Why exactly her?- BEFEJEZETT

chapter fifteen

Tessa Davis

Miután haza repültem Monacoba életem legrosszabb napjai következtek. Ma van a harmadik napja, hogy eljöttem Ausztriából és ezzel magam után hagyva Charlest. Rengetegszer hívott, üzent sőt még a házunkhoz is eljött de én figyelmen kívül hagytam. Lehet, hogy csak azért mert féltékeny vagyok lehet, hogy azért mert csak félek, hogy elveszítem de nagyon rossz volt látni azokat a képeket úgy, hogy nekem egy árva szót sem mondott erről az egész kis találkáról.

Éppen a szobámban ültem és úgy mint az ez előtti napokban is sírtam amikor csengettek. Nem terveztem kinyitni az ajtót mert szinte biztos voltam abban, hogy Cha az de amikor az ablakból megpillantottam Arthurt mindent eldobtam a kezemből és rohantam a bejárathoz. Nagy lendülettel kinyitottam azt és a nyakába ugrottam és kiengedtem a könnyeimet.

- Arthur bocsáss meg! Szeretlek és nem akarlak elveszíteni!- szorítom még szorosabban magamhoz.

- Semmi baj Tessa! Én kérek bocsánatot! Túl reagáltam- fúrja bele a fejét a nyakamba.

- Igazad volt! Mind végig igazad volt vele kapcsolatban- zokogok.

- Beszéltem vele- suttogja és beljebb mentünk a házba.

- Mit mondott?- ülünk le a kanapéra.

- Tegnap Charlotte megkereste- néz maga elé.

- Hogy mi!?

- Elment a lakására. Tessa- sóhajt- megcsókolta- néz rám őszinte sajnálattal. Hirtelen elkapott a hányinger és mintha elfogyott volna a levegőm. Levegőt kapkodva mentem ki a teraszra és a korlátnak támaszkodva néztem a kertet.

- Sajnálom Tessa de tudnod kellett róla- ölel magához hátulról.

- Miért nem tud megváltozni?- kezdenek el ismét potyogni a könnyeim- Ausztriába azt mondta miattam akart megváltozni, lezárni a múltat de ez mind csak játék volt. Csak kihasznált!- emelem fel a hangomat.

- Nem használtalak ki- hallom meg azt az ismerős hangot a hátam mögül. Amikor megfordultam Charles állt Arthur mellett.

- Chhh! Még, hogy nem!

- De tényleg!Mondd meg mit kellene még tennem, hogy elhidd nekem, hogy szeretlek? Mondd meg!- emeli fel a hangját én pedig idegesen felnevetek.

- Sohasem fogsz bízni bennem- rázza a fejjét.

- Bízni? Szerinted bíznom kellene benned?

- Igen!- vágja rá.

- Gyűlöllek Charles Leclerc!- lendítettem meg a kezemet ami az arcán csattant- Én szerettelek! Szerelmes voltam beléd! Te pedig- nevetek fel idegesen- te pedig közben újra össze jöttél az exeddel!- lököm meg a mellkasát.

- Nem jöttünk újra össze Tess! Csak egy csók volt ennyi! Nem kell ezen ennyire kiakadni!- emeli fel ő is a hangját.

- Mi az, hogy csak egy csók?

- Tessa gyere- fogja meg Arthur a kezemet és a ház felé húz.

- Nem Arthur! Most ne!- rántom ki a kezemet a kezei közül.

- Tudod te sem vagy olyan kurva ártatlan!- mondja gúnyosan.

- Na jó ebből elég Charles! Menj el, most!- áll közénk a legjobb barátom.

- Gyűlöllek!- kiabálom utána és ismét sírva fakadok.

- Hé, hé nyugi!- siet vissza hozzám Arthur- Ennek így kellett történnie- suttogja.

- Nem! Ennek kibaszottul nem így kellett volna történnie! Beleszerettem! Érted? Szerelmes vagyok belé!- kiabálom torkom szakadtából.

- Nem érdemel meg téged!- simogatja a hátamat- Jobbat érdemelsz nála.

- Ismertem a múltját! Ismertem Charlotte- ot! Tudtam mire vállalkozok és megbíztam benne! Telejesen, de ő átvert!- zokogok.

- Nagyon sajnálom Tessa!- ölel magához.

- Nem kell sajnálnod ez az én hibám!