Why exactly her?- BEFEJEZETT

chapter twenty- five

Szép jó estét kedves olvasóim! Ez lesz az epilógus előtti utolsó fejezet. Eredetileg nem így terveztem mert el akartam még kicsit húzni a végét de ez most így sikerült. Holnap szeretném kitenni az epilógust és a köszönetnyilvánítást ezzel le is zárva ezt a történetet. Viszont nem olyan rég feltettem nektek azt a kérdést, hogy kiről szeretnétek a jövőben olvasni. Hát végül a Leclerc- esek nyertek így Arthur lesz a főszerepben a következő könyvemben. De ha befejeztem a "Szükségem van rátok" című könyvemet bele kezdek egy George Russelles történetbe is ami már egy ideje íródik a fejemben. Idővel azt is szeretném, majd publikálni. Na de most jó olvasást és köszönöm ha ezt végig olvastad;

Hogy mennyi idő telt el amióta szakítottam Danny- vel? Ha jól számoltam 17 hónap de nem olyan biztos. Tizen három hónapja megszületett a kisbabánk aki végül ahogy megbeszéltük Diana Mae Leclerc lett. Charles sajátjaként neveli Dianat és olyan édes párost alkotnak tudjátok "apa- lánya". Rengeteg képem van róluk mert egyszerűen nem tudok betelni velük. Azt érzem, hogy velük rá találtam az igazi "énemre". Hogy ők ketten az én családom akiket mindennél jobban szeretek.

Karácsony napja van. Ma megyünk a Leclerc családhoz ebédre ahová apa is hivatalos lesz. Amíg Charles a hálószobában készülődik addig én Maet öltöztetem fel a nappaliban. Egy kis virágos egybe ruhát adtam rá és egy hajpántot tettem a hajába. Mire Mae elkészült addigra Charles is megjelent egy fekete farmer nadrágban és egy fehér ingben amiben nos kibaszott helyes volt. Oda sétált hozzánk és lágy csókot lehelt ajkaimra.

- Gyönyörűek vagytok!- mondja de én azért ezzek nem értettem egyet mivel rajtam csak egy vörös spagetti pántos ruha volt aztán még csak smink se volt rajtam.

- Nos, te sem nézek ki rosszul- simogatom meg a borostás arcát.

- Na de most már induljunk mert el késünk aminek anya nem hiszem, hogy örülne- mondja, majd a lányunkat felkapva indultunk el a kocsiba.

A megbeszélt időpontban meg érkeztünk a Leclerc házhoz. Még ki sem szálltunk az autóból amikor az ajtó kivágódott és Arthur futott felénk mosolyogva, majd Dianat felemelte és már ott is akart hagyni minket amikor vissza hívtam.

- Arthur Leclerc! Már a legjobb barátodat és a bátyádat sem üdvözlöd!? Fel vagyok háborodva!- kiáltok utána mire szemforgatva vissza jön hozzánk és megölelt mindkettőnket.

- Hiányoztatok de Mae mégjobban- puszilta meg a kislányt.

- Jól van menjetek de vigyázz rá!- mondom s neki több sem kellett vissza rohant a házba.

- Na gyere- nyújtom a fiú felé a kezemet amit ő meg is fog és kéz a kézben sétáltunk be a házba ahol isteni illatok és Pascale mosolygós arca fogadott.

- Kedveseim!- ölelt minket magához.

- Szia anyu!

- Szia Pascale!

- Édesapád is itt van már. Bent vannak a nappaliban Arthurral, Enzoval és Dianaval- mondja, majd már el is tűnt a konyhában. Lehámoztuk magunkról a felesleges rétegeket, majd mi is bementünk a nappaliba a többiekhez.

- Apa!- ölelem magamhoz édesapámat.

- Szia kincsem! Hiányoztatok már- puszilja meg a fejem búbját ahogy magához ölelt.

- Te is nekünk- nézek fel rá mosolyogva.

Az ebéd kellemesen telt mert azokkal az emberekkel tölthettem akiket a legjobban szeretek. A családommal. Ott volt apa, Pascale, Lorenzo, Arthur, Mae és a szerelmem, Charles. S nekem nem is kell ennél több csak az, hogy a szeretteimmel lehessek.

Holnap jön az epilógus🥺
Addig is legyen szép napotok!