlestünk. A mai volt az utolsó nap, amikor takarítanunk kellett. Igazából életemben nem gondoltam volna, hogy Máté ennyire jófej tud lenni, ha a bunkó stílusától eltekintek. Az elején még semmi kedvem nem volt az egészhez, de ahogy teltek a napok, egyre jobban megismertem, és rájöttem, hogy van neki normális oldala is, amit nekem eddig nem mutatott.

Amúgy ezen a héten azt hiszem megtaláltam azt az embert, aki többet tud beszélni, mint én. Konkrétan egész héten nekünk magyarázta a legújabb pletykákat a takarítónő, amitől a falra tudtam mászni. Mindegy, nem részletezem.

Persze hétvégén nem takarítottuk az iskolát (azért az fura lett volna) akkor otthon tanultam és olvastam, vasárnap pedig elmentünk Julival, Barnával, Kevinnel és Annával az uszodába, és kiszórakoztuk magunkat.

Miután végeztünk a takarítással (2 osztálytermet kellett, a többit megcsinálta a takarító, valamiért ő 10-szer olyan gyorsan takarít, mint mi. Ezt hogy csinálja??) Máté átnyújtotta a füzetemet.

- Nem is tudtam hogy ilyen szépen rajzolsz.

- Hát mostmár tudod - raktam be a táskámba a füzetemet. Ezután csend állt be, és nem értettem mi a baj.

- Mi van? - bámultam rá.

- Nem gondolod, hogy tartozol valamivel?

- Ja, igen, hoppá - vettem le a fejemről a baseball sapkát.

- Amúgy jól áll - vette át.

- Tudom.

- És még szerény is vagy...

- Csak úgy mint te - léptem ki az iskola épületéből.

- Képzeld, lesz nálam egy kisebb összejövetel pénteken, mint a múltkor, mert anyám és apám elutaznak - mesélte hazafelé menet.

- Na, az tök jó. És mit fogunk csinálni?

- Hát, egészen jó volt az a múltkori felelsz vagy mersz...

- Ja, az tényleg jó volt. Akkor ez lesz a fvm 2.0!

- Ja, valami olyasmi.

Amikor hazaértem, csináltam magamnak valami kaját (éhen haltam, mert a takarítás miatt nem is volt időm ebédelni) és lezuhanyoztam. Ezután leültem az íróasztalomhoz, és fellapoztam a rajzfüzetem. Igazából eléggé dühített, hogy Máté elvitte, mert papírra rajzolni pazarlás, és sokkal nehezebb gyűjteni őket, mint egy füzetbe.

Még befejeztem azt a rajzot, amit nem tudtam még előző héten, és becsuktam volna, de az utolsó lapon megláttam egy üzenetet, ami nem az én kézírásom volt. Ez állt ott: Egész jófej vagy, Váradi Léna.