Why exactly her?- BEFEJEZETT

chapter six

2022.10.17
Arthur Leclerc

- Gyere kérlek- mondja neki Charles mire én is oda megyek.

- Tess! Gyere le!- kiabálom túl a zenét.

- Hagyjad Charles ezt elintézem- legyintek a bátyámnak aki szinte ahogy kimondtam a szavakat el is tűnt a tömegben.

- Én nem megyek aludni!- mondja karba tett kézzel.

- Tessa- szólítom újra meg.

- De nem megyek fel! Szórakozni akarok!- makacskodik.

- Tessa már eleget ittál és szórakoztál!- mondom neki.

Nem is igaz. Charles! Hol van Cha?- kérdi mire kikerekedett szemekkel bámulom őt.

- Mi? Minek kell ő neked?- kérdezem kiakadva.

- Semmi közöd hozzá! Charles!?- mászik le az asztalról és a bátyám keresésére indult.

- Tess várj! Miért keresed őt?

- Mert! Hagyj békén Arthur!- mondja, majd mikor megpillantotta a bátyám felé igyekezett.

- Ó szia Tess- köszön a fiú.

- Szia! Szóval...- a többit nem hallottam mert suttogta majd a következő képkocka az, hogy Tessa megcsókolja.

- Mi a fasz?- kérdezem hitetlenkedve.

- Tessa!- rántom el a lányt Charlesról.

- Hagyj békén! Nem mondhatod meg mit csinaljak! Ha vele akarok smárolni akkor vele teszem!- akad ki.

- Mivan? Tessa csak az alkohol beszél belőled. Tudtommal utálod a bátyám.

- Arthur nem ú..- nem hagytam hogy befejezze mert az öklöm az ő arcába landolt. És még vagy kétszer. De aztán ő is visszaütött amitől az orrom vérezni kezdett. Majd én újra megütöttem.

- Arthur! Art szálj le róla!- kezd el potyogni a lány könnyei. És próbál leszedni a testvéremről. De én csak tovább ütöm míg végül Max és Carlos szednek szét minket.

- Mit műveltek?- kérdezi üvöltve Carlos mire az a pár vendég aki még maradt felénk nézett.

- Sajnálom Charles- guggol le a lány mellé.

- Semmi baj. Nem a te hibád. Már nem tudsz ellene mit tenni- mosolyog Tessára.

- Nem kellett volna ennyit innom mert ha nem iszom akkor nem teszem ezt és így téged is szar helyzetbe hoztalak. Majd beszélek vele- ad egy puszit arcára mitől bennem mégjobban felmegy a pumpa.

- Arthur Leclerc! Most szépen segítesz feljutni az emeletre és aztán pedig elbeszélgetünk!- döcög felém mivel "picit" részeg.

- Szuper lesz- forgatom meg a szemeimet.

- Na indulás te állat!- csapja meg a hátamat. Én megfogom az oldalát hogy ne essen el és óvatosan felmentünk. Amikor beértünk a szobámba becsukta az ajtót és rögtön kiabálni kezdett.

- Miért ütötted meg!?

- Miért csókoltad meg?

- Kérdésre kérdéssel válaszolsz ez nem fer!

- Az sem fer, hogy letámadod a testvéremet! Aztán ki tudja, hogy csináltátok e már ezek előtt is- esek neki.

- Nem csináltuk! Most először csókolóztunk!

- Leszarom! De akkor is megtetted!

- Ki vagy te? Az apám? Hát nem! Miért kell neked mindenbe beleszólnod? Miért szólsz bele az életembe?

- Én nem szólok bele! Tessa ő nem való hozzád!

- Még, hogy nem való hozzám- nevet fel hitetlenkedve-  Miért az jobb lenne ha inkább téged csókoltalak volna meg?

- Jobb lenne mint, hogy Charlest- mormogom az orrom alatt remélve, hogy nem hallotta meg.

- Tessék?

- Semmi- fintorgok rá.

- Miért csókoltad meg?- kérdezem újból.

- Hagyj már békén Arthur! Azt csinálok amit akarok!

- De hisz...

- Kussolj!

- Csak...

- Nem! Maradj már csendben!

- Az ég szerelmére hallgass már végig!- emelem fel a hangomat mire a lány picit megdermedt.

- Nem foglak egy percig sem tovább hallgatni!- mondta ki nagy nehezen- Hagyj békén! Menj el!- fakad sírva ismét.

- Ezt te sem gondolod komolyan, ugye?

- De. Teljesen- mondja.

- Chhh! Hihetetlen vagy! Egyszerűen hihetetlen! Akkor mit akarsz? Kerülni?- kérdezem hitetlenkedve.

- Ha az kell ahhoz, hogy ne lássalak egy darabig akkor igen!- sír tovább.
Erre nem válaszoltam hanem kimentem a szobámból és becsaptam magam után az ajtót.

Tessa Davis

Sírva rogytam le a földre. Borzasztó volt ezt megélni. Még hozzá nagyon dühös vagyok Arthurra. Hogy tehetett ilyet? Charles a bátyja!
Nem tudom mióta lehettem a földön de arra lettem figyelmes, hogy Charles lépett be a szobába, majd leült mellém és átölelt. Én a mellkasának dőlve sírtam tovább.

- Mi történt?- kérdezi gyengéden. Végül sikerült kiböknöm valami értelmeset ami a pia és a sírás miatt elég nehézkesen ment.

- Össze vesztünk és azt mondtam neki, hogy kerüljük el egymást egy darabig- áztatom el a pólóját a könnyeimmel.

- Hogy mi? Hogy- hogy?- kérdezi mire én lesütöm a szemeimet.

- Mert olyan dolgokat vágtunk egymás fejéhez amit egyikünknek sem szabadott volna- suttogom alíg hallhatóan, majd tovább sírok.

- Tessa- ölel át szorosabban- szerinted az a legjobb megoldás, hogy ha nem beszélitek meg és kerülitek egymást?- kérdezi együttérzően.

- Én nem tudom Cha!- szipogom- Nem tudom! Csak azt tudom, hogy kurva sokat ittam és kibaszottul haragszom Arthurra!- fakadok ki- Nem akarok ebben az évben többet látni és nem akarok vele beszélni sem hallani felőle!

- Tess ezt azért te sem gondoltad?

- Az a helyzet, hogy ezt már vele is tudattam!

- Szerintem kicsit pihenj rá- simogatja meg hajamat majd egy apró puszit nyom fejem búbjára.

- Itt maradsz velem?- kérdezem mire ő bólint.

- Csak ne itt hanem a te szobádban. Kérlek. Nem akarok itt maradni egy percnél sem többet- mondom majd szépen átsétálunk a szomszéd szobába és befeküdtünk az ágyba. Charles szorosan átölelt és simogatta a hátamat nyugtatás képpen. Szemeim kezdték feladni a szolgálatot mivel egyre sűrűbben pislogtam. Majd lassan elnyomott az álom...

·🌺·