Új kezdet

28. Fejezet

- JULI!!!! - kiáltottam fel ijedtemben. Azért szerencsére nem esett akkorát, mert tényleg csak bakot tartottam neki, viszont ez azért így is elég balesetveszélyes. Juli a könyökére esett pont, mert reflexből maga alá kapta a karját.

- Jól vagyok jól vagyok nyugi! Csak...

- MI CSAK?? - kérdezgettem tovább kétségbeesetten.

- Picit fáj a könyököm... - húzta fel a vékony hosszujjú pólót a karján, hogy megnézze.

- Hajjajj... - sóhajtott fel.

- BERNÁTH JÚLIA TE ITT NE HOZZAD RÁM A SZÍVROHAMOT, SÓHAJTOZÁS HELYETT INKÁBB MAGYARÁZD EL MI A FRANC VAN!!! - mondtam egy kicsit hangosabban a kelleténél, amikor kiléptek a fiúk a házukból.

- Na ne már, komolyan azt hittétek... - kezdte Barna, de mikor meglátta hogy valami nem stimmel, rögtön lefagyott a mosoly az arcáról. - Juli, jól vagy?! - sietett oda hozzánk.

- Igennn csak egy picit talán lehorzsoltam a könyököm - mondta félénken. - ...És vérzik - mondta, mikor ránézett a fehér hosszujjúja könyökén keletkezett vérfoltot látva. Ez egyre horrorisztikusabb.

- Micsoda?? De ez hogy történt?!! - háborodott felegy kicsit a barátja.

- Hát az úgy volt, hogy Léna bakot tartott nekem az ablakhoz, mert nem értem fel, azán valamelyikőtök miután meghallotta a kopogást gondolom vissza akart vágni és megijesztett az ablakban, amitől hátraestem.

- Oké, ki ijesztette meg, és Léna, hogy engedhetted ezt meg neki? Mármint nem gondoltad hogy ez kicsit veszélyes? Ezzel az erővel te is felmászhattál volna! - támadott nekem Barna.

- Hagyd békén Lénát, jó? Nem is az ő ötlete volt, én mondtam hogy tartson bakot! - védett be Juli.

- Ez így akkor sem oké!!!

- Gyerekek, mi történt? - siettet hozzánk gyorsan az ofő.

- Julinak történt egy apróbb balesete - mutattam a sérült barátnőmre, aki épp egy zsepit fogott a könyökéhez.

- Ijjj ez nem szép - nézte meg Sárkány tanárnő. - Hozok betadint és gézt, addig menjetek a szobátokba! - kezdett intézkedni.

Miután a fiúk jobbullást kívántak Julinak, elköszöntek és visszamentek a szobájukba. Már aki.

- TE IS, BARNA! - kiáltott hátra a tanárnő a faháza felé menet, miközben hátra se nézett.

- De mi? Ne már!!! - háborgott.

- NYOMÁS!!! - ezt már csak fél füllel hallottuk, mert már épp a házunk ajtaján léptünk be, és úgy tűnt, Barna sem követ minket tovább.

- Annyira sajnálom! Igaza volt Barnának, nem kellett volna hagynom hogy megcsináljuk ezt a hülyeséget! Nézd meg mi lett belőle!! - fakadtam ki.

- Hagyjuk már Léna, Barna mindent túlreagál, nem kell vele foglalkozni. Eleve az én ötletem volt, és ez az ügy részemről lezártnak tekintendő - jelentette ki határozottan.

- Szent a béke? - néztem rá bizonytalanul.

- Ne idegesíts mer' leütlek - nézett rám halál komolyan, mire mindkettem elnevettük magunkat.

Ezután bementünk a szobánkba, ahol a két jómadár UNO-zott, majd mikor beléptünk megkérdezték hogy mi volt ez a ricsaj?, úgyhogy Juli elmesélte a sztorit röviden, mire Aranka kijelentette hogy őket csak a zaj okozója érdekelte. Hát kösz.

Nem sokkal később megérkezett az ofő is, aki lefertőtlenítette a horzsolást, majd bekötötte az egész erősen vérző sebet.

- Köszönöm szépen! - mosolygott Juli a tanárnőre.

- Hát, legközelebb legalább ketten segítsenek fel az ablakba ha hasonlót terveztek...

Ezután úgy gondoltuk, hogy elég volt ma már az izgalmakból, úgyhogy bevonultunk a szobánkba, és befeküdtünk az ágyunkba.

Időközben a lányok is befejezték az UNO-t, mindketten az ágyukban feküdtek fülhallgatóval a fülükben.

Miután a fejhallgatómban bekapcsoltam egy kis zenét, megnyitottam a Messengerem.

Máté😑: Julivan minden renben?
Én: Igen, az ofo bekototte a sebet meg lefertotlenitette, ugyhogy minden ok mostmar
Máté😑: Mi van, átmentél Petibe hogy nem írsz ékezetet?
Én: hagyjal marrr tok keso van, lusta vagyok
Máté😑: jo lesz ez igy, akkor en sem irok
Én: ez a beszed teso
Máté😑: ha a tesod lennek kisebb problemakba utkozne a kapcsolatunk...
Én: jajjjjjjjjjj
Én: amugy majd meg atgondolom ezt a kapcsolat dolgot...majd szolok...ha neked is jo...

Nah, és csodás volt, mert vártam a válaszra. Vártam. Még mindig vártam. Elég sokáig. De semmi. De hogy így meg se nézte. Miért ment el a beszélgetés közben? Valami rosszat mondtam?? Nem érteeemm. Már épp kétségbeesetten bámultam a sötét plafont, amikor felvillant a telefonom képernyője.

Máté😑: nsu9wKJ89wowisj
Én: hu de megrazo lehetett az elozo uzenetem
Máté😑: je8w9oqlab8929HEIWALLQ
Én: Reszeg vagy???!!
Máté😑: BAZMEG
Én: jooo kezdem elveszteni a fonalat...
Máté😑: KEVIN ELLOPTA A TELOMAT
Én: jahogyja
Máté😑: megverem
Én: NENENEEE NE TEGYEL SEMMI OLYAT AMIT KESOBB MEGBANHATSZ!
Máté😑: szeretlek🥰
Én: lol??
Máté😑: BASSZA MEG MAR TENYLEG
Máté😑: bocs Lena, most mennem kell, kaotikus allapotok uralkodnak nalunk jelenleg
Én: okkk(??)
Én: utoirat: ha illegalis dolgot teszel ne hagyj bizonyitekot!!!
Máté😑: nem is ertem honnan veszed...