Why exactly her?- BEFEJEZETT

chapter fourteen

Charles Leclerc

Reggel mikor felébredtem Tessa még békésen aludt. Ránéztem a fali órára ami fél tizet mutatott ami azt jelentette, hogy ha síelni is akarunk menni akkor fel kell kellni. Ezért óvatosan simogatni kezdtem az arcát mire mosolyogni kezdett és szemeit lassan nyitotta ki.

- Jó reggelt!- csókol meg.

- Jó reggelt! Lassan indulnunk kéne- adok egy puszit az arcára.

- Muszáj?- nyavajog.

- Nem de örülnék neki ha mennénk elvégre azért jöttünk- puszilok bele a hajába.

- Oké- sóhajt, majd lassan összekészült.

A pályára érve láttam, hogy Tessa egyre idegesebben dobol a lábával. Nem kis feladat volt meggyőzni őt, hogy jöjjön föl a hegyre de végül sikerült. Megtanítottam neki az alapokat, majd kézenfogva indultunk le a sípályán. Már majdnem leértünk amikor Tessa elvesztette az egyensúlyát elesett ezzel magával rántva ami miatt ráestem. Fuldokoltunk a nevetéstől. A szemeibe néztem ami vággyal teli csillogott. Egyik kezemet az arcára vezettem, majd szenvedélyesen megcsókoltam. Ez más volt mint a többi ez sokkal érzelmesebb. Levegő hiánya miatt váltunk el egymástól. Felálltunk a hóból és még úgy döntöttünk csúszunk pár kört.

Teljesen átfagyva érkeztünk vissza olyan este felé a kis nyaralóba. A pályán ettünk valami kaját szóval nem voltunk éhesek. Tessa elment megfűrdeni én pedig addig csináltam forró csokit. Felmentem az szobànkba ahol Tessa az ágyon ült és a telefonom volt a kezében. Amikor felnézett szemei könnyesek voltak és láttam rajta, hogy bármelyik pillanatban sírni kezdhet.

- Ez mi?- vágja hozzám a telefonomat. A kijelzőn egy cikk volt megnyitva amin Lottie kezét fogom. Charlotte bocsánatot kért amiért szakított velem és újra akarta kezdeni. Igen, találkoztam vele de csak azért mert le akartam mindent zárni a kapcsolatunkat végleg.

- Tessa ez nem az aminek látszik- fogom meg a kezét de ő elrántotta.

- Akkor minek látszik? Mi a fasznak látszik?- kezd el kiabálni és a könnyei megállíthatatlanul folynak le az arcáról.

- Csak le akartam zárni a kapcsolatunkat ennyi az egész! Miattad mentem el! Miattad, hogy tiszta lappal kezdhessek veled!- emelem fel én is a hangomat ami miatt picit összerezzent.

- Miért higyjem el neked? Azok után amiket csináltál? Számtalan lányt használtál ki az egyéjszakás kalandjaiddal- szavai nagyon fájtak de tudom, hogy igaza van.

- De megpróbáltam megváltozni miattad! Szeretlek Tess!- fogom meg az arcát de ő elhúzódik.

- Miért nem beszéltél vele telefonon? Miért kellett egy nyilvános helyen tapiznod az exedet úgy, hogy volt barátnőd!?- vág hozzám egy párnát.

- Mi az, hogy volt?- pillantok fel rá rémülten.

- Szerintem te sem gondoltad komolyan, hogy azok után, hogy Charlotteal találkoztál minden megy tovább- forgatja meg a szemeit és megtörli a szemét.

- Tessa ne csináld ezt velem a kurva életbe!- csapok rá az asztalra.

- Sajnálom Charles de Arthurnak igaza volt. Te sosem változol- rázza meg a fejét és a bőröndjét maga után húzva ment el mellettem. Amilyen gyorsan csak tudtam utána rohantam és az ajtóban sikerült elkapnom a kezét.

- Engedj el!- próbálja kiszabadítani a kezét a szorításomból de nem engedem neki- Hallod engedj már el!

- Nem! Ne menj el Tessa! Szükségem van rád!- nézek mélyen a szemébe.

- Ha ez tényleg így lenne akkor nem mentél volna el ahhoz a libához! Mert ő füttyentett és te már rohantál is utána- mondja és kirántja a kezét és a taxi felé kezdett el futni.

- Ha egyszer valaha is sikerül megváltoznod hívj!- néz rám könnyes szemekkel, majd beszállt az autóba ami el is hajtott. Ott álltam egyedül. Nélküle.

Sziasztoooook!
Először is;
-kérlek ne öljetek meg!
Másodszor pedig;
-úgy éreztem, hogy túl tökéletes minden ezért kellett ez a csavar a történetbe.

Milyen napotok volt?
Várjátok már a versenyhétvégét?