Új kezdet

2. Fejezet

Reggelre már beállítottam egy tök jó ébresztőt, a kedvenc sorozatom főcímdalát, úgyhogy végre nem az idegesítő pittyegésre ébredtem.

Ma legalább normális ruhát vehettem fel, úgyhogy miután felöltöztem és elvégeztem a reggeli rutinom, elindultam.

A suliba megint csak egy jegyzetfüzetet vittem, mert még nem voltak könyveink, hisz azokat csak holnap kapjuk meg. Addig is lejegyzetelem, ha mondanak valami fontosat, biztos ami biztos.

Szerencsére mivel ma korábban indultam, nem futottam össze a drága jó Metál-Mátéval, úgyhogy nyugodt reggelem volt.

Amikor kiléptem a házból, valami azt súgta, hogy nem lesz olyan csodás idő mint tegnap, úgyhogy a biztonság kedvéért visszarohantam egy esernyőért. Nem tetszettek nekem azok a szürke felhők.

Amikor beléptem az osztályterembe, még csak néhányan voltak, bár ezt a következtetés hamarabb is levontam abból, hogy nem hallottam már a kapunál a hangos üvöltözést, mint tegnap.

Mikor megláttak, teljesen természetesen köszöntek, mintha csak ezer éve az osztálytársuk lennék. Leültem a helyemre, ahol még egyik padtársam se volt jelen. Felvettem a fejhallgatómat, és becsöngetésig zenét hallgattam.

A legtöbben becsöngő előtt fél perccel érkeztek meg, folyamatosan azt kérdezgetve, hogy elkéstem? elkéstem?, miközben a többiek rosszallóan néztek rájuk. Igen, azok is, akik 10 másodperce ugyanígy rohantak be a terembe.

Amúgy első óra földrajz volt, a tanár tök normális volt, mondjuk ez még semmit nem jelent, a tanárok általában év elején normálisak, aztán 2 hét múlvára pedig a diákok úgy kikészítik az idegeiket, hogy idegroncsok lesznek. Már aki.

Szünetben megint zenét szándékoztam hallgatni, amikor hírtelen odajött hozzám egy magas, barna hajú srác, és bemutatkozott.

- Papucsallatka23 - mondta, majd amikor furán néztem rá, hozzátette: - Szólíts csak Barnának, csak mivel így beszélgettünk először, gondoltam tisztázom - mondta, majd elnevette magát.

- Ó, oké - mondtam mosolyogva, mert erre nem tudtam mit mondani.

- Amúgy ő aki előtted ül Máté, KevaszKuvasz a legjobb haverja, ő ül mellette, gondolom az ő neve egyértelmű, hogy Kevin, a srác aki mindjárt kettétöri a felmosórongy nyelét, ő Pítör, poénból így szoktuk hívni, de amúgy Peti, aztán a lányt aki éppen üvölt vele, Annának hívják. Gyengéd teremtés, mit ne mondjak. A két srác akik épp a táblára írkálnak, az egyikőjük Uzumakinaruto99, ismertebb nevén Szabolcs, a haverja pedig Ádám, mindketten őrült anime rajongók. Aztán a fura gyerek ott a sarokban, na róla sose tudjuk mi van vele, de mindegy... - mondta furán. - Na szóval ő Dávid.

-És ki az a Julcsi? - kérdeztem, mert a lánynevek még mindig nem voltak világosak, azon kívül, hogy a kiabálós csajt Annának hívják, az idegenvezetőmenk pedig Aranka a neve. Meg hát ezt a Julcsit láttam tegnap a chatben, gondoltam érdemes tudni.

- Itt ül melletted - mondta, majd az éppen felénk forduló lányra mutatott.

- Bernáth Júlia - fogott kezet (?) velem.

- A szőke padtársad már ismered, a mellette ülő lány pedig Szintia - folytatta Barna - Aztán a két könyvmoly lány ott a sarokban Andi és Bogi. Ennyien vagyunk, pont 7 lány és 7 fiú.

- Köszi hogy ezeket tisztáztad, mert amúgy fogalmam sem volt hogy tegnap kikkel beszélgettem Arankát és Mátét kivéve.

- Tényleg, miért is lett Mátéból megnémult metál-szomszéd? - kérdezte röhögve.

- Hát amióta ideköltöztünk, majdnem mindig késő estig üvöltetett valami metál zenét, én meg próbáltam neki elmagyarázni amikor összefutottunk, hogy ez miért zavarhatja a szomszédságot, de soha nem mondott rá semmit. Már azt hittem hogy valami debil.

- Hát, nem áll messze az igazságtól... - gondolkozott el Barna, mire mindketten elnevettük magunkat.

- BARNA! Már te is az ő pártját fogod? Nem is ismerjük! - fordult hátra Máté.

- Szerintem jófejnek tűnik.

- Lehet hogy egy vernyákolós liba, mint Arankáék, aztán nem fogod tudni levakarni magadról.

- Mi van Arankával? - lepődtem meg. Szerintem tök jófej, nem értem mi bajuk lehet vele. Szerencsére ő nem hallotta meg amit mondtak, mert éppen zenét hallgatott, ahogy a mellette ülő Szintia is.

A diskurzusunkat a becsöngő szakította félbe, úgyhogy mindenki a helyére ment. Ilyen eddig még nem fordult elő, úgyhogy kívácsi voltam, hogy ki lehet az a tanár, akinek ez az osztály képes az órájára befogni a száját, és a helyére menni.

Hát, ahogy gondoltam, a matek tanár eléggé tekintélyparancsoló. Rendesen beparáztam tőle. A további tanórákon nem történt semmi különös, ez az első napokban általában így szokott lenni. Elmondták hogy miket kell hozni majd az órákra, meg úgy nagyjából a tananyagot, hogy mire számíthatunk idén.

Utolsó óra után Aranka megkérdezte, hogy milyen szakkörökre vagy sprortklubba szeretnék járni, mert most kell jelentkezni.

Szintia társaságában lementünk a földszinti aulába, mivel ott voltak kirakva a jelentkezési lapok.

Megnéztem, és szerencsére nem ütközik a röplabda (hétfő, csütörtök) és a rajzszakkör (szerda), úgyhogy mindkettőre jelentkeztem, és leadtam a lapot a portán. Minek punnyadjak otthon délutánonként? Jó lesz ez így. Szintia táncra, Aranka táncra és rajzra jelentkezett. Tök jó, így mehetünk együtt.

Amikor kiléptem az iskolából, ahogy reggel gondoltam, már zuhogott az eső. Kinyitottam az esernyőmet, aztán hazasiattem. Mondjuk annyi eszem nem volt, hogy ne fehér sportcipőbe jöjjek el, úgyhogy takaríthattam le róla a sarat. Csábító.

Ebéd után (nem volt otthon kaja, úgyhogy pizzát rendeltem) és egy kellemes cipőpucolás után elkezdtem egy új rajzot (Eiffel torony, imádom Párizst), amivel elvoltam egy órát, aztán sorozatot néztem, mert lusta voltam lemenni a könytárba, hogy kivegyek valami jó könyvet. Tényleg, majd meg kéne látogatni az iskolai könyvtárat.

Valamikor 16 óra körül aztán rezgett a telefonom, és a laptopomon is felugrott az értesítés. Megnyitottam a Messengert (már nem is reménykedtem hogy a régi osztálytarsaim írtak), és megnéztem az üzenetet.

Kevin küldte az osztálycsoportba, hogy aki akar jöjjön át Mátéékhoz 17 óra körül, mert egy kisebb "buli" lesz. Ahha. Szóval ezért üvölt mindig a zene. Csodálkoztam is, hogy sulikezdés óta tudok aludni.

Hát, nem is tudom. Még csak most jöttem ebbe az osztályba. De tök unalmas itthon. Inkább megkérdeztem Arankát, hogy ő jön-e, mert valahogy Máté társasága nem túl kecsegtető, de mondjuk Arankával egész jóba lettem, vele ellenék, meg a többieket is kedvelem. Azt írta, hogy természetesen jön, ki nem hagyná. Nem tudom miért, de valahogy jött, hogy Julira is ráírjak, mert ő is egész szimpatikus. Azt írta jön. Hát, ezt az üzenetet nem bonyolította túl.

Mivel ők jönnek, gondoltam miért ne, akkor majd elmegyek én is. Legalább egy kicsit jobban megismerem a többieket. Meg hát, nem is lesz túl messze a "buli" helyszíne. Még levittem Buksit sétálni, mert csórikám reggel óta itthon van. A közeli parkba mentünk, mert most volt hozzá kedvem.

Fél óra séta után hazamentem, aztán gondoltam kicsit rendbehozom magam, mégsem mehetek át macinaciban és kinyúlt pólóban (átöltöztem itthonra).
Felvettem egy topot és egy farmersortot, a hajamat pedig kiengedtem, és egy minimálisan kisminkeltem magam. A további negyed órát még a telefonom társaságában töltöttem a babzsákomban ülve, aztán átmentem a szomszédba.