Why exactly her?- BEFEJEZETT

prolouge

2014.04.17, Húsvét
Tessa Davis

Apa és anya egy évvel ezelőtt vált el. Anyának már van új családja. Apával ketten élünk Monacoban.

Arthurt már öt éve ismerem, nagyon jóban vagyunk és már azt is mondhatnám, hogy Ő legjobb barátom. Sok időt töltök náluk mivel apa üzleti úton van és ilyenkor mindig a Leclerc családnál "lakom". A mai nap sem kivétel ez alól.

Reggel arra kelltem, hogy valaki belépett a szobába. Szinte biztos voltam abban, hogy Arthur az mivel ilyenkor az ő szobájában húzom meg magamat. Ám amikor megszólalt rájtöttem, hogy tévedtem.

- Pocok! Kellj fel!- hallom meg Charles hangját.

- Nem!- válaszoltam egyszerűen de szemeimet nem nyitottam ki de nagyon rossz döntés volt.

- Akkor segítek- és mire ezt kimondta egy hatalmas adag víz lepte el a testemet mire felsikítottam!

- Charles!- kiabálom.

- Igen Pocok?- vigyorog.

- Szerintem fuss- jelenik meg az ajtóban Arthur nevetve.

- Akkor ha megbocsájtotok- indult volna kifelé Cha de én kipattantam az ágyból és a hátára ugrottam.

- Nem, nem. Te nem mész sehová.

- De, de akkor te is jössz- mondja majd elkezd lefelé futni a lépcsőn miközben én még mindig a hátán csimpaszkodtam. Egyenesen a kertbe futott. Ekkor már tudtam, hogy mi fog következni. És milyen jól gondoltam. A medencéhez futott és velem együtt beleugrott. Gyorsan feljöttem a felszínre és csak annyit látok, hogy vörösödő fejjel nevet.

- Seggfej!- csapom meg a mellkasát de ő tovább nevetett.

- Mit akarsz húsvét van!? Én csak meglocsoltalak- forgatja meg szórakozottan gyönyörű zöld íriszeit.

- Aha persze húsvét. De ne várd azt, hogy majd adok neked hímes tojást vagy csokoládét- nyújtom ki a nyelvemet.

- Vigyázz le ne harapja valaki- szavaitól szívem gyorsabb ütemet diktált. Aminek hatására elvörösödtem. Majd szerencsére Pascale jött ki az ajtón.

- Charles Marc Hervé Percival Leclerc! Azonnal gyertek ki! Meg fogtok fázni!- mondja dühösen Cha anyukája.

- Jó, jó megyünk- mondja Charles- láttam én, hogy zavarban voltál- súgja oda nekem mire én ismét meglököm a mellkasánnál.

- Csak fogd be és segíts kimászni- mondom neki és a medence széléhez indultam.

- Oké. Főnökasszony- suttogja a végét.

- Cha fogd már be!- nevetek és ő mögém sétál. Derekamra csúsztatja kezeit és kiemelt a medencéből. Felé nyújtottam kezemet de miért is gondoltam, hogy ez jó ötlet. Azzal a lendülettel ahogy megfogta a kezemet be is rántott a vízbe.

- Jézusom de utállak!- mondom neki dühösen majd ismét a víz szélére sétálok és próbálok kimászni de túl alacsony vagyok, hogy kimásszak.

- Segítsek?- kérdezi mosolyogva.

- Nem kell. Seggfej- mondom neki majd tovább próbálkoztam sikertelenül. Majd ismét derekamra teszi kezeit és kisegített a hideg vízből.

- Köszönöm- mondom neki fél mosollyal. Majd ő egy mozdulattal kimászott a vízből. És egy pillanatra bement a házba, majd pár perccel később egy hatalmas takaróval tért vissza. Leült mellém és a hátamra terítette.

- Te se fázz meg- emelem fel a takarót és ráterítem az ő hátára is. Ő szorosan átölelt ami rettentően jól esett és egy idő után én is átöleltem. Nem beszélgettünk csak ültünk és egymást öleltük.