Why exactly her?- BEFEJEZETT

chapter two

Lementünk az étkezőbe ahol meg is pillanatottam Lorenzot akit ma még nem láttam.

- Szia Enzo!- köszöntöttem a legidősebb Leclerc fiút.

- Tess, szia!- ölelt meg.

Helyetfoglaltunk az asztal körül. Én Arthur és Charles közé ültem. Velem szemben Lorenzo és melette Pascale.

- Hé, Pocok -fordult felém Cha- Miért vagy ma velem ilyen durcás?- kérdezi mosolyogva.

- Nem vagyok durcás csak nincs kedvem azt a vigyorgó fejedet nézni. Ennyi- mondom és minden figyelmemet az előttem lévő ételnek szenteltem.

- Mások ölni tudnának csak azért, hogy az én "vigyorgó fejemet" nézzék- mutatott idéző jeleket a kezével.

- De az még mindig nem én vagyok- mondom és Arthur felé fordultam.

- Arthur! Cserélj velem helyet kérleeeek- súgom oda neki.

- Szerinted nem lenne feltűnő ha felállnánk és helyet cserélnénk?- kuncog hallkan.

- Jó igazad van.- forgatom meg a szemeimet majd mikor felállok, hogy segítsek Pascalenak kipakolni a konyhába és bevinni a tortát a lábam beleakadt Charles székébe és elborultunk mindketten. A fiú pillanatnyilag rajtam feküdt amitől azzonal lángba borult az arcom.

- Tessa? Jól vagy?- kellt fel rólam majd kezét nyújtotta nekem amit elfogattam majd segített felállni.

- Persze csak megbotlottam. Miért ne lennék jól?- kérdezem de választ nem vártam.

- Mivel egy 70 kilós állat rád esett.- vágja rá legjobb barátom nevetve.

- Csak 67! És nem állat vagyok hanem emberi lény.- jelenti ki hisztérikusan amin muszály elnevetnem magamat.

Bementem a csokitortáért amit ki is vittem a fiúkhoz. Miközben Pascaleal a Boldog születésnapot énekeltük Arthur- nak.

Felvágtuk a tortát majd mindenki kapott egy- egy szeletet. Természetesen mind a két fiatalabbik fiú szeretett volna repetázni de én megakadályoztam őket ebben mivel mikor Arthur a következő szeletért nyúlt én rácsaptam a kezére.

- Hééé! Ezt most miért?- kérdezi ártatlanul.

- Mit fog szólni ehhez az edződ?- kérdezem tőle.

- Amiről nem tud az nem fáj neki.- von vállat majd amikor a másik oldalamra fordulok Charles helyeslően bólogat. Úgy még háromszor szedtek a tortából mire teljesen tele lettek.

Ezek után átfáradtunk a nappaliba és beszélgetni kezdtünk. Sok minden szóba jött engem például az egyetemről is kérdeztek. Meg, hogy apa mikor jön haza az üzleti útról. Meg hasonlók.

- Charles, Tess! Hogy akarjátok a holnap utáni napot?- kérdezi Lorenzo. Hát igen Charlesnak és nekem egynapon van a születésnapunk.

- Hát én arra gondoltam, hogy tarthatnánk egy bulit. Én például meghívnám az F1- es srácokat. Persze akikkel jóban vagyok - teszi hozzá Cha.

- Ez jó ötlet. De nem kell olyan kurva nagy bulinak lennie mint tavaly is, elég ha a szűk baráti kör itt van. De tőlem te hívhatsz azt akit akarsz én nem fogok senkit sem. Vagyis de Arthurt és Lorenzot- vigyorgok az említettekre akik helyeslően bólogatnak. Hát igen nincs valami sok barátom.

- Akkor jön Lando, Carlos, Daniel, Mick, George, Max és persze Pierre- az utolsó név halattán megfagyott a vér az ereimben. Tudni kell, hogy tavaly a szülinapunkon iszonyatosan berúgtunk és hát ennek az lett az eredménye, hogy csókolóztam Pierrel. Charles nem tud róla semmit de ez így van rendben.