my sister's boyfriend || jikook ✓

1.

Jimin autójába beszállva kötöttem be magam, majd vártam, hogy a szőke hajú férfi beindítsa a járművet, várjon egy kicsit indulás előtt, s végül aztán hazafelé vegyük az irányt. Persze sosem szerettem azt a pár perc várakozást a motor végett, hiszen ilyenkor ő és Jihye mindig csak enyelegtek. Persze most sem volt ez másképp, majd' felfalták egymást.

–Milyen napod volt, Gguk?–Nézett a visszapillantó tükörbe Jimin, míg én enyhén vörös orcákkal pillantottam fel rá, s válaszoltam neki.

–Nem volt rossz, és neked, Hyung?–Köszörültem meg torkom, míg Ő nővérem combjára simítva mosolyodott el, s válaszolt nekem.

–Elment egynek, bár lehetett volna könnyebb is. Érkezett egy új diák, eléggé meg gyűlik vele a bajom.–Sóhajtott egy nagyot, majd váltott sebességet.–De majd szépen lassan remélem feloldódik.

–Biztos vagyok benne. Kedves vagy és könnyen meg szerethető, úgyhogy..–Rántottam vállat, míg ő kuncogva köszönte meg bókomat, én pedig újfent elvörösödtem.–Noona, neked milyen napod volt?

A nővérem és én nem álltunk olyan közel egymáshoz, sokkal inkább jöttem ki Jiminnel, a családból pedig a hugommal. Lehet, hogy a nagy kor különbség végett, de hülyeség lett volna erre fogni. Jimin idősebb volt a lánynál, vele mégis felhőtlen kapcsolatom volt. Szóval maradt a másik lehetőség; egyszerűen csak mások vagyunk. Ő kurvára kifinomult, nagyzolós személyiséggel rendelkezett, míg én a visszahúzódó és csendessel. Sosem volt nagy a szám, ellentétben az előttem ülővel, aki bárkivel képes volt vitába szállni. Határozott személyiség volt, magabiztos és rettentően akaratos. Nem passzoltunk, ez tény.

–Mondhatni elviselhető, bár felmerült egy-két probléma a cégen belül. De igyekszem megoldani őket és megoldásokat találni a problémákra, ha mással nem is, akkor kiskapukkal.–Magyarázta roppant unalmas módon. Nem lett volna elég annyi, hogy "Nem volt rossz, csak akadt néhány gond, de majd megoldom."? Miért kellett ennyire..Ennyire...Ahh! Kibírhatatlan egy nő. Egyszerűen elviselhetetlen.

–Remélem sikerül megoldani őket.–Motyogtam, ugyanis hiába nem kedveltem túlzottan és ő sem engem, attól függetlenül még a nővérem, s a maga módján foglalkozott velem.

–Gguk, megtennél nekem valamit?–Kérdezte Jimin kíváncsi hangon, míg én hümmögve pillantottam fel rá.–Hétvégén kéne nézzek valami ajándékot eommának és arra gondoltam, hogy nem-e jönnél el velem?

–Persze Hyung, szívesen!–Bólintottam egy nagyot.

–Valamint fel is ugranék Busanba hozzájuk, nem tartasz velem? Jihye úgy sem ér rá.–Szembesített a tényekkel, míg én belül majd' felvisítottam a hirtelen jött izgalom végett.

–De, úgy is régen láttam már a Park családot.–Mosolyodtam el halványan, s igyekeztem visszafogni magam, hogy feltörekvő sikolyom ne bukjon ki belőlem. Pedig igencsak ki kívánkozott.

Haza érve elköszöntem Jiminéktől, míg ők a saját lakásuk felé vették az irányt. Vagyis Jiminéhez, ugyanis Jihye költözött hozzá. Egy éve ismerik egymást, de rá fél évre már drága nővérem oda is cuccolt. Anyáék nagyon támogatják a kapcsolatukat, vagy hát legalábbis apa. Anyán érezhető, hogy van egy kis unszimpátia, de nem Jimin felé, hanem a kapcsolatuk felé. Fogalmam sincs, hogy mi lehet az oka, de végülis legalább nem vagyok ezzel egyedül. Húgom, Nayeon meg aztán pláne nem szívleli őket együtt.

–Oppa, haza értél!–Ugrott elém az említett személy, s egy nagy ölelésben részesített. Hibába volt tizenhat éves, ugyan úgy szeretett, mint mikor kislány volt, én pedig kisfiú. Én pedig imádtam őt, mindent megadtam volna érte, avagy neki. A szemem fénye volt.–Milyen napod volt? Találkoztál Jimin oppával? Még mindig nagyon szerelmesek azzal a hárpiával?–Forgatta meg ragyogó szemeit, míg én nevetve simítottam meg buksiját, s indultam meg befelé.