Új kezdet

5. Fejezet

A telefonom zümmögésére keltem, szerintem jóval hamarabb, mint kellett volna.

- Mi a rosseb? - morogtam magamban.

Bekapcsoltam a telefonom, és hunyorogva néztem a képernyőre, ami nem volt könnyű, mert a behúzott függöny miatt még teljesen sötét volt a szobámban, a készülék fényétől pedig valószínűleg kiégett a retinám. Gyorsan levetten a fényerőt minimumra, aztán megnéztem az időt. 4:26. Mi a franc?? Aztán megpillantottam az értesítést, ami felébresztett legszebb álmaimból. Miért nem némítottam le? Idióta! Ilyen gondolatokkal átkoztam az eget és magamat, miközben megnyitottam a Messengert. Mátétól(?!) érkezett privát
üzenet.

Szilágyi Máté: LÉNA! NEM LÁTTAD ANYÁM MAMUSZÁT?? VÁLASZOLJ!
Én: Esetleg feleségül ne vegyelek??!
Szulágyi Máté: HAGYJÁL MÁR! EZ MOST KOMOLY!
Én: Ne üvölts már, hajnal van! Amúgy meg mi a franc bajod van? Felébresztettél!
Szilágyi Máté: Lassú a felfogásod? Azt kérdeztem, láttad-e a rózsaszín mamuszt, mert tegnap óta eltűnt, anyám meg rajtam keresi!
Én: És mit gondolsz? Hogy én loptam el? Esetleg megettem vacsorára? Minek képzelsz te engem?!
Én: És ez költői kérdés volt barátom, mielőtt válaszolnál.
Szilágyi Máté: Nem vagyok a barátod.
Én: Hát nem is leszel...
Én: Amúgy meg tegnap Barnán láttam utoljára.
Szilágyi Máté: Csak kinyögted.
Én: Szívesen😑
Sziálgyi Máté: Tudom.
Én: ...
Szilágyi Máté: ....
Én: .....
Szilágyi Máté: ......
Én: .......
Szilágyi Máté: ........
Én: Fejezd be!
Szilágyi Máté: Te kezdted...
Én: Te meg folytattad!
Én: Hány évesek vagyunk?!
Sziágyi Máté: 6 után nem számolom...
Én: Amúgy ez miért volt olyan sürgős, hogy hajnali fél ötkor fel kellett ébreszened??!
Szilágyi Máté: Anyám most ért haza az üzleti útról, és lecseszett, hogy oké hogy bulit rendezünk, de azért mindennek van határa, a mamuszához senki nem nyúlhat. Pedig nem is mondtam hogy bulit rendeztünk... Biztos női megérzes, vagy micsoda (?). Mindegy. Úgyhogy most fél órája azt keressük. Ha beérek a suliba, szétcsapom Barnát, komolyan!
Én: Ok.
Szilágyi Máté: Hallod basszus majd lerohadt az ujjam mire ezt a hosszú üzenetet leírtam, erre te egy ok-kal reagálsz? Megáll az eszem!
Én: El se indult😂😂😂
Szilágyi Máté: Te csak ne röhögjél! Nem vagy humoros!!!
Én: Dehogynem😂
Szilágyi Máté: Hagyod abba!
Én: 😂😂😂
Szilágyi Máté a beceneved a következőre állította: Humor Herold.
Én: Anyád a Humor Herold!!
Szilágyi Máté: A Herold nem egy női név, anyám nem lehet Herold, IQ bajnok!!
Én: Akkor én miért?... Na menj a picsába!!
Szilágyi Máté: Na, látom sikerült annyira felidegesítselek, hogy ne tudj visszaaludni, úgyhogy most megyek!😉
Szilágyi Máté becenevét a következőre állítottad: Elbaszott Ébresztőóra.
Elbaszott Ébresztőóra: 😂😂

Ezek után nemes egyszerűséggel letiltottam. Majd délután feloldom.
Ráadásul igaza volt, és miatta egész reggel nem tudtam visszaaludni, úgyhogy zombiként járkáltam a konyhában, és zúztam. Vagyis pontosabban kiborítottam a kávékapszulákat tartalmazó doboz tartalmát, mert a sötétítő függönyöknek és a hajnalnak köszönhetően nem láttam semmit, úgyhogy kiborult a szekrényből az egész. Miután káromkodtam egy szépet, és megbizonyosodtam róla, hogy anyám nem ébredt fel a zajokra, visszapakoltam mindegyiket, és kiválasztottam egy kapszulát, majd a telefonommal megvilágítva a kávéfőzőt beindítottam. Ekkor ötlött agyamba az a fantasztikus ötlet, hogy kapcsoljam fel a villanyt. Egyszerűen brilliáns gondolataim vannak, ugye? Mert ugye ez eddig nem jutott eszembe.