Új kezdet

29. Fejezet

Reggel arra keltem, hogy csörög a nyomorult ébresztőm. Ráadásul úgy aludtam el, hogy a hasamon feküdt a telefonom, úgyhogy nagyon kellemes volt így felkelni.

Egy dühös mozdulattal kinyomtam az ébresztőmet, majd visszafeküdtem, hátha újra el tudok aludni.

Már vissza is aludtam, amikor a következő pillanatban MEGINT megszólalt az ébresztő. De most nem az enyém, úgyhogy mint kiderült más is elfelejtette kikapcsolni.

Mivel az illető telefonja nem akarta abbahagyni a csilingelést (vagy mit), idegesen lemásztam a recsegő ágyról, ami még hozzátett ehhez a csodás reggeli hangulathoz.

Gyorsan kinyomtam Szintia telefonján az ébresztőt, aki félálomban próbálta kitapogatni épp a telefonja helyét, úgyhogy gyorsan visszasasszéztam az ágyamhoz, nehogy még meggyanúsítson hogy mondjuk ellopom a telefonjat. Kinézem belőle.

Mivel már feladtam hogy visszaaludjak, megnyitottam a telefonomat, és messenger függő létemre rögtön azt az alkalmazást nyitottam meg.

Hirtelen elgondolkoztam azon, hogy amúgy nekünk nincs is messenger csoportunk Julival, Barnával és Mátéval, pedig azért már elég jó lenne egy. Gondoltam miért ne, hát mi más lenne a legmegfelelőbb alkalom egy group chat létrehozására?

Váradi Léna létrehozta a csoportot

Váradi Léna a csoport nevét a következőre állította: Az emberiség zsákutcái

Én: azert ez kellett mostmar
Máté: hat igen
Én: te mar fenn vagy?
Máté: jah, a geci Andris telefonja itt pittyegett mar negyed oraja
Én: khm ismeros...
Barna: bruhh Máté te is ébren vagy?
Máté: nem Barna, nem vagyok, alvajaro vagyok
Barna: az jó cucc
Barna: amúgy most Pítörhadsereggé váltatok, vagy miért nem ír senki ékezetet??
Én: tudod Barna mar ez a meno
Barna: ja jo bocsanat
Máté: na latod igy mennyivel coolabb vagy?
Júlia: Léna, itt ülök a falat bámulva húsz perce, és nem szólsz hogy ébren vagy?!
Én: jahh hat nem tudtam
Barna: JULI DE BENA VAGY IRSZ EKEZETET XDDDD
Barna: HANYADIK SZAZADBAN SZULETTEL XD
Máté: mintha 1 perce meg nem ugyanezt csinaltad volna...
Én: hagyjatok mar csorit ugy ir ahogy akar
Barna: kocsogok, bezzeg az elobb hogy ram tamadtatok
Máté: gyerekek, ha mar ugyis mindenki itt van, nem akarunk kimenni?
Én: ki? Hova?
Máté: mondjuk...boltba? Amig az ofo fel nem ebred elmehetnenk kavet venni neki meg magunknak
Juli: na ez jo otlet
Barna: adommm
Máté: akkor hozzatok penzt, a hintaknal talalkozunk
Juli: oks

Ezután kipakoltam a kulacsomat és a  félig kibontott szendvicsemet (pfuj) a hátizsákomból, majd beleraktam a pénztárcám, és egy gyors fogmosás és fésülködés után lábujjhegyen kiosontam Julival együtt.

Mivel kinn elég hideg volt még, egy melegítő gatyát, egy pulcsit és egy dzsekit vettem fel, hiszen azért már ősz vége felé jártunk, bár ahhoz képest elég jó idő szokott még lenni napközben.

Mikor kiléptünk az ajtón, Máté és Barna már épp a berendezést bontották (Máté olyan erőteljesen hintázott, hogy majdnem körbefordult a hintaállvány körül...).

- Hagyjátok már abba, még a végén kijön valaki ennek az izének a nyikorgására! - kiabálta suttogva Juli.

- Nyugi kislány, ha ti nem hallottárok bentről ők se fogják - nyugtatta Máté.