Új kezdet

3. Fejezet

Nagyon kemény sétaút volt a szomszédba, majdnem megfájdult a lábam. Amikor bekopogtam, néhány pillanat múlva Máté nyitott ajtót.

- Hát téged is idefújt a szél, lifets csaj? - kérdezte gúnyosan.

- Neked is szia - sétáltam be mellette a lakásba.

Az ő lakásuk majdnem olyan volt mint a miénk, egy-két eltéréssel, meg persze más volt a berendezés, a bútorok, és a falak színe, amik a mi pasztellzöld falainkkal ellentétben pasztellkékek voltak.

Eddig rajtam kívül öten voltak ezen a kis összejövetelen. Máté, aki miután ajtót nyitott, elment valahová a konyhába, Kevin, aki éppen egy arany színű integetős macskával(?) szórakozott, Barna, aki Kevinen röhögött, illetve Andi és Bogi, akik valamiért még itt is olvastak. Mivel nem nagyon tudtam mit kezdeni magammal, inkább odamentem Barnáékhoz, hogy megnézzem mit csinálnak az integetős macska zaklatásán kívül.

- Sziasztok - léptem oda hozzájuk.

- Sziaaa! Mizu? - karolta át a vállam Barna.

- Semmi különös, éppen azon elmélkedtem, hogy Kevin miért néz farkasszemet egy kínai macskával - gondolkoztam el.

- Azt hiszi, hogy az előbb őt bámulta, úgyhogy most megfigyelést tart - legyintett.

- Minden világos - bólintottam.

- Figyeljetek...szerintem ez a macska nagyon para. Hogy tud így Máté aludni? Azzal a tudattal, hogy ez vele van? - kérdezte Kevin, még mindig a macskát szemmel tartva.

- Ő mindig ilyen? - kérdeztem halkan Barnától.

- Nem, szerintem most csak megbabonázta ez az izé - nézett rá furán.

- Hé! Mindent hallok! - szólt ránk Kevin.

- Jó jó bocsi - tettem fel a kezem védekezően.

- Amúgy pedig nem is érdekel ez a hülye kacat - vágta be a durcát.

- Na látod, már ketten vagyunk - bólintott Barna.

Időközben megérkezett Aranka és Szintia, akik odajöttek hozzánk.

- Hellósztok - vigyorgott Aranka.

- Hali - intett Szintia.

- Csá - üdvözölte őket elegánsan Kevin.

- Hogy te mekkora tapló vagy! - akadt ki Aranka.

- Ennek mi baja? - mutatott Arankára Kevin. Barna csak a fejét rázta. Valahogy olyan érzésem támadt, hogy nem nagyon kedvelhetik egymást. Szinte tapintani lehetett a feszültséget.

- Szerintem nézzük meg a konyhában, hogy mit lehet inni - javasoltam, megtörve a kínos csendet.

- Jó ötlet - mondta gyorsan Szintia, és elindultunk a konyha irányába. Igazából hogy ezek hogy tudtak a Kevinnel összekapni egy köszönésen, az örök rejtély marad.

A konyhában összefutottunk Andival és Bogival, akik gondolom azért jöttek át ebbe a helyiségbe, mert a nappaliban üvöltött valami metál (szerintem Máténak bekattant valami az agyában, vagy csak ezt az egy zenei műfajt ismeri), úgyhogy itt kicsit nyugodtabb körülmények uralkodtak. Már nem olvastak, hanem beszélgettek arról, ami a könyvben van. Végül is...

- Nektek tényleg nincs életetek? - vigyorodott el gúnyosan Aranka, szavait a két lányhoz intézve. Ők meg se szólaltak, csak megrökönyödve bámulták Arankát.

- Mi van, elvitte a cica a nyelveteket, vagy az is a könyvben maradt? Eljöttök egy buliba, és olvasgattok? Szánalmas. - röhögte ki őket. Teljesen lesokkolva néztem Arankára, aki még mindig csak vigyorgott, miközben a barátnője lepacsizott vele. Ez hülye?? Hozzá se szólt az a két lány, minek kell beszólni?