Why exactly her?- BEFEJEZETT

chapter twenty- four

,,Nem azért vagyok veled, mert muszáj, vagy mert nálad ragadtam, hanem mert inkább veled vagyok, mint bárki mással.”

Charles Leclerc

- Szeretlek!

- Én is szeretlek Tessa!- mondom neki, majd megcsókolom. Évekig erre a csókra vártam. Minden érzelem benne volt; fájdalom, szerelem, csalódottság... Végül levegő hiány miatt váltunk szét.

- Charles- suttogja ajkaimra- attól félek, hogy megint át fogsz verni és amikor szükségem lenne rád te lelépsz- fogja kezei közé az arcomat.

- Mondd meg, hogy mit tegyek azért, hogy bízz bennem és én megteszem- szorítom még jobban magamhoz.

- Gyere el holnap a vizsgálatra és maradj ott velem- néz mélyen a szemembe.

- Holnap derül ki, hogy fiú- e vagy lány?- nyelek egy nagyot.

- Igen- bólint.

- Ott leszek- simítok ki egy tincset az arcából.

Másnap reggel egyedül ébredtem. Tessa már nem volt mellettem. Lassan kikelltem az ágyból és kimentem a konyhába ahol a keresett lány tartózkodott.

- Jó reggelt- mosolygok a lányra aki az én pólómban süti a reggelit. Derekánál fogva átöleltem.

- Jó reggelt- fordul meg a kezeim közt, majd egy apró csókot lehelt az ajkaimra.

- Mit csinálsz?

- Tojás rántottát mellé párolt zöldségeket.

- Úúú! Jól hangzik- mondom és leültem az asztalhoz. Kellemesen meg reggeliztünk, majd miután felöltöztünk mind ketten, elindultunk a kórházba.

- Tessa Davis!- szólított minket a doktor úr.

- Jó napot!- köszöntünk egyszerre a lánnyal.

- Jó napot! Hogy van Tessa?- kérdezi a doki amíg Tess felült a székbe.

- Teljesen jól vagyok! Reggelente vannak rosszulléteim de ez ugye normális- von vállat, majd a doktor valami zselés akármit kent Tessa hasára majd egy kis kütyüvel megnézhettük az ultrahangot.

- Szeretnék tudni a baba nemét?- kérdezi.

- Igen- bólintunk egyszerre.

- Akkor gratulálok a kislányhoz!- mosolyog a férfi, majd egy kendőt adott a lánynak amivel letörölheti a zselét a hasáról. Kislányom lesz. És itt volt az a pillanat amikor egy könnycseppet is eleresztettem a boldogságtól. Tessa mosolyogva nézett rám s egyik kezével végig simított arcélemen.

- Kislányunk lesz!- nézek rá könnytől csillogó szemekkel.

- Köszönjük doktor úr! Viszontlátásra!- köszöntünk el, majd távoztunk. Amikor kiléptünk a vizsgáló teremből össze kulcsoltam a lány kezeit az enyémekkel és így sétáltunk le a kocsiig.

- Mae- szólalok meg a kocsiban mire a lány értetlenül mered rám.

- Mi?

- Mae Leclerc- mondom ismét.

- Miért pont Leclerc?- hallom a hangján, hogy mosolyog én pedig tettetett felháborodottsággal fordultam felé, majd vissza az úthoz.

- Az én gyerekem is.

- Ha már lehet Leclerc és Mae akkor legyen már Diana Mae Leclerc- alkudozik. De be kell, hogy valljam tetszett a név. Kifejezetten.

- Megegyeztünk!- parkolok le a mély garázsban.

- Akkor Diana Mae Leclerc- ad egy puszit a borostás arcomra, majd kiszállt és az emeletre igyekezett.

Sziasztok! Elnézést kérek, hogy mostanában nem volt rész csak el vagyok maradva a suliban is és sokat kell tanulnom meg készülnöm! Igyekszem kicsit aktívabb lenni a jövőben!

Nem sokára a végére érünk a történetnek még egészen pontosan 5 rész ha minden jól megy szóval nem sokára indul a vissza számlálás!

Lenne egy fontos kérdésem! Kiről olvasnátok leginkább a jövőben?

a) Arthur Leclerc

b) Carlos Sainz

c) George Russell

Írjátok meg kommentben! Várom a szavazatokat!❤️

Legyen csodás estétek! Pusziiii