Why exactly her?- BEFEJEZETT

chapter one

2022.10.14
Tessa Davis

Éppen a Leclerc ház felé tartok, mivel Arthurnak ma van a szülinapja.

Gyalog indultam el a közel másfél kilométeres útra, mivel ahhoz képest, hogy október van a nap sugarai égetik a bőrömet. Egy fehér ingruhát vettem fel egy fekete övvel. Vállig érő barna hajamat kivasaltam, ami a vállaimra omlott le.
Olyan húsz perc séta után megérkezdtem az úticélomhoz. Felsétáltam a márványlépcsőn, majd bekopogtam az ajtón, ami fél perc múlva ki is nyílt előttem.

- Ha az öcsémet keresed fennt van a szobájában- mondja Charles amolyan nem törődöm stílussal, amikor kinyitotta az ajtót. Egy szürke mackónadrág és egy fehér póló volt rajta. Arcán-, mint ahogy már megszokhattam - pár napos borosta volt.

- Neked is szia- forgatom meg a szemeimet, majd belépek melette az ajtón.

- Gyere fáradj csak be- motyogja.

- Hát örültem Leclerc, de most megkeresem Pascalet és Arthurt- hagytam ott az ajtóban.

Pascale a konyhában főzte legkisebbik fia kedvenceit. Ami azt jelentette, hogy lasagne és csoki torta lesz ebédre.

- Szia!- köszöntem neki.

- Szia Kincsem! Nem is hallottam, hogy megérkeztél- mondja miközben megölel.

- Ja hát Cha beengedett. De ha nem haragszol, akkor felmegyek Arthurhoz és oda adom neki ezt- emeltem fel a kis dobozkát, amiben a legjobb barátomnak szánt ajándék lapult.

- Dehogy haragszom! Menj csak- legyintett, majd én az emelet felé vettem az irányt. A második ajtó jobbról. Kopogás nélkül benyitottam. Arthur az ágyon feküdt, miközben a telefonját nyomkodta. De amikor beléptem a szobájába, azonnal letette azt.

- Úristen Tess!- ugrott fel a matracról és én a nyakába csimpaszkodtam, mint egy kismajom.

- Hiányoztál már Art- adok egy puszit a babaarcára.

- Te is nekem- tesz le a földre.

- Amúgy meg boldog születésnapot neked!- adom át neki az ajándékát. Egy kulcstartó volt, amibe belegravíroztattam azt a dátumot, amikor először találkoztunk.

- Ez tökéletes! Köszönöm- mondja, majd egy puszit nyom az arcomra és fel is rakja a kulcscsomójára az ajándékát.

- Örülök, hogy tetszik.

- Viccelsz? Imádom- karolja át a vállamat. Még egy picit beszélgettünk, majd Pascale benyitott a szobába, hogy nemsokára kész az ebéd és Arthur öltözzön át valami normális ruhába. Ne egy melegítő nadrág és pulóver legyen rajta, mikor ő a szülinapos.

- Tess! Elkérnéd Charlestól az öltönyömet, ameddig zuhanyzom?

- Öhm persze de mit keres a bátyádnál a te öltönyöd?- kérdezem kuncogva.

- Valamelyik nap kellett neki, mert valami vacsorán vett részt a csapattal- vont vállat.

- Szerintem már nincs a szobájában, és azt hiszem a szekrényben lesz felakasztva.

- Szuper- forgatom meg a szemeimet, mert nem nagyon volt kedvem bemenni a bátyja szobájába.

Átsétáltam Charles szobájához, majd bekopogtam. Nem válaszolt senki, ezért benyitottam. A szekrényéhez léptem, majd kinyotottam és keresni kezdtem a ruhadarabot. Pár perc keresgélés után sikerrel jártam, és amikor indultam ki a szobából kinyílt a fürdőszoba ajtaja, amin a középső Leclerc lépett ki. Derekára egy törölköző volt csavarva, így felsőtestét semmi nem takarta. Hasa kockás volt, bár ez annyira nem lepett meg, mert nagyon sokat szokott edzeni. Még akkor is, amikor itt vagyok. Ám mielőtt tovább elemezhettem volna őt, megszólalt.

- Pocok, mit keresel a szobámban?- igen Pocok. Még pici korunkban adta a becenevet, amikor Arthurral azt játszottuk, hány darab szőlőszem fér el a szánkban. És amikor ő kijött csak azt látta, hogy mindkettőnk szája tömve van szőlővel. És azóta Pocoknak hív.

- Arthur öltönyéért jöttem - lengettem meg a ruhadarabot, ami a kezemben volt.- Amúgy meg öltözz fel, mert gondolom nem így akarsz anyukád és a tesóid előtt megjelenni.

- Igen is főnökasszony!- mondja gúnyosan majd én sarkon fordulok és kisétálok a helységből. Hát igen Charlesszal egy ideje megváltozott a viszonyunk. Állandóan szívtuk egymás vérét vagy baszogattuk a másikat.

Arthur szobájába érve hasonló látvány fogadott, mint a testvérénél, viszont a barátomon már volt nadrág. Csak ez kevésbé zavart, mert Arthurral sokszor öltöztünk együtt ezalatt a bő 19 év alatt.

- Köszönöm- majd elvette tőlem és elkezdett öltözni. Addig én elővettem a telefonomat és nézegetni kezdtem az Instagramot. Pár perc múlva már készen is volt, ezért elindultunk a lépcső felé, hogy végre ehessünk lent a konyhában. De Ő nagysága megakadályozta ezt.

- Pocok, kösd meg a nyakkendőmet!- mondja, mire én felhúzott szemöldökkel fordulok felé.

- Tessék?- kérdezem.

- Tán süket vagy? Kösd meg a nyakkendőmet!- mondja, majd kijavítja mikor Arthur szúrós szemekkel néz rá.- Kérlek.

- Ó hát persze, miért nem ezzel kezdted?- lépek elé. Tartva a tisztes távolságot, megkötöm neki.

- Köszi Pocok- mondja majd elmegy mellettünk és lemegy a lépcsőn.

- Utálom a bátyádat- nevetek fel gúnyosan.

- Tudom már hajtogatod egy ideje- nevet fel ő is.

·🌺·

Sziasztok!
Itt is lenne a prológus utáni első rész! Remélem elnyeri majd a tetszéseteket!😅 ❤️