Why exactly her?- BEFEJEZETT

chapter nine

Tessa Davis
6:10

- Vacsora!- kiáltom el magamat. Amint kimondtam Charles és apa megjelentek az étkezőben és helyet is foglaltak. Nekiláttunk az evésnek.

- Na és Charles mit tervezel karácsony után?- kérdezi apa.

- Hát igazából szeretnék elmenni Tessával síelni- néz rám mosolyogva.

- Na ez remek!- csapja össze tenyereit apa.

- De én nem tudok síelni- húzom el a számat.

- Majd segítek- kacsint.
- Ja és ott aludnánk két napot- teszi hozzá.

- Mikor indulunk?- kérdezem.

- Hát úgy, hogy 26- án indulunk és 28- ig maradunk, persze ha neked is megfelel.

- Igen! Nincs semmi dolgom.

- Ez remek! De vigyázz a lányomra!- néz szúrós szemekkel apa a monacoi fiúra.

- Ez alap dolog!- mosolygog.

- Akkor rendben!

- Paul te mivel foglalkozol?- kérdezi a melettem ülő.

- Üzletvezető vagyok. Ezért van az, hogy rengeteget utazok.

- Tessa! Nagyon finom volt a vacsora! Anyától örökölted- mondja de látom, hogy átsuhan egy árny az arcán.

- Köszönöm és örülök ha ízlett- mosolygok.

- Na én nem is zavarlak titeket. Lassan nekem is aludnom kell mert holnap hajnalban indul a gépem. Ha addig nem találkoznánk, örültem, hogy jöttél Charles! Jó éjszakát Kincsem!- ad egy puszit az arcomra.

- Jó éjt apa!- ölelem meg.

- Jó éjjszakát Paul!- köszön Cha.

- Szerintem én is lassan megyek. Tudod későre jár már- vakarja meg a tarkóját.

- Mi lenne ha itt maradnál?- kérdezem de még saját magamat is megleptem.

- Nem hiszem, hogy Paul örülne neki meg....- nem hagytam, hogy befejezze mert megcsókoltam.

- Biztos, hogy nem maradsz?- kérdezem mosolyogva.

- Lehet meg tudtál győzni- csókol vissza.

Gyorsan elpakoltunk a vacsora után, majd felnentünk a szobámba. Becsuktam magunk után az ajtót és amikor megfordultam a fiú már csak egy alsónadrágban állt előttem. Nagyot nyeltem majd elindultam a szekrényemhez, hogy kivegyem a pizsomámat. Mikor megtaláltam bezárkóztam a fürdőszobába. Megmosakodtam és felöltöztem. Hajamat megszárítottam és úgy mentem ki a pilótához. Ő már az ágyban feküdt és rám várt. Lassan és kínzóan végigmért szemeivel.

- Látom kényelembe is helyezted magadat- kuncogok zavaromban és próbálom takarni paradicsom vörös fejemet.

- Igen. Viszont valamit vagyis valakit hiányolok- emeli fel maga mellett a takarót.

- Jó értem a célzást- mondom majd befekszek mellé. Amilyen közel csak tudtam közel bújtam hozzá. Ő egyik kezével átkarolt másikkal pedig a hajamat simogatta.

- Charles?

- Tessa?

- Mi van most pontosan velünk? Nehogy félre értsd nagyon jól érzem magam veled és érzem, hogy esetleg ez már...

- Több mint barátság- fejezi be helyettem.

- Pontosan.

- Akkor mi lenne ha megpróbálnánk?

- Mármint együtt?- kérdezem mire bólintott.

- Megtisztelnél azzal Tessa Davis, hogy a barátnőm leszel?- kérdezi.

- Igen Charles Marc Hervé Percival Leclerc leszek a barátnőd!- fekszek rá és mellkasára hajtom fejemet.

- El sem tudod most képzelni milyen boldog vagyok- ad egy csókot ajkaimra amit mosolyogva viszonzok. Végül Charles ölelő karjai között nyomott el az álom.

Reggel az ébresztőmre kelltem miszerint egy óra múlva indulnunk kell. Kinyomtam a telefonomat és a másik oldalamra fordultam. Simogatni kezdtem borostás arcát mire morogni kezdett.

- Még öt perc!- morogja.

- Nem! Kellj fel. Egy óra alatt el kell hogy készülnünk neked meg haza kell menned átöltözni.

- Az még rengeteg idő- húz vissza az ágyba és fejét a nyakamba fúrja.

- Charles- nevetek- jó öt perc de nem több- adtam meg magamat.

- Megbeszéltük- motyogja a nyakamba amitől kirázott a hideg,- mármint jó értelemben-

Az öt perc elteltével kimásztunk az ágyból. Cha felvette a tegnap levetett ruháit én pedig a szekrényemből elővettem egy fekete combközépig érő ruhát. Kiegészítőnek egy nyakláncot kerestem amikor észre vettem a Charlestól kapott medált gyorsan felvettem, majd végül egy aranykarikát is tettem a fülembe. Megfordultam és a tükörhöz léptem. Charles hátulról átölet és a fülembe súgta:

- Nekem van a leggyönyörűbb barátnőm- fejem lángba borult éreztem ahogy a pír ellepi az arcomat.

- Nekem meg a leghelyesebb barátom!- fordulok meg kezei között és adok egy csókot a puha ajkaira. Ezt az idilli pillanatot a csengő hangja szakította meg de nekem még sminkelnem kellett.

- Megtennéd, hogy beengeded? Nekem még sminkelnem kéne- símogatom meg borostás arcát.

- Persze- ad egy puszit a homlokomra.

·🌺·