Why exactly her?- BEFEJEZETT

chapter seven

December 23

Több mint két hónap telt el az az éjszaka óta. Arthurral nagyon látványosan kerüljük egymást. Amikor a családi házuknál vagyok sosem jelenik meg esetleg nagyon néha de akkor sem kommunikálunk egymással. Tiszteletben tartja kérésemet amit innen köszönök neki. Ami pedig Charlest illeti. Hát az bonyolult. Nagyon jól érezem magamat a társaságában ami fura mert előtte utáltam. Jó pár randin is túl vagyunk viszont azt, hogy hányadán is állunk egymással azt nem tudom. Picit bűntudatom van mert Arthur Leclerc bátyjával randizok a háta mögött plussz előtte miattam verekedtek.

Erről az egészről ami Cha és köztem van arról csak apa, Pierre, Pascale és Lorenzo tud. Pascale támogatott abban, hogy randizzak viszont neki is volt egy rossz érzése. Apa is nagyon örült méghozzá annyira, hogy holnapra meghívta vacsorára.

Holnap karácsony. Apa szerencsére két napra marad és csak utána utazik vissza ezért a mai és a holnapi napot vele töltöm. 25- én a Leclerc családhoz vagyok hivatalos amitől feláll a szőr a hátamon. Mivel a Leclerc családba, Arthur is beletartozott. És így elkerülhetetlen lett számunkra, hogy egy légtérben legyünk.

Éppen apával iszom a reggeli kávémat amikor csengettek. Apa már állt volna fel, hogy kinyissa de én nem hagytam.

- Maradj csak!- mosolygok rá és az ajtóhoz sétálok. Majd nagy lendülettel kinyitottam, és Charles állt velem szemben.

- Charlees!- nyújtottam el az ''e" betűt és a nyakába ugrottam.

- Tess!- adott egy puszit arcomra- Hiányoztál!

- Te is nekem. Jut eszembe! Gyere apa tegnap este érkezett- húzom be magammal a konyhába.

- Mr. Davis! Rég találkoztunk- fog kezet édesapámmal.

- Charles, szia! Igen valóban rég de kérlek csak simán Paul- mosolyog apa a monacoi fiúra.

- Rendben!

- Kérsz kávét?- kérdem tőle.

- Igen! Ma még nem ittam mert reggel Enzo beugrott hozzám és ennek hála megitta az összes kávét- nyafogott én pedig mind ezek közben egy bögre meleg italt nyomtam a kezébe.

- Na és Paul, meddig maradsz?

- 24- én este indulok, majd Január 7- én jövök vissza- kortyol bele a kávéba.

- Értem. Majd esetleg lehetne egy kérdésem? Négyszemközt- mondja Cha mire én kíváncsian nézek rá.

- Persze gyere. Az irodámban tudunk beszélni- mondja apa majd bementek az említett helységbe. Ameddig ők beszélgettek valami olyan dologról amiről én nem tudhatok addig én mosogatni kezdtem. Ám nem tartottam még a második bögrénél sem a telefonom rezegni kezdett ami azt jelentette üzenetem érkezett. Anya volt.

- Szia anya- nyomtam meg az utolsó szót.

- Szia kincsem! Hogy vagy?- kérdezi.

- Anya két éve elváltatok a apával és két év után először hívsz fel, hogy- hogy vagyok. Mondd mit akarsz.

- Most mi az? Nem érdeklődhetek a lányom felől?

- Nem- rázom meg a fejemet de ő ezt nem láthatja- mondd már mit akarsz.

- A régi életünket- szipogja de ezt már nem hiszem el neki.

- Aha. Nem- mondom majd köszönés nélkül kinyomtam.

- Anyád volt?- jelenik meg a konyhában apu.

- Téged is felhívott?- kérdezem.

- Igen. A régi életünket akarja- forgatja a szemeit.

- De nem kapja- vigyorgok.

- Na jól van én szerintem megyek is. Holnap találkozunk- ölelt meg- Paul örültem- fog kezet apámmal.

- Én is és vigyázz majd rá!- mondja majd én csak értetlenül nézek rájuk.

- Mindegy!- legyintenek le egyszerre.

- Hát jó szia Cha!- adok egy cuppanós puszit a monacoi arcára.

- Sziasztok!- int majd kilépett a házból.

- Holnap hányra is jön a barátod?- kérdezi apa.

- Ő nem a barátom!- vágom rá.

- Oké, oké felfogtam.

- Fél hatot mondtam neki.

- Oké. Amúgy sokkal kedvesebb mint amiket halottam tőled két hónappal ezelőtt- kacsint majd eltűnik a nappaliban.

·🌺·