Új kezdet

16. Fejezet

Csütörtök

Szülinaaap! Ma hivatalosan is 16 éves lettem! Általában ha valaki megkérdezi tőlem, hogy hány éves vagyok, értelemszerűen azt az életkort mondom neki, amihez a legközelebb állok, úgyhogy egész eddig azt mondtam mindenkinek, hogy 16 vagyok. És mostmár nem is hazudok ezzel :).

Reggel izgatottan keltem, amolyan Szülinapom van wíííí hangulatban. Ez a gyönyörű hangulat rögtön átváltott aggodalommá, amikor láttam, hogy 10 percem van elkészülni. Persze, hogy nem szólt az ébresztőm! Ez a telefonom szülinapi ajándéka számomra. Marha jó.

Mikor kész lettem a fürdőben, és visszarohantam a szobámba, csak akkor vettem észre, hogy az éjjeli szekrényemen van egy csomag, és mellette egy levél.

Szia Kincsem! Amikor bementem a szobádba, még húztad a lóbőrt, de olyan cukin aludtál, hogy nem akartalak felébreszteni, hiszen szülinapod van. BOLDOG SZÜLINAPOT
Anya

Ez nagyon cuki meg minden (amúgy anyám mióta használja a húztad a lóbőrt kifejezést??), de azért IGAZÁN felébreszthetett volna! Mindegy.

Kinyitottam a csomagot, és legnagyobb örömömre egy sötétkék, a térdén szakadt bőszárú farmer volt, és a legújabb könyve a kedvenc írómnak. Juhhúú anya tényleg tudja mi kell nekem! De vajon honnan? Mindegy.

Rögtön fel is vettem az új farmerom egy fehér toppal és az új fekete Conversemmel, majd miután kultúráltan kiörültem magam, elindultam.

Az iskolában az volt az első, hogy Juli a nyakamba ugrott, és azt magyarázta, hogy végre én is a nagyok közé tartozom. Arról halvány lila dunsztom sincs, hogy ez nála mit jelent, de oké.

- Boldog szülinapot! - köszöntöttek fel Andiék.

- Heppi börszdéj! - veregette meg a vállam Pítör.

És így tovább és így tovább. Na jó, a fél osztály nem tudta hogy szülinapom van, a másik felének pedig reggel jött értesítése Facebookon, de miután az utóbbiak felköszöntöttek, a többieknek is leesett, úgyhogy követték a példájukat. Így van ez általában.

Napközben nem történt semmi érdekes, csak a szokásos. Angol röpdoga, kétségbeesett arcok, puskázni próbáló diákok, diákok akik tanultak, diákok akik nem tanultak de figyeltek órán. Szóval ja, mindenféle jegy született. Délután még röpiztem, aztán hazamentem.

Otthon hatalmas vigyorral a fejemen nyitottam ki az új könyvemet, de persze, természetesen ezt is meg kellett zavarni. Mert miért is ne, valakinek ráragadt az ujja a csengőre. Egyem a lelkét.

- MEGLEPETÉS! - zúdult a fejemre egy adag konfetti(?!). Miután realizáltam hogy a fél osztály tiszteletét tette a lakásomban hívatlanul(!), már engedtem volna be őket, de már bent voltak. Nesze neked illem.

- Barna, mikor szándékoztad letenni azt a konfetti ágyút? - nézten rá furán.

- Most mér'? Szerintem tök jól áll nekem! Ugye, Júlia? - fordult barátnőjéhez.

- Ja. Borzasztóan jól, Rómeó.

- Látod? Bejövök a csajoknak! Neked is kéne ilyen, hallod, MÁTÉ! - kereste tekintetével az említettet.

- Szia Léna! Vénasszony! - köszöntött "kedvesen" Máté.

- Csá vénember! - köszöntöttem én is hasonlóan.