Why exactly her?- BEFEJEZETT

chapter ten

Charles Leclerc

Kimentem a szobából és lementem a földszintre. Paul már nem tartózkodott itthon mivel a gépe hajnalban indult ezért nem kellett attól tartanom, hogy lebukunk azzak, hogy itt aludtam.
Mikor leértem abban a pillanatban újból csengettek. Gyorsan odamentem az ajtóhoz és nagy lendülettel kinyitottam. De amilyen lendülettel nyitottam ki olyan lendülettel csaptam volna vissza mivel Arthur volt előttem.

- Charles?- kérdezi hitetlenkedve.

- Arthur!?- kérdezem vissza.

- Mit keresel te itt!?- kérdezi ingerülten.

- Te mit keresel itt!?

- Anya mondta, hogy jöjjek el Tessáért mivel te Lorenzonál vagy ajándékot csomagolni. De akkor te mit keresel itt, ha nem ajándékot csomagolsz?

- Az nem tartozik rád- vonok vállat.

- Már, hogyne tartozna rám!?

- Sehogy!

- Miért pont ő?- kérdezi Arthur idegesen.

- Arthur ne kapd már fel mindenen a vizet! Miért nem lehetek boldog azzal akit szeretek?

- Mert ő Tessa, Charles! Miért nem akarsz megbocsájtani nekem? Mindent megtettem azért, hogy megbocsájts de te fasz vagy és úgy teszel mintha nem vennéd észre, hogy mennyire igyekszem. Erre mikor eljövök Tessához te nyitsz ajtót! Tudod, hogy ő a legjobb barátom! Most meg...- nem tudta befejezni a mondatot mivel Tessa félbeszakította miközben hátulról átölelt.

- Arthur szerintem menj el- suttogja a lány a hátam mögött.

- Mennyit hallottál?- hagyja figyelmen kívül előbbi kérését.

- Éppen eleget ahhoz, hogy tudjam nem kell tovább maradnod mivel csak rontanál a helyzeten. Majd Charlesszal megyek hozzátok- szorít mégjobban magához.

Tessa Davis

- Együtt vagytok igaz?- kérdezi Art.

- Mi van ha igen?- bújok ki Charles mögül idegesen.

- Ezt nem hiszem el- nevet fel gúnyosan.

- Akkor ne hidd- vonok vállat.

- Tessa gyere szállj be a kocsiba!- mondja Arthur és megfogja a kezemet de én elrántom.

- Majd Cha elvisz már mondtam.

- Tessa szállj már be abba a kurva kocsiba!- csap az ajtóba egyet Arthur. Erre Charles is megmozdult de én megfogtam a kezét.

- Hagyd! Nem ér ennyit ez az egész. Menj haza, öltözz át és ott találkozunk- adok egy csókot szájára.

- Oké!- adja meg magát- Szia Tessa! Arthur- biccentett a fiú felé. Barátom beszállt az autójába és elhajtott.

- Menjünk!- mondja dühösen majd megvárta míg bezárom az ajtót és utána elindultunk a kocsihoz.

- Miért pont ő? Miért a bátyám? Miért pont ő kellett neked?- csapott a kormányra.

- Mert szeretem!- kiabálom neki de már a könnyeimmel küszködök.

- És abba nem gondoltál bele, hogy ezzel tönkreteszed a barátságunkat?- kérdezi gúnyosan.
Nálam eltört a mécses. A könnyeim csak úgy patakokban folytak le az arcomon. Arthur rezzenéstelen arccal vezetett tovább. Még csak most gondoltam bele, hogy mit okoztam azzal, hogy összejöttem Charlesszal. Nem válaszoltam. Az út további részében csendben utaztunk egymás mellett. Nem szóltunk egymáshoz, majd amikor leállította az autót a feljarón én azonnal kipattantam az a járműből és besiettem. Kopogás nélkül benyitottam és egy kedvesen mosolygó Pascaleal találtam szemben magamat.

- Szia Kincsem!- ölel át- Mi a baj?- kérdezi.

- Szia Pascale! Nekem most egyedül kell lennem- szipogom.

- Menj csak. Ha bármi kéne szólj bátran!- szorítja meg kezeimet. Mikor elengedte én felsiettem Charles régi szobájába. Nem tudom mióta lehettem ott de egyszer csak Charles jött be és ölelt át.

- Mit mondott?- suttogja.

Mindent elmeséltem neki. Hogy miket vágtunk egymás fejéhez az öccsével és, hogy ezzel tönkre mehet a barátságunk.

- De most miattam vagytok ilyen viszonyban. Még meg is ütöttétek egymást- sírok tovább.

- Jajj Tessa- simogatja a hátamat- ez azt mutatja, hogy Arthur félt- suttogja.

- Hát ez egy kurva nagy baromság- nevetek fel idegesen.

- Nem Tessa! Az öcsém nagyon félt téged. Mindössze ezért viselkedik így mert nem akarja elveszíteni a legjobb barátját. Igen is fontos vagy neki!

- Most pedig menj be a mosdóba töröld le az elfolyt sminket és utána lemegyünk és megünnepeljük a karácsonyt. Az ajándékokat pedig berakjuk a fa alá- így is tettem be mentem a fürdőbe és lemostam az elfolyt fekete szemfestéket, majd megfogva az ajándékokat kivéve egyet levittem a fa alá. Mind ezek után az étkezőbe mentünk és leültünk az ebédlő asztalhoz. Már csak Enzora és Arthurra vártunk.

- Sziasztok!- jött be a helységbe Lorenzo.

- Szia!- köszön mindenki egyszerre.

- Tessa!- ölel meg a legidősebb Leclerc fiú.

- Szia Enzo!- viszonzom a tettét.

- Szia öcskös!

- Bátyám!- biccentett Charles.

- Anyu!- ad két puszit az arcára.

- Kisfiam!

- Hol van már a testvéretek!?- kérdezi feldultan Pascale mivel már 10 perce várunk.

- Megyek megnézem!- mondja Charles.

·🌺·