Why exactly her?- BEFEJEZETT

chapter nineteen

Nem tudom pontosan mennyi idő telhetett el azóta amióta Charlesal végleg lezárult minden. Arthur már szinte hozzám költözött és mindent megtesz az érdekében, hogy jobb legyen a kedvem de egyszerűen nem megy. Egész nap ki se dugom az orromat a házból. A nappaliban vagy éppenséggel a szobámban fekszek és romantikus filmeket nézek. Alíg eszek valamit utoljára két napja ettem egy kis szendvicset. Art nagyon aggódik értem és hiába mondogatom neki, hogy jól vagyok nem hisz nekem de én sem hinnék magamnak. Az egyetemre sem járok be pedig ez az utolsó fél évem és egy hónap és vizsga időszak. Az online órákra néha beülök, hogy valamennyi fogalmam legyen arról, hogy miből hol tartanak de nem tudok az órára figyelni mert akkor is Charles jár a gondolataimban.

- Tessa! Anyu áthívott ebédre minket!- kiabálja legjobb barátom a konyhából.

- Menj csak nyugodtan!- válaszolok neki miközben ő leült mellém.

- Nem, nem! Te is jössz!

- Én oda nem megyek!

- De jössz!

- Nem! Nem megyek!

- Ugyan Tessa- rázza a fejét- szakítottatok mert nem működött. Méghozzá Te szakítottál vele szóval kapd össze magadat és most szépen megmutatod neki, hogy milyen erős is vagy Te és, hogy nélküle is mennyire boldog vagy!

- Ez akkor sem ilyen egyszerű! Amúgy is ha akarnám se tudnám megmutatni mert nem vagyok boldog! Vele voltam az!- érzem, hogy a szemeimben könnyek gyűltek.

- Tessa láttam őt! Teljesen szét van csúszva! A Ferrari egyenlőre nem akar szerződést hosszabbítani vele év végén mivel Charles rossz fényt vet a csapatra.

- Ha együtt maradtunk volna sem változott volna a helyzetünk! Tönkre tesszük egymást! Állandó fájdalmat okoztunk a másiknak!- eltört a mécses, zokogni kezdtem. Arthur nem szólt semmit csak átölelt. Nincs rajta kívül senkim se mivel apa három hónap múlva jön csak haza mert Angliában kell maradnia.

- Csak gyere el! Charlesnak az adna örömöt ha látná Te boldog vagy. Őt nem érdekli ha más fiúval vagy együtt. Neki az a fontos, hogy Te boldog legyél- ad egy puszit a homlokomra.

- Köszönöm Arthur!- bújok hozzá.

- Öltözz fel csinosan! Nemsokára indulunk!- engedelmeskedtem a kérésének és elmentem felöltözni. Egy fekete hátamnál kivágott topot vettem fel és egy világos kék farmer nadrágot. Szőkés hajamat kivasaltam és hagytam a vállamra omolni. Sminket nem tettem fel mert hát minek? Lesiettem a barátomhoz és kimentünk a kocsihoz. Beültünk, majd elindultunk a Leclerc házba.

Gyomrom görcsbe rándult amikor megláttam az ismerős Ferrarit. Meg kell mutatnom neki!- mondogattam magamnak. Mikor megállt az autó remegő térdekkel de kiszálltam. Az ajtóban Pascale állt és mosolyogva figyelt engem. Oda siettem hozzá és szorosan megöleltem.

- Nem hittem volna, hogy eljössz.

- Én sem gondoltam, hogy itt leszek- mosolyodom el zavartan.

- Nagyon várt már rád!- kacsint és elment üdvözölni a legkisebb fiát is. Lassan bementem a házba. Utoljára fél éve jártam itt azóta semmit sem változott ez a hely. Minden olyan volt mint a régi és ekkor megpillantottam Őt.

Kinek mi a tippje? Szerintetek kibékülnek? Vagy esetleg újra össze vesznek? Vajon Tessa be meri vallani Charlesnak, hogy hiányolja és, hogy még mindig szereti? Vagy csak tönkre teszik egymást és örökre elválnak útjaik?

Véleményeket kommentben várom😌